Először mutatják be Szegeden a Folyóügy című szkeccskomédiát a ZUG Színház és Művészeti Tetthelyen. Az előadás egy behajtáskezelő cég telefonbeszélgetésein keresztül mutatja meg napjaink abszurd valóságát. Az előadás ma este 7-kor kezdődik, addig is, kedvcsinálóként érkezzen egy ZUG-vendéginterjú a fővárosban nagy sikerrel játszott darab rendezőjével, Braun Barnával.
Mesélj kicsit a Folyóügyről. Mikor kezdted írni a darabot? Mi volt az a pont, amikor megszületett az ötlet, hogy egy fiktív behajtáskezelő cég telefonbeszélgetéseiből írj komédiát?
Braun Barna: Olyan hat évvel ezelőtt kezdődött a kálvária, egy behajtó cég diszpécsereivel folytatott teljesen lehetetlen telefonbeszélgetésekkel, melyeket – mert iszonyat humorosak voltak – rendszeresen lejegyeztem Facebook posztok formájában. A színházban – ahol akkortájt dolgoztam – a kollégák pedig kiszekálták belőlem, hogy adjak dráma formát a sztoriknak, beszélgetéseknek – így született meg a Folyóügy szövegkönyve még 2016-ban.
Több darabodban (Az influenszer, Hogyan legyünk boldogtalanok?) is kortárs jelenségekre reflektálsz, és napjaink típusfiguráit kiragadva jelenítesz meg aktuális társadalmi problémákat. A Folyóügy előadás leírása pedig konkrétan magyar valóság zsánerfiguráinak az előbukkanását ígéri. Miért fontos ennyire számodra, hogy egy dráma aktuális legyen?
B. B.: Az én világom a közvetlen színház. Közvetlen, mert kicsi. Kis nézőszám előtt, kis, zsebkendőnyi színpadon adjuk elő a darabokat, ebből fakadóan nincsen távolság a nézők és az előadás között: nincsenek égbemeredő kulisszák, nincsenek kimeredt gesztusok, épületes víziók, és nincs nagybani csinadratta sem – vagyis nem lehet igazán jól hazudni. Nincs máz. Fájó igazságok vannak: az én darabjaimban ezek lecsupaszított zsánerek, elcsépelt szituációk, kifordított közhelyek – melyek a minden napjaink része, így tulajdonképpen a magunk nyomorán gúnyolódunk és közben remekül szórakozunk.
Kik ezek a zsánerfigurák, hogyan kapcsolódnak hozzánk, hogyan kapcsolódnak a nézőhöz?
B. B.: Ezek a figurák egyébként szerethető, szánható karakterek, olyanok, akiket, ha csak egy pillanatra is emberként kezelnénk, nagyon is közel éreznénk magunkhoz, pont azért, mert jól lehet belőlünk is csak a mérhetetlen közhelyszerűség sugárzik. A Folyóügy dinamikája erre épül: egy hatalmi helyzetben lévő karakter, a következő jelenetben egy az övéhez hasonló házmester-szituáció áldozata. A postás szívatja az anyukát, aki diszpécsert szívatja, a diszpécser meg a postást. Ilyen himihumi körökben tesszük pokollá egymás életét a mai Magyarországon, újra és újra, a menetrend szerint, mint egy órajáték allegorikus figurái.
Van-e konkrét sztorid, amit egy ilyen telefonbeszélgetés során átéltél és megosztanád?
B. B.: Munkám során elég sokat telefonálok. Némelyik beszélgetés – kontextustól függetlenül – igen furcsa, de az egyes nézőkkel folytatott beszélgetéseimet – valami miatt – nem mertem leírni, pedig lenne mit mesélni! Jó, mondjuk velem sem lehet könnyű, sajnos nagyon hamar leszek lehetetlenül cinikus beszélgetőpartner.
Az előadás egyik központi szimbóluma a telefon, amely eszünkbe juttatja a magyar “fehér telefonos filmek” világát. Mennyire volt ez tudatos rendezői koncepció a részedről?
B. B.: Igen, a darabban bántóan sok a telefonbeszélgetés, amivel az a probléma, hogy nemigen néz ki jól színpadon. De azt gondolom ebben a darabban úgyis minden aránytalan, simán belefér. Ennyi előadás után úgy tapasztalom, a nézők tudnak vele menni.
Kinek ajánlod a komédiát?
B. B.: Senkinek, aki fél röhögni magán.
Mik a terveid a jövőben, új előadás, új dráma netalántán?
B. B.: Egyszer már majdnem bemutattuk a Folyóügy kvázi folytatását pár éve, csak aztán nem úgy alakult. Azóta azt a szövegkönyvet már többször átdolgoztam és, ha egyszer elkészül egy a zenés színpadi műfajokat parodizáló gangoperett lesz, vagy egy abszurd musical az osztatlan közös ingatlanvagyonról. Ez is nagyon aktuális, sokakat érintő kérdés egy országban, ahol senki nem tudhatja, hogy tényleg az övé-e a tető, ami a feje felett van.
A vendéginterjút a a szegedi Homo Ludens Project és a ZUG Színház és Művészeti Tetthely kollégái készítették.
Az előadást itt és ekkor tudod megtekinteni:
- 2021. október. 8., péntek (ma), 19.00
- ZUG Színház és Művészeti Tetthely
- Szeged, Gyertyámos u. 4, 6722
