Egy igazán inspiráló, szegedi sztorival indítjuk a hetet, valahogy úgy éreztük, nem árt egy kis pozitív energia a borongós hétfő mellé. Az alábbi levelet az Országos Mentőszolgálat közösségi média oldalán tették közzé, a főszereplői egy 28 éves fiatalembert és természetesen a Szegedi Mentőszolgálat kollégái. A levél íróját múlt kedden látták el a Fonógyári úton, mint írja, annyira inspiráló volt a profi hozzáállás, hogy az is megfordult benne, hogy elkezdje megtanulni ezt a hivatást.
Íme a levél, változtatás nélkül:
“‘Tisztelt Mentő Hölgyek/Urak!
2021.10.05-én, Szegeden a Fonógyári útra érkeztek kollégáik értem, délután 5 körül. Nehézlégzés és jobb oldali mellkasfájdalmam volt. Sajnos a sokk miatt (mivel még nem volt szerencsére ilyenben részem, hogy az Önök hivatását “betegként” éljem meg) elmaradt, hogy megköszönjem két fiatal kollégájuknak a nyugtatást, ellátást, és azt a precizitást, ahogy egy ellátásra szoruló személyhez állnak. Kérem Önöket, hogy továbbítsák a Szegedi Mentőszolgálat felé: nem szeretném, hogy azt higgye a két Mentő Úr, hogy nem szerettem volna megköszönni. Az is megfordult bennem, így 28 évesen, hogy nagy valószínűséggel elkezdem én is eltanulni ezt a hivatást, s ha ez így lesz, az Miattuk fog történni. Még egyszer köszönöm szépen, a diszpécsereknek is!Remélem minél kevesebb esetük lesz, ám azt is ilyen emberségesen kezelik!
Tisztelettel: P. Soma“
A történet egyik szereplője a közismert szegedi mentős, Katona Imre volt, akit kora reggel értünk el Messenger-en. Arra a kérdésünkre, mit érzett, amikor meglátta a posztot, ennyit írt:
“Egy mondat van csak rá: büszke vagyok a munkámra!”
NEKI(K) ÍRTÁK A LEVELET: SZEGED 365 PORTRÉ KATONA IMRÉVEL
A közismert szegedi mentőssel a Covid-19 első hulláma idején készítettünk egy kiadós interjút, a “kék lámpás” családban felnőtt Imi rengeteg dologról mesélt – az interjúban többek között van:
- mentős hivatás a Covid ideje alatt,
- a “frontvonalban való létezés” nehézségei és örömei,
- és egy megrázó, egyben felemelő szegedi történet, egy halva született, általuk megmentett kisbabáról, akinek az édesanyja (?) azt is eltitkolta, hogy gyermeket vár.
Érdemes elolvasni, annak dacára, hogy másfél éve készült, bőven van benne aktualitás, inspiráció, hétfő reggelre:
Egy hozzászólás