“A sorsok, amelyek összetartoznak, a megfelelő időben keresztezik egymást” – 30 év után teljesült be Tünde és István Tisza-parti szerelme

Mi, akik Szegeden a Tisza közelségében élünk tudjuk csak igazán, mennyi szépséget rejt magában a folyó végtelen víztükre, mennyi szerelem szövődött a napsütéstől fénylőn megcsillanó lágy hullámok partjain. Történetünk szereplői, Tünde és István életében is meghatározó jelentőséggel bírt a Tisza közelsége, hiszen szerelmük a folyóparti fák árnyékában bontakozott ki. Azután az élet évtizedekre szétszakította őket, azonban soha el nem múló érzelmeik erősebbnek bizonyultak, mint a mindent megtépázó idő vasfoga és 30 év után újra egymásra találtak. Nem mindennapi történetüket a Nők Lapja Café osztotta meg.

Tünde és István története 1977-ben Tiszafüreden kezdődött. A két fiatal akkoriban másodikos gimnazista volt. István, nagy Beatles rajongóként egy saját zenekarról álmodott a barátaival, s ez ösztönözte, hogy elkezdjen gitár leckéket venni. Zenetanára pedig Tünde testvére lett. Így ismerkedett meg a bájos, szőke lánnyal, aki a családjával akkoriban költözött Tiszafüredre Erdélyből.

TÜNDE A FIÚ KEDVÉÉRT MÉG FUTNI ÉS KARATÉZNI IS HAJLANDÓ VOLT, PEDIG NAGYON NEM SZERETTE A SPORTOKAT

Tünde azonnal megtetszett Istvánnnak, aki kitartóan udvarolni kezdett a csendes, visszahúzódó fiatal lánynak. “Olykor elmentünk táncolni a diszkóba, megnéztünk egy filmet a legközelebbi moziban, rengeteget beszélgettünk, és fogtuk egymás kezét. Sokszor bicikliztünk a Tisza partján, terveztük a jövőnket, sokat nevettünk, mellette mindig felszabadultnak éreztem magam. Csónakáztunk is, akkor, egy kirándulás alkalmával készült a mi legrégebbi közös képünk” – idézte fel történetük kezdetét István a Nők Lapja Cafénak. Tünde visszaemlékezéseiben elmondta, egy kis időbe telt, míg érzelmei elmélyültek István iránt, ám utána teljesen magával ragadta a szerelem. “A mai napig élénken emlékszem arra az estére, amikor táncoltunk a diszkóban, és közben ő a fülembe suttogva fordította nekem F. R. David Words című dalát” – mesélte Tünde, majd azt is elárulta, a fiú kedvéért még futni és karatézni is hajlandó volt, pedig nagyon nem szerette a sportokat, Istvánt akkor viszont már annál inkább.

NEM TELT ÚGY NAP, HOGY NE GONDOLTAK VOLNA A MÁSIKRA

A szép, fiatalkori szerelemnek maga az élet vetett véget: István Budapestre került, először katonának, majd egyetemre, hosszabb időt töltött az NDK-ban is, Tünde pedig Tiszafüreden maradt, ahol gőzerővel belevetette magát a helyi kultúrába, a könyvtári világba. Egy darabig még leveleztek, azonban a gyakori írások idővel ritkultak, míg végül teljesen abbamaradtak. Ezután mindketten családot alapítottak, előbb István nősült meg, majd Tünde is férjhez ment. Évekig alig találkoztak, s az a pár találkozó is kimerült néhány udvarias beszélgetésben. Utólag mindketten bevallották, nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltak volna a másikra.

AMIKOR ÚJRA EGYEDÜLÁLLÓAK LETTEK, TÜNDE AZ EGYIK KÖZÖSSÉGI OLDALON FELVETTE A KAPCSOLATOT ÚJRA ISTVÁNNAL

Egy nap, amikor István már túl volt egy kemény váláson és Tünde is újra egyedülálló lett, az asszony az egyik közösségi oldalon felvette a kapcsolatot a férfival. “Egy videó volt az üzenetben: Vörös István Láthatatlan jótündér című dala. Nagyon jólesett a lelkemnek, aznap rengetegszer meghallgattam. Számomra Tünde volt az a jó tündér. Felhívtam, és a következő hétvégén találkoztunk. Végre mindent megbeszéltünk, amit az elmúlt évtizedekben nem sikerült, tisztáztuk az érzelmeinket is” – emlékezett vissza István a Nők Lapja Café kérdésére.

A RÉGI IDŐK EMLÉKÉRE ÚJRA FELELEVENÍTETTÉK A TISZA PARTI SÉTÁKAT

Tünde és István attól a perctől kezdve el sem engedték egymást. A régi idők emlékére elmentek a Tisza-partra biciklizni, csónakáztak, és rengeteget beszélgettek. Harminc elszalasztott évet próbálnak azóta is bepótolni. Nem sokkal újra egymásra találásuk után összeházasodtak és, mint a mesében, azóta is boldogan élnek együtt. “Szerintem a sorsok, amelyek összetartoznak, a megfelelő időben keresztezik egymást. Úgy látszik, harminc év után jött el a mi időnk” – zárta történetüket Tünde.

Forrás: nlc.hu