Szegedi Arcok

“Eladták egy akó pénzért Törökországba az esőt” – a szárazság vezetett Magyarország történetének leghíresebb boszorkányperéhez Szegeden

Idén nyáron jól megtépázta az aszály és a szárazság Szegedet és környékét, szinte elképzelhetetlen pusztítást végezve természeti értékeinkben és a termésben. A történelem során azonban volt már erre példa korábban is Szegeden, annyi különbséggel, hogy akkor nem a klímaváltozást tartották a szárazság legfőbb okának, hanem boszorkányok fekete mágiáját sejtették mögötte – számolt be a régi legendáról a hirado.hu, Ráth-Végh István jogász, művelődéstörténész A varázsvessző című könyve alapján.

A történész leírása alapján 1728-ban óriási aszály kínozta a szegedieket, akik végső elkeseredésükben a pusztító természeti csapást a boszorkányok fekete mágiájának tudták be, ez pedig elvezetett Magyarország történetének leghíresebb boszorkányperéhez.

AZ AKKORI SZEGEDIEK EGY BÁBAASSZONYT HIBÁZTATTAK A TERMÉSZETI KATASZTRÓFÁÉRT

Az esőt váró szegediek Kökényné Nagy Anna bábaasszonyt hibáztatták a természeti katasztrófáért, akire azért vetült a gyanú árnyéka, mert ha egy baba születéséhez nem őt hívták, sokszor kiszaladt a száján, hogy “majd megbánjátok”. “Az ijesztést talán úgy értette, hogy más bába nem olyan ügyes, mint ő, és bajt csinálhat – de ismerjük a kaptafát, amelyre az efféle felfortyanásokat rá szokták húzni: ez a boszorkány fenyegetése, s azt ő be is váltja. Kökénynét elfogták, s erre mint a gátját tört Tisza, rászakadt a terhelő tanúvallomások áradata” – olvasható A varázsvessző című kötetben.

A VÁDLÓK SZERINT A BOSZORKÁNYOK ELADTÁK AZ ESŐT TÖRÖKORSZÁGBA

A bábaasszony elfogása lavinát indított meg. Őt megkínozták és úgy kényszerítették cinkostársai nevének felfedésére, így hamar megtelt a börtön boszorkányokkal. A vádlók egyöntetű véleménye szerint „legnagyobb bűnük az volt, hogy az esőt eladták egy akó pénzért Törökországba, ottani boszorkányoknak” – írta a történész.

A MAI BOSZORKÁNYSZIGETEN VÉGEZTÉK KI ŐKET

1728. július 13-án az elítélt boszorkányokat kivitték a Tisza partjára, arra a helyre, amit ma is Boszorkányszigetként ismerünk. Ott három máglyát állítottak fel, s mindegyikhez négyesével kötözték cölöpökre az elítélteket. “Azért a kivégzés elég látványos volt, s az összegyülekezett tömeg meg lehetett elégedve, mert a hóhér előbb a tizenharmadiknak fejét vette, azután alágyújtott, s a lefejezett asszony testét is a lángok közé vetette” – számolt be a tragikus napról Ráth-Végh István.

A boszorkányüldözések még ezután éveken keresztül folytatódtak Szegeden, egészen 1755-ig, amikor is Mária Terézia be nem tiltotta azokat a Monarchia teljes területén.

Forrás: hirado.hu

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb