Elhunyt Várkonyi Gyula, a legendás szegedi zenész-festőművész

“Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett drága Édesapánk, Várkonyi Gyula a mai napon hosszú betegség után elhunyt” – írta ki Facebook oldalára vasárnap délután a közismert szegedi zenész Várkonyi Tibi. A 75 évesen eltávozott Gyula bácsi egyszerre volt remek muzsikus és festőművész, munkásságának erejét jól jellemezte, hogy Japánban, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európa több országában is kiállították alkotásait.

SÁNDORFALVI KOVÁCSMESTER FIAKÉNT SZÜLETETT, AZTÁN EGYSZER CSAK KIDERÜLT RÓLA: ŐSTEHETSÉG, EGYSZERRE KÉT DOLOGBAN IS

1947. szilveszterén, Szegeden született, gyermekkorát Sándorfalván töltötte, ötgyermekes kovácsmester fiaként, szegény emberek között. A kemény, ám tiszta erkölcsű és értékrendű paraszti világ, a rendkívüli módon gazdag természeti környezet, melyben felcseperedett, meghatározó élmény lett számára – írták róla Sándorfalva város örökségtárában. Bútorfestőinasként dolgozott Szegeden, amikor kapcsolatba került Vlasits Károly festőművésszel, a Tábor utcai képzőművész kör vezetőjével, aki kemény „festőinasságra” fogta, rajzolni, formázni tanította. Mentora három évvel később bekövetkezett halála olyannyira megrázta az ifjú Várkonyit, hogy mindenféle inasságot otthagyott, zenészként kereste a megélhetést, az önkifejeződést.

A sors útjába vezette azonban Siha Sándort, aki második mestere lett, a művészi ábrázolás, a festészet technikai titkaiba avatta be az 1968-ban végleg Szegeden letelepedő fiatalembert. A még keményebb művészi stúdiumokhoz, tehetsége kibontakoztatásához nagyban hozzájárult, hogy 1968-ban Pusztamérgesen megrendezték Várkonyi Gyula első önálló tárlatát, majd bekerült a fegyveres erők szegedi klubjának képzőművész körébe, aminek inspiráló alkotó közegében közel egy évtizedig munkálkodott.

A kört vezető Zombori László festőművész irányítása, kritikája mellett ez időben tehetségét bontogató hatással voltak rá neves szegedi festők, s itt került kapcsolatba, barátságba Kelemen Kristóf szobrászművésszel, akit végig példaképének tekintett. Az alföldi tájat, a tanyavilágot, a vízpartokat, a falusi miliőt és embereket realistán ábrázoló képei sajátos belső kötöttséget, harmóniát sugározva követeltek helyet a klubbéli tárlatokon.

Az első nagy szakmai áttörést az 1977-es esztendő hozta meg Várkonyi Gyula számára, a lektorátus bezsűrizte „Fák” című képét a Szegedi Téli Tárlatra.

Első szegedi, önálló kiállítására 1980-ban került sor, majd 1983-ban a Magyar Néphadsereg Helyőrségi Művelődési Intézményei részére kiírt országos pályázaton nyert díjat.

HAMBURG, TORONTO, BERLIN, TOKIÓ

Innentől kezdve rengeteg nemzetközi siker várt rá, eleven, lényegre törő látásmódot tükröző, színgazdag, szépen komponált, látványos, szuggesztív festményeire a „szakma” is mindjobban felfigyelt:

• 1985-ben meghívták a Hamburg melletti Rosdorfban rendezett kollektív tárlatra, ahol tizenkét nemzet alkotói közül Várkonyi Gyula képeinek ítélték az első díjat.
• A Képcsarnok Vállalat közvetítésével festményei 1986-ban eljutottak Japánba.
• 1989-ben Kanadába kapott meghívást, ahol nemcsak festőként mutatkozott be sikerrel, hanem szabadtéri koncerteken is szerepelt, Torontóban.
• Ugyanebben az évben előadóművészi diplomát szerzett harmonika szakon, s itthon sűrűsödtek a fellépései kedves hangszerével, de zongoristaként is. Érzelemgazdag, harmóniát kereső-teremtő muzsikájának sok híve lett a napfény városában.
• Tájképeivel 1991-ben a tokiói Gajigosó Galériában aratott tetszést, majd Bécsben és Berlinben, itthon pedig a sándorfalvi kötődésű mentor, Kelemen Kristóf ajánlotta képeit a közönség szeretetébe.

Szűkebb pátriájában 1998-ban részt vett a Radnóti gimnázium centenáriumi képzőművészeti tárlatán. Mint az örökségtárban elérhető, róla szóló dokumentum írja, ekkorra elérte, amire már sándorfalvi kamaszként is vágyott, gyerekeket taníthatott rajzolni 1998-ban a Csongor Téri Általános Iskola szakkörében. 1996-ban zeretett falujába is „visszakanyarodhatott”, meghívták a falunapon rendezett tárlatra; s azt sugallták festményei, hogy sándorfalvi gyökerei erősek, megtartók, élményei meghatározók.

ZSENIÁLIS FESTŐ, PAZAR ZENÉSZ, ÉS AKIK TOVÁBBVISZIK AZ ÖRÖKSÉGÉT: TIBI ÉS ZOLI

Korán megnyilvánul zenei tehetsége is. Az ASPEEC alapítvány úgy emlékezett vissza, hogy a remek ritmusérzékkel megáldott, akkor 12 éves gyermeknek édesapja 1959-ben vásárolt egy tangóharmonikát, melynek az árát nagyon megnélkülözte a család. Ez a hangszer elkísérte további életében, kenyeret adott a kezébe, zenész lett, harmonikás. Annak dacára, hogy nem volt alkalma zeneiskolába járni, a fent részletezett festői karriere mellett zenészként is elismert művész lett. Az alma nem esik messze a fájától, két gyermeke is zenei pályára lépett, Várkonyi Tibi nélkül például gyakorlatilag már nincs is fesztivál Szegeden.