Elbontják Pollák Sámuel Takaréktár utcai házát, vele együtt pedig veszélybe került az a páfrányfenyő is, amit a mester még 1925-ben hozatott Japánból Szegedre

Elbontják Pollák Sámuel kötelesmester Takaréktár utcai házát – hívta fel a történtekre szerkesztőségünk figyelmét János nevű olvasónk, aki azt is megjegyezte levelében, hogy a házért ugyan nem kár, hiszen nem illik a környezetbe, de az a páfrányfenyő is a bontás áldozata lehet, amit a mester még 1925-ben hozatott Japánból Szegedre.

“Bontják a kötelesmester házát Szegeden. Igazából nem nagy kár érte, hiszen már nem illik bele az utca képébe, ahogy a híres Bajszár étterem, és annak hangulatos udvarát sem tartották meg anno, ami szinte szemben állt egykor a köteles házával. Ma arra jártam, és meglepődve láttam, hogy bontják az épületet, az Anna Fürdő hátsó bejáratán bemenve a téglakerítést is, és lassan láthatóvá válik az a páfrányfenyő, mely a megyei jelentőségű természetvédelmi listán szerepel” – számolt be a látottakról szerkesztőségünknek János, aki ezek után az ott dolgozó munkásoktól megkérdezte, hogy mi lesz a ház helyén. Azt válaszolták neki, hogy társasház.

ÖREG, SZAKADT HÖLGY, ÉLT MÁR ELEGET

A levél írója szerint nem nehéz megjósolni, hogy a páfrányfenyő sorsa
megpecsételődik-e, el fog-e tűnni. “Öreg, szakadt hölgy, élt már eleget! Hátha van, aki szeretné még lefotózni utoljára a fát, hiszen vélhetőleg egy régi szegedi érték éli most végnapját” – tette hozzá.

Hogy miért is olyan fontos nekünk ez a fa Szegeden? Ezt a kérdést a Csongrád-Csanád Megye Önkormányzatának honlapján fellelhető írás válaszolja meg:

“A Takaréktár 3. számú magánház udvarán áll a kb. 70 éves nőivarú páfrányfenyő, amelyet egy Pollák nevű köteles mester (a ház egykori tulajdonosa) 1925-ben hozatott Japánból, eredeti termőhelyéről. Ennek a fának magvaiból nevelték a város utca-, és térfásításához felhasznált csemetéket.”

János azt is kiemelte szerkesztőségünknek, hogy az, hogy valóban Japánból hozta-e a mester a páfrányfenyőt Szegedre több helytörténeti adalékban is vitatott. Van, ahol azt írják, hogy Pollák Sámuel Svájcból hozta, de ez ma már igazából lényegtelen, akkor is Szeged egyik legértékesebb kincse lett a hosszú évek során.