“Megszokott jelenséggé válhatnak a porviharok” – az SZTE geográfusai megvizsgálták, hogy mi lehetett az M1-esen történt tragédia hátterében

Az utóbbi idők legnagyobb tömegbalesetét porvihar okozta Magyarországon. A porviharok kialakulása részben a klímaváltozásra részben pedig a nem körültekintő területhasználatra vezethető vissza. Az SZTE Földrajz és Földtudományi Intézet geográfusai több oldalról vizsgálták meg az eseményt és azt is tudják, hogy lehet elkerülni, hogy a jövőben hasonlóak történjenek – olvasható az SZTE szerkesztőségünknek küldött levelében.

Mint megírtuk, emberéletet követelő tömegbaleset történt 2023. március 11-én Herceghalomnál. Az M1-es autópályán öt kamion és 37 személygépkocsi ütközött, összesen 39-en sérültek meg, köztük tíz gyermek. Egy holttestet később a roncsok alatt találtak meg. A szerencsétlenség legfőbb oka az autópályán átsöprő porvihar volt.

TÖBB TÉNYEZŐ NÖVELTE A PORVIHAR KIALAKULÁSÁNAK ESÉLYÉT

Az egyetem közleményében azt írják, hogy a népi megfigyelés is alátámasztja, hogy a koratavaszi „böjti szelek” időszakában (márciusban és áprilisban) kell a leginkább számítani nagy erejű széllökésekre. Ez nemcsak a hirtelen katasztrófahelyzetek, de a talaj hosszú távú eróziója, termőképességének csökkenése szempontjából is kiemelten fontos kérdés. “Az éghajlatváltozás következtében egyre gyakrabban fordulnak elő porviharok hazánkban. Erre volt példa a múltheti, azonban az elmúlt év első felében is rendkívül gyakoriak voltak az ilyen események. Tavaly a szélsőségesen száraz időjárás is nagyban hozzájárult a proviharok kialakulásához. Idén a csapadékhiány nem oly nagymértékű, viszont látszik, hogy egy-egy területen így is könnyedén meg tudja bontani a kellően erős szél a talaj felszínét. Természetesen ehhez az is kellett, hogy a vetés még ne bújjon, s így a növényzet sem tudta megvédeni a felszínt. Egy biztos, a klímaváltozás következtében a szélsőséges időjárási helyzetek, így a szélviharok egyre gyakoribb előfordulása várható. Ha nem kezeljük a kérdést a területhasználat oldaláról, akkor megszokott jelenséggé válhatnak a porviharok a Kárpát-medencében” – hívja fel a figyelmet Dr. Sipos György az SZTE TTIK Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docense.

A SZOKÁSOSNÁL IS GYAKORIBBAK A SZOKATLAN METEOROLÓGIAI HELYZETEK

“A mostani katasztrófa kialakulása szempontjából meg kell jegyezni, hogy az elmúlt hétvégéhez hasonlóan idén már több ciklonhoz vagy hidegbetöréshez kötődő hidegfront okozott jelentős, 100 km/h sebességet elérő vagy meghaladó szélviharokat hazánkban, és a szokásosnál is gyakoribbak a szokatlan meteorológiai helyzetek” – tette hozzá Dr. Gál Tamás, az Szegedi Tudományegyetem TTIK Geoinformatikai, Természeti- és Környezetföldrajzi Tanszékének docense.

A nagyon erős szelek mellett azonban a baleset rávilágított az intenzív tájhasználat rendkívül komplex hatásmechanizmusára is. A területet, a Zsámbéki-medence középső részét vastag lösztakaró borítja, melyen egykor jóminőségű mészlepedékes csernozjomok alakultak ki. A vályog fizikai féleségű termékeny csernozjomok hazánk legjobb talajait jelentik, éppen ezért rendkívül intenzív mezőgazdasági művelés alatt állnak.

VALÓS PROBLÉMA A TALAJPUSZTULÁS

“Ennek sajnos megvannak a következményei a talaj minőségére nézve is. Szinte mindenhol az országban jelentős szélerózió sújtja a csernozjomokat, lejtős területeken pedig a vízerózió is akár több 10 cm-es talajpusztulást eredményez néhány évtized alatt. Herceghalom környékén mindkét típusú erózió jellemző, hisz a domborzati viszonyok adottak, ráadásul a Tatai-árok szélcsatornaként is működik, felerősíti az É-Ny felől érkező széllökéseket. Akár a Googlemaps-en is jól látszik, hogy a baleset helyszínétől északra és délre is felfedezhetők a szántóföldeken azok a világos színű foltok, ahonnan a termékeny talajtakaró gyakorlatilag már eltűnt. Hogy hová lett a termékeny talaj? A környező patakokban halmozódik fel eutrofizációt okozva, illetve a szél által szállítva akár igen távoli területeken is lerakódhat. Az erózió által leginkább érintett, magasabban fekvő hátakon ráadásul a felszín gyorsabban elveszíti nedvességét, így a növényzet-mentes tavaszi időszakban a talajszemcséket összetartó erő híján a szél nagyon könnyen ki tudja fejteni erodáló hatását. Sokan a talajpusztulást csak a mezőgazdaság problémájának tartják, holott a szombati baleset is rávilágított arra, hogy lényegesen távolabbra mutató következményei is lehetnek” – mondta Dr. Barta Károlyt, az SZTE TTIK Geoinformatikai, Természet- és Környezetföldrajzi Tanszék docense.

MŰHOLDAKKAL IS MEGFIGYELHETŐ KINCSÜNK, A TERMŐFÖLD

Bár hazánk az ásványi nyersanyagokban és energiahordozókban szegény országok közé tartozik, talajaink Európa legjobb minőségű termőföldjei közé sorolhatók. Kulcskérdés tehát a fenntartható jövőnk – főként a mezőgazdasági termelésünk – szempontjából a magyarországi talajok termőképességének megőrzése, a talaj és tájvédelem. Általában a műholdak képesek a porviharok megfigyelésére, de inkább regionális és kontinentális léptékben, valamint a légkör magasabb rétegeiben lévő por térképezésére használják őket. A műholdas adatokon látható, hogy a terület nyitott. Más tényezők, mint például a talaj típusa, a szélsebesség, a szélirány és a csapadék hiánya jelezheti, hogy az adott terület jobban ki van téve a porviharoknak – állítja, Dr. habil. Van Leeuwen Boudewijn, az SZTE TTIK Földrajz és Földtudományi Intézetének egyetemi adjunktusa, majd hozzáteszi: a porviharok kockázata geoinformatikai módszerekkel számszerűsíthető például a  felszínborításra, a növényzetre, a talajra és az éghajlatra vonatkozó adatok felhasználásával. Ezen adatok egy része a műholdas adatokból nyerhető ki. 

MEGELŐZHETŐ TRAGÉDIÁK

Tájainkra az 1960-as évek óta jellemző nagytáblás művelés kopár felszínei azonban sok esetben elősegítik a szél okozta talajpusztulást. Az SZTE TTIK Földrajz és Földtudományi Intézet táj és környezettervezés kurzusai során a hallgatók megismerik többek közt az erózió elleni védekezés formáit, az erdősávok tervezésének alapelveit. 

“A táblák közé telepített mezővédő erdősávok hatékonyan csökkenthetik a szélerózió, ezáltal a termőréteg pusztulás mértékét. Ott ahol a területhasználat változtatására (pl. szántóterületek gyepesítésére, vagy erdősítésre) nincs mód, ott a mezővédő erdősávok telepítése mellett az ökológiai gazdálkodás, no tillage vagy minimum tillage módszerekkel történő művelést kell javasolni a gazdálkodók számára a térségi vagy településrendezési tervek készítése során. A környezetvédelmi cégeknél, tervező irodákban, önkormányzatoknál vagy az állami szférában elhelyezkedő geográfus hallgatóink a megyei területrendezési tervek, vagy a településrendezési tervek készítése során kiválóan tudják kamatoztatni az egyetemi kurzusaikon tanult, a tudományok közül kizárólag földrajz által képviselt komplex szemléletmódot. A klímaváltozás a XXI. század legnagyobb kihívásainak egyike, mely közös jövőnket, azon belül a magyar mezőgazdaság jövőjét is veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy a geográfia által kínált komplex megközelítés elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy helyes válaszokat adjunk ezekre a mindannyiunk számára fontos, de a jövő generációit még fokozottabban érintő kihívásokra” – hangsúlyozta Dr. Szilassi Péter, az SZTE TTIK Földrajz és Földtudományi Intézetének egyetemi docense.

AZ SZTE-N IS OKTATJÁK

Az SZTE geográfus és környezetmérnök hallgatói nem csupán a talajpusztulás okait és környezeti, gazdasági következményeit ismerhetik meg a Földrajzi és Földtudományi Intézet kurzusain, de azokon klímaváltozás várható hatásaira adandó lehetséges válaszokat is bemutatják. A geográfus és környezetmérnök hallgatók számára oktatott tájtervezés, környezettervezés kurzusokon mindig szóba kerül, hogy a szélerózió, a szél okozta talajpusztulás, mint komplex probléma megoldásának kulcsa (akár csak sok más klímaváltozással kapcsolatos környezeti problémáé pl. belvízé, villámárvízé is), a helyesen megválasztott földhasználat, területhasználat. A műholdas adatokat a katasztrófavédelem számos területén használják.