„Egyszer csak a saját lábán jött velem szemben”: azt mondták, stroke-ja után állapota nem fog javulni, de a Szent Vincent Rehabilitációs Központban megtörtént a csoda
Lantos János és felesége, Judit boldogan élték mindennapjaikat Pécsen. A férfi a Pécsi Ferences Templom kántoraként szenvedélyének a komolyzenének hódolt, gyönyörűen orgonált. Brácsaművész feleségével aktív életet éltek, kirándultak a Mecsekben, nagyokat úsztak, kerékpároztak. Aztán majdnem egy éve, január 9-én minden megváltozott.
AZT MONDTÁK, JÁNOS NEM REHABILITÁLHATÓ, MAJD A SZENT VINCENT REHABILITÁCIÓS KÖZPONTBAN MEGTÖRTÉNT A CSODA
Azon a napon Judit a fürdőszobában a kövön fekve talált rá férjére. János súlyos stroke-ot kapott. A férfi bal oldala teljesen lebénult, az addig életerős ember egyik pillanatról a másikra teljesen magatehetetlenné vált, nem tudott beszélni, nem tudta ellátni magát, még az oldalára fordulni sem tudott, mindenben a felesége segítségére szorult. Ráadásul a lehető legrosszabb diagnózist kapták: János nem rehabilitálható, állapota maradandó. Judit azonban egy pillanatig sem nyugodott ebbe bele, elkezdte felkutatni azokat a lehetőségeket, melyek elhozhatják a gyógyulást János számára. Ekkor találtak rá a szegedi Szent Vincent Rehabilitációs Központra, ahol a férfi az intézmény csapatának odaadó, szakszerű segítségével március óta keményen küzd azért, hogy visszakapja régi életét. S nagyon úgy tűnik, csodák márpedig léteznek: János ma már saját lábán jár, felesége szerint már szinte szalad, beszédkészsége hihetetlenül gyorsan fejlődik, karja már mozog, bár ugyan fogni még nem tud, de ami a legcsodálatosabb, visszakapta a hitet és a reményt, sőt életkedvét is.
KEZDETBEN NAGYON NEHÉZ VOLT ELFOGADNIUK A TÖRTÉNTEKET
Judittal és Jánossal a Szent Vincent Rehabilitációs Központban találkoztunk. János éppen tornázott, miközben Judit mesélt. Mint elmondta, eleinte, amíg nem találtak rá a Szent Vincent Rehabilitációs Központra, hihetetlenül nehéz volt egyáltalán feldolgozni a történteket. Judit dühös volt, igazságtalannak érezte, hogy miért pont velük történt ez a szörnyűség, hiszen János egészséges volt, kerékpározott, futott a munkahelyére, nem ivott, nem dohányzott, nem volt elhízva, s mégis stroke-ot kapott. A férfit is nagyon megviselte betegsége, az a kiszolgáltatott helyzet, melybe egyik pillanatról a másikra belekerült. János akkoriban sokat sírt, -árulta el Judit-, pedig egyáltalán nem volt egy érzelgős típus, felesége korábban sohasem látott könnyeket a szemében. Judit is sírt, egymásba kapaszkodva próbáltak vigaszt nyújtani a másiknak egy olyan élethelyzetben, melyből akkoriban még nem látták a kiutat.
A SZENT VINCENT REHABILITÁCIÓS KÖZPONTBAN VISSZAKAPTÁK A REMÉNYT ÉS A HITÜKET
János, akinek addig a zene szerves része volt mindennapjainak, elfordult a klasszikus dallamoktól, túlságosan fájdalmas volt számára hallgatni, arra emlékeztette, mit veszített. Judit szinte csak barkochbázva tudott kommunikálni párjával. Kilátástalan helyzetükben a hitet és a reményt a Szent Vincent Rehabilitációs Központnak köszönhetően kapták vissza. „Eleinte, amikor megérkeztünk márciusban, tolókocsiban tudtunk csak közlekedni, de még a tavasz sem ért véget, egyszer csak János a saját lábán jött velem szemben a lépcsőn. Mikor ezt megláttam, szaladtam a telefonomért, muszáj volt rögzítenem, mert nem hittem a szememnek. Olyan erőt kapott itt, olyan kedvet a gyógyuláshoz, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is! Nagyon-nagyon sokat fejlődött, elmondhatatlanul” – mondta el Judit. Hozzátette, azóta a zene is visszatért életükbe, János most már egyfolytában zenét hallgat, kivéve az orgonaszót, az még túlságosan korai, de Judit reméli, idővel, ahogy János kezei is javulnak, s újra le tudja ütni a billentyűket, s játszani az orgonán, ezen is túljutnak. „Alig várom, hogy újra megszorítsa a kezemet” – mondta Judit.
A REHABILITÁCIÓNAK HÁLA RENGETEG TERVVEL TEKINTENEK A JÖVŐRE
Judit nem hiába bizakodó, a Szent Vincent Rehabilitációs Központban tulajdonképpen mindennap egy újabb csodát élnek meg. „Itt minden nap, minden órában van egy kis sikerélményünk. János meg akar gyógyulni. Jókedvű, rengeteget röhögünk. Mikor új szavakat tanul meg, úgy jön a foglalkozásokra, hogy előadja a tudományát a gyógytornász lányoknak. Itt mindenki nagyon aranyos és kedves hozzánk” – mondta el Judit. Azt is elárulta, rengeteg tervük van még a jövőre nézve. „Vissza akarjuk kapni a papát. Még fiatalok vagyunk, még csak 67 évesek, még vár ránk egy csomó boldog év. Úgyhogy elmondhatom, mindent is vártunk a Szent Vincent Rehabilitációs Központtól és meg is kaptuk szerencsére” – zárta gondolatait Judit.
Nézd meg videónkat is, melyben Judit mesél megpróbáltatásaikról, terveikről, s János csodálatos fejlődéséről a Szent Vincent Rehabilitációs Központban:
Operatőr: Lénárt Ferenc