Kothencz János is megszólalt a gyermekvédelemről: komolyabb szűrőrendszert kell bevezetni az otthont nyújtó intézményi ellátásban
A gyermekvédelemről az utóbbi hetekben Magyarországon mindenkinek meglett a véleménye. Most az ügyben a szegedi Kothencz János szociológust, pedagógust, gyermekvédelmi szakértő, és nem mellesleg a Szent Ágota főigazgatója is megszólalt, aki maga is állami gondoskodásban nőtt fel.
“Magam is állami gondoskodásban nőttem fel, három hónapos korom óta egészen 24 éves koromig. A legnagyobb tömegnevelő intézetek világában cseperedtem fel. Magam is sokat tapasztaltam. Ennek a világnak minden velejáróját ismerem. A bántalmazás éppúgy jelen volt fiatalkorom éveiben, mint azok jelenléte, akik hitelesen és tisztességesen neveltek bennünket” – mondta Kothencz János az Origonak.
A HISZTERIZÁLÁS MELEGÁGYA A SZTEREOTIPIZÁLÁSNAK
“Úgy vélem, az ilyen eset egyértelműen mindannyiunk felelőssége, éppúgy a többségi, mint a szakmatársadalomé. Ugyanakkor az is fontos, hogy hogyan beszélünk a témáról, akkor, amikor az azzal kapcsolatos célunk a dolgok jobbá tétele. Nagyon fontos, hogy ebben a közhangulatban a jogos felháborodásunk mellett a józanságot is szem előtt tartsuk. Meggyőződésem szerint a hiszterizálás egyben melegágya a sztereotipizálásnak” – véli a főigazgató, aki arra a kérdésre válaszolva hangsúlyozta ezt, hogy miben látja a gyermekvédelem és esetleg a társadalom felelősségét a gyermekbántalmazással kapcsolatban.
Kothencz János hozzátette, hogy nem azokkal van gond, akik a gyermekbántalmazás tényével kapcsolatban felháborodnak és ennek kapcsán alkotnak véleményt, hanem azokkal, akik ezt különböző politikai érdekek mentén szándékosan torzítják, vagy egyéni érdekek mentén erősítik fel azt.
A GYERMEKEK MÉLTÓSÁGÁT LESILÁNYÍTJA, HA AZ ERRŐL VALÓ KÖZBESZÉD POLITIKAI ÉRDEKEK MENTÉN TEMATIZÁLÓDIK
“A gyermekek méltóságát csak lesilányítja, ha az erről való közbeszéd csupán politikai érdekek mentén tematizálódik. A gyermekek ügye messze felette kell, hogy álljon bármely ideológiai csoport érdekeinek, úgyis mondhatnám, ez egy abszolút közös nevező kell, hogy legyen. Miközben egyesek rendszerbántalmazásról beszélnek, joggal vetődhet fel a kérdés, egyáltalán mit értünk rendszer alatt. Vajon mit érezhet az a tizenéves fiatal, akinek az otthonához egészen közel az éjszaka közepén fáklyákkal és hangszórókkal tüntető emberek kasztrálást és egyéb szidalmakat kiabálnak? Vajon ez a gyermek, hogy megy másnap iskolába? Vajon az a gyermekfelügyelő, aki munkába menet épp készül belépni a lakásotthon kapuján, hogyan éli meg azt, amikor valaki az utca túloldaláról rákiabál, hogy szemét pedofilok, miközben az illető évtizedek óta tisztességgel végzi a hivatását? Óriási felelőssége van mindannyiunknak abban, hogy az ilyen problémákra adekvát válaszokat keressünk, és hogy elkerüljük a negatív túlzó általánosításokat és a megbélyegzést. Ennek ugyanis a leginkább kárvallottjai pont azok a gyermekek, akikért aggódunk és azok a felnőttek, akik tisztességgel gondozni igyekeznek őket” – emelte ki a főigazgató.
A CSALÁD, MINT IDEA
Kothencz János szerint minden korszaknak megvan a maga gyermekvédelme. Mint mondta: “még mind a mai napig vannak olyan intézmények, amelyek bár formai felépítésüket illetően megfelelnek a jogszabályi feltételeknek, de valójában nagy intézményes kinézetet öltenek. Ezekben a kollégiumi rendszerű intézményekben a korábbi csoportok egy komplexumon belül vannak jelen, ami az ott élő gyermek szocializációjának még mindig a tömeges jellegét vonja maga után. Úgy vélem, hogy a klasszikus kiváltások körét tovább kell vinni és maradéktalanul be kell teljesíteni. A gyermekvédelmi törvény is olyan nemzetközi egyezményeken alapul, amelyekben a gyermek egyéni szükséglete áll a középpontban, ellentétben a korábbi kollektív társadalom eszménnyel” – emeltre ki, majd hozzátette, hogy ennek a kornak és a jelenkori jogalkotónak a család jelenti azt az ideát, amelyben a gyermek egyéni szükségleteire a leghitelesebb egyéni válaszokat tudjuk biztosítani. Ha a leginkább családpótló közeg fontosságán van a hangsúly, akkor arra nincs jobb válasz, mint maga a család, legyen az akár a nevelőszülői család is.
MI A JÖVŐ A GYERMEKVÉDELEMBEN?
Arra a kérdésre, hogy mi a jövő a gyermekvédelemben Kothencz János azt válaszolta, hogy szerinte fontos, “hogy ne öntsük ki a fürdővízzel a gyermeket. A gyermekvédelmi törvény tartalmi elemeit érdemes alaposabban áttekinteni és felülvizsgálni. Ugyanakkor fontos a kontroll kiszélesítése a szakellátásban, és az alkalmasság kritériumainak újragondolása is szükségszerű. Ahogyan a nevelőszülők esetében is kötelező alkalmassági kritériumok vannak jelen, úgy az otthont nyújtó intézményi ellátásban is bevezetésre kell, hogy kerüljön egy komolyabb szűrőrendszer. Egy önkritikusabb szakmatársadalom létrehozása nem nélkülözheti a befektetett erőforrásokat és anyagi lehetőségeket. Külön-külön egyik sem áll meg, tehát a tudatosabb kontroll és a befektetett pénz idővel meg kell, hogy hálálja az erőfeszítést.
Véleményem szerint a kormányzat család- és gyermekpolitikája összességében jó úton halad, de nem szabad elfelejteni a hazai szakmatársadalom diskurzusaiban rejlő értékeket sem.
Ezeket mindenkor figyelembe kell venni. A jogalkotónak szabadságában áll az is, hogy depolitizálja a gyermekek védelmét. Folytatni kell az ifjúságvédelem társadalmiasítását. Még erőteljesebben kell kinyitni a gyermekvédelmet a társadalom egésze előtt abban a hitben, hogy sokkal több a jóakaratú ember azokhoz képest, akik előidézői gyermekeink szomorú sorsának. Ennek a kormányzatnak véleményem szerint egyik legnagyobb erénye, hogy hisz az emberben. Ez a fajta hit érvényre kell, hogy jusson a szakma társadalommal való együttműködésben, és a társadalmi felelősség megosztásban. Az ilyen irányú feladat ellátási kötelezettség megosztása, kiszervezése nem állami közreműködök felé, egy jóval egészségesebb szociálpolitikai struktúrát eredményezhet. Meggyőződésem szerint ebben is jó úton halad a kormány” – mondta.
