Kötelező visszaváltási rendszer: az 50 forintos betétdíjnál nagyobb mértékben drágulhatnak az italok, még a kereskedőknek is kijut majd a pluszköltségből

A 24.hu egybegyűjtötte, hogy a gyártóknak és a kereskedőknek milyen pluszköltségekkel szükséges számolniuk a kötelező visszaváltási rendszer (DRS) bevezetése után. A gyártók amiatt bírálják a MOL MOHU-t és az energiahivatalt, hogy a díjak költségszerkezete nem átlátható, így akár „hasraütésszerűen” dönthetnek arról, mennyit fizettetnek meg velük.

Az idén januártól országosan bevezették a kötelező visszaváltási rendszert, vagyis a DRS-t (Deposit Refund System). A betétdíjas termékek körébe a belföldön forgalomba hozott 0,1 – 3 literes űrtartalmú italcsomagolások – műanyag és üvegpalackok, fém italos dobozok – tartoznak. A rendelkezés nyomán a 400 négyzetméternél nagyobb eladótérrel rendelkező, élelmiszert forgalmazó üzleteknek kötelező lesz visszaváltó automatát üzemeltetni, országosan mintegy 5–6 ezer darab automata telepítése várható. A kisebb üzletekben a tervek szerint a kézi visszavételt is lehetővé teszik majd.

JÚLIUS ELSEJE A HATÁRIDŐ

A DRS-rendszer működtetését és a visszaváltó automatákat a Mol Nyrt. leányvállalata, a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-t biztosítja, annak nyomán, hogy tavaly a magyar állam 35 évre koncesszióba adta a hazai hulladékpiac nagy részét az olajvállalat számára. Jelen állás szerint a nagyobb boltokban már megkezdődött a begyűjtéséhez szükséges visszaváltó automaták telepítése Szegeden is, ezek azonban egyelőre üresek. A DRS-rendszer ugyanis hivatalosan csak július 1-től fog elstartolni, mivel az élelmiszer-gyártók féléves felkészülési időszakot kaptak arra, hogy a megfelelő kóddal és logóval lássák el a visszaváltandó csomagolásokat. A tervek szerint áprilisban érkeznek az üzletekbe az újonnan gyártott betétdíjas palackok, júliustól pedig kötelezően csak ilyenekben lehet kiszállítani az árut. Az új italcsomagolások megvásárlásakor a termék árán felül 50 forint visszaváltási díjat kell megfizetnie a fogyasztóknak. Ezt utalvány formájában visszakaphatják, amennyiben épségben visszaviszik a palackot a visszaváltó helyre.

NEM 50 FORINTOS LESZ A DRÁGULÁS

A lap szerint a fogyasztók által közvetlenül érzékelhető betétdíjat elvileg nem költségalapon határozták meg. Ezzel az üzemeltető arra igyekszik motiválni a vevőket, hogy visszavigyék a palackokat, dobozokat, üvegeket. A köztudatban az terjedt el, hogy a termékekért 50 forintot kell pluszban megfizetni, amit aztán visszakapunk. Ez azonban nem a teljes igazság. Az italcsomagolásokat használó gyártócégeknek csatlakozási díjat kell fizetniük a jelenlegi szabályok szerint 5 éven keresztül, ebből finanszírozza majd a MOHU utólag a visszaváltó-automaták összességében több mint 50 milliárd forintos értékű beszerzését. Ez a díj csomagolóeszköz-típustól függően darabonként 1-8 forintos pluszköltséget ró a gyártókra – kalkulált a 24.hu-nak Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) szakmai titkára.

Ezen felül a gyártóknak meg kell fizetniük a szolgáltatási díjat, amelyből a MOHU a hulladékgyűjtést-, válogatást- és hasznosítást finanszírozza. Ez a díj fillérre megegyezik a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR) díjjal, amelyet a kötelező visszaváltási rendszerben nem érintett vállalatok is megfizetnek. Ez az összeg darabonként 10-20 forint között lehet majd, attól függően, milyen a csomagolás típusa. Ezeket az 50 forintos betétdíjon felüli tételeket a gyártók előbb-utóbb beépítik a termékek árába, amennyiben a kiskereskedők elfogadják ezt, de legalábbis törekedni fognak erre – fűzte hozzá.

AZ EMELKEDÉS NÉGYSZERES IS LEHET

A DRS-rendszer költségeit úgy tudjuk megbecsülni, hogy a kibocsátott csomagolási hulladékok mennyiségét felszorozzuk a rendeletben meghatározott csatlakozási és szolgáltatási díjak összegével. A nyilvános adatok szerint ez körülbelül 25 milliárd forint lesz egész évre. Viszonyítási alapként: a visszaváltási díj bevezetése előtt ugyanezen csomagolásokra befizetendő környezetvédelmi termékdíj körülbelül 6 milliárd forint volt. Az emelkedés tehát több, mint négyszeres – figyelmeztette a lapot Vörös Attila, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ) ügyvezető igazgatója.

MÉG A KERESKEDŐNEK IS KELL MAJD FIZETNI

A MOHU egységesen határozta meg a visszaváltási rendszert üzemeltetők – vagyis a kereskedők – számára fizetett úgynevezett kezelési díjat. Ennek összege,

• gépi üzemeltetési hely esetén: 7,5 forint + áfa / palack,
• kézi visszaváltási hely esetén: 5 forint + áfa / palack.

Ennek alapján a koncessziós társaság darabdíjat fog fizetni az üzemeltetőknek minden visszavett palack után, hogy az automaták üzemeltetési költségéhez hozzájáruljon. Hiszen az automata egyebek közt helyet igényel, áramot fogyaszt, a bolti dolgozóknak foglalkozniuk kell azzal, hogy a megtelt tartályokat, zsákokat rendszeresen cseréljék, a gépet és környezetét takarítsák, továbbá legyen papír a gépben, működjön a nyomtatás.

Az ellentételezésére kínált palackonkénti 7,5 forintot azonban a kereskedelmi érdekképviseletek az egyeztetések során kevesellték, mert úgy számoltak, hogy az üzemeltetés bekerülési költsége ennek a dupláját teheti ki. Lényegében kevesebbet fognak kapni a MOHU-tól a gépek gondozásáért, mint amennyit szerettek volna. Ez elméletileg arra fogja ösztönözni őket, hogy „igazítsanak az árrésen”, vagyis a pluszköltségeket valamilyen módon érvényesítsék a fogyasztói árakban is – jelentette ki Nagy Miklós.

NEM BIZTOS, HOGY VÁLLALJÁK MAJD A KISBOLTOK

A lap szerint a szervezetnél úgy számolnak, hogy a kézi visszaváltás működtetése a gépinél is drágább lehet. Szükséges lesz plusz munkaerőt alkalmazni, és higiéniai szempontból is igen nehéz feladat, hogy az italpalackokat az élelmiszer-biztonsági szabványoknak megfelelően kezeljék. Ezért az MNKSZ azt kéri a MOHU-tól, hogy a manuális rendszer esetén a kezelési díjat legalább 10 forint/palackra emelje. Úgy látják, hogyha ez nem történik meg, akkor a tevékenység jövedelmezősége teljesen mínuszos lesz, így aligha lesz olyan kisboltos, aki vállalja majd a rendszer kiépítését.