Közélet

Ijesztő adatok: tavaly a Tisza magyar szakaszain csaknem megduplázódott a mikroműanyag mennyisége, öt éven át végzett méréseket egy szegedi kutatócsapat

Rengeteg a mikroműanyag a Balatonban, csakhogy a Tiszán és mellékfolyóin ennél sokkal sokkal aggasztóbb a helyzet. Kiss Tímea, a Szegedi Tudományegyetem korábbi docense és csoportja egyedülálló kutatást vagyis inkább kutatássorozatot végzett a Tiszán és mellékfolyóin öt éven keresztül, hogy megtudják, mennyi a vízben és az üledékben a mikroműanyag, most pedig ijesztő adatokat közöltek.

Egy szegedi kutatócsapat öt éven át végzett méréseket a Tisza teljes 962 kilométeres szakaszán. A kutatás azért egyedülálló, mert a legtöbb esetben a szakemberek csak 1-2 mérést végeznek, ők azonban öt éven keresztül mértek, ebből két éven át ötnaponta Mindszentnél a kompról, vagyis csak ebben az időszakban 140-szer vettek mintát. A Tisza teljes, Ukrajnától Szerbiáig tartó 962 kilométeres szakaszán 26 helyen vettek szivattyúzással vízmintát, 76 helyen pedig üledékmintát.

A LEGTÖBB MIKROMŰANYAGOT A SZINTETIKUS RUHÁK MOSÁSA TERMELI

A kutatásuk eredményei szerint:

  • 2023-ban átlagosan 70 darab/köbméter mikroműanyag volt a Tisza vizében, a Sajóban 196 darab/köbméter.
  • 2023-ban a kutatók is meglepődtek azon, hogy a magyar szakaszokon csaknem megduplázódott a mikroműanyag mennyisége.
  • A Tisza mellékfolyóiról általánosságban elmondható, hogy nagyon szennyezettek. 2023-ban a Sajóban 196 darab/köbméter mikroműanyagot találtak, míg például a Hernádban 77 darab/köbmétert.
  • A legtöbb mikroműanyagot a szintetikus ruhák mosása termeli.
  • A cipők kopása, az autók gumiabroncsainak elhasználódása, az útfestések, az építkezésen használt szigetelő anyagok, a műfüvek és az elhajított műanyag zacskók és palackok mind műanyagot juttatnak a környezetbe.
  • a szépségápolási termékekből is származhatnak mikorműanyagok, de ezekből meglepően kevés van a magyar vizekben.
  • A szennyvíztisztítás sem tudja teljesen kiszűrni a mikroműanyagokat, de a tisztítatlan szennyvíz is óriási probléma a Tisza mellékfolyóin.

A kutatás azért tartott ilyen sokáig, mert Kiss Tímea szerint csak akkor kaphatunk pontos képet a mikroműanyag mennyiségét befolyásoló tényezőkről, ha minden vízálláskor – legyen az kisvíz vagy árhullám – méréseket végzünk. A hosszú kutatási időnek köszönhetően pedig nemcsak a mikroműanyagok típusáról (pl. ruhákból eredő szálak), hanem annak időbeli változásáról is pontos képet kaphatunk – írja a 444.

A LEVEGŐBE IS JUT BŐVEN

Mint kiderült, nemcsak a vizeinkbe, a levegőbe is jut bőven mikroműanyag, amelyet egyébként szabad szemmel is megfigyelhetünk, amikor megrázunk egy műszálas ruhát, és látszik, ahogy a kis részecskék repülnek a levegőben, amelyek aztán a tüdőnkbe jutnak. Kiss Tímea szerint a levegőben található mikroműanyag-részecskék elsősorban a településekről származnak, de mintegy fóliaszerűen beterítik a Földet, és olyan eldugott helyekre is eljutnak, mint az Antarktisz vagy a hegyvidéki gleccserek.

MÉG NEM TELJESEN ISMERT A PROBLÉMA

A 21. század tudományosan még nem teljesen megismert problémája a mikroműanyagoké, vagyis az 5 milliméternél kisebb plasztikdarabkáké, amik között van olyan, amit már eleve ilyen méretben gyártanak le (pl. kozmetikai termékekben található mikrogömbök, csillámok), a többi pedig nagyobb műanyag termékek roncsolódása révén jön létre. Ilyen például a mosás is, amely során a műszálas ruhákból egy-egy alkalommal akár hetvenezer apró szemcse is bekerülhet a szennyvízbe, majd onnan a folyókba, és ott is maradnak, ugyanis 500-1000 évig nem bomlanak le – emlékeztet a témában a Telex.

Kapcsolódó cikkek

'Fel a tetejéhez' gomb