Hódcsalád költözött a szegedi állatorvos szomszédságába: sokat tanulhatunk ezektől az állatoktól az elsivatagosodás elleni küzdelem témájában
Néhány évtizede jelentek meg újra Magyarország vizes élőhelyein a hódok. Az egyik szegedi állatorvos mellett is él egy hódcsalád, amelynek tagjai a ház körül bóklásznak, és rendszeresen felmásznak az épület alatti tartályok tetejére. A témában az állatorvos mellett Juhász Erika, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa is megszólalt, aki szerint sokat tanulhatunk a hódoktól a vízgazdálkodás terén, ami kiemelten fontos a Homokhátságon.
Az állatorvos végzettségű Ótott Ferenc a szegedi Felső Tisza-parton, a folyóra épített egy lakóházat. A középkorú férfi az Indexnek azt mondta, hogy a termetes rágcsálók már egészen megszokták a jelenlétüket: nem riadnak meg, sőt engedik, hogy fotókat és videókat készítsenek róluk. „Megfigyeltem, hogy a nyárfa a kedvenc csemegéjük, a legszívesebben azt rágják” – magyarázta a lapnak Ótott Ferenc.
SZEGED FELETT 11 HÓDCSALÁD ÉL
Szegeden a Tisza–Maros összefolyás és a Boszorkány-sziget között az elmúlt 8 évben folyamatosan két-három hódcsalád élt, jelenlétüket megrágott ágak, kotorékok is bizonyítják. “Idén lehetőségem nyílt 22 kilométert bejárni Szeged felett. 11 hódcsaládot becsültem erre a szakaszra. A hódok jelen vannak a hullámtéren kívül a kis csatornákban is. A családok általában 3-8 példányból állnak – szülők és évente 1-3 utód az elmúlt néhány évből” – mondta a hódokról már Juhász Erika, biológus. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa szerint a hódok minden magyarországi folyón és a legtöbb állandó vizű kisvízfolyáson jelen vannak.
A HÓDOK ÉS A VÍZGAZDÁLKODÁS
A Dél-Alföldön, illetve a Homokhátságon – amely már hivatalosan is félsivatag – komoly kihívást jelent a talajvízszint rohamos csökkenése. Már sokan megkongatták a vészharangot, és a szakemberek radikális változásokat sürgetnek az egész Kárpát-medencében. Juhász Erika elmondta, hogy a hódok jelenléte, valamint tevékenységük hatással lehet egyes területek vízgazdálkodására is.
„Meggyőződésem, hogy a vízhiánnyal kapcsolatos problémák megoldásában a kisvízfolyásokon, csatornákon, árkokon végzett szelíd beavatkozásoknak kell kulcsszerepet kapniuk. Ilyen szelíd beavatkozás a hódgát épülése is” – magyarázta a biológus. A hód ugyanis patakokon, csatornákon építi fel gátjait, amelyekkel nagyobb vízmélységet, stabilabb vízszintet alakít ki a kotorék bejárata közelében, és olykor több hektáros területeken alakíthatja vissza az egykori vízi világot. A hódgát általában nem képez átjárhatatlan akadályt a vízben élő fajok számára, és természetes anyagokból készül. “Vannak térségek, például az általunk sokat kutatott Tápió-vidék, ahol a hódok tevékenysége teljesen átformálja a tájat, és nagy térléptékben jelentős hatást gyakorol a vízvisszatartásra” – mondta el a szakember.
TANULHATUNK A HÓDOKTÓL
Juhász Erikának a Dél-Alföldön eddig csupán néhány hódgátról volt tudomása. Mint fogalmazott: ebben a régióban inkább csak tanulhatunk a hódoktól. Napjainkban ugyanis levezetjük a vizet a tájból akkor, amikor sok van belőle, majd azon gondolkodunk, hogyan tudnánk visszanyerni azt a folyóból, amikor már túl kevés van. „A vizet nem pótolni, hanem megtartani kell” – jelentette ki a biológus a lapnak. Szerinte a mélyebb területeken vizes élőhelyek, kaszálók, legelők lehetnének, de napjainkban sok helyen inkább az jellemző, hogy partélig szántják a patakok árterét.
