Kothencz János: a mások lejáratásáért folytatott pártpolitikai csatározások nemtelen eszközévé vált a családjukból kiemelt gyermekek ügye Magyarországon

Visszatérő témává vált a magyar közéletben a hazai gyermekvédelem helyzete 2024-ben. Sokféle információ, hír, pletyka jelent meg azzal kapcsolatban, hogy hány gyermek érintett és milyen intézményekben. Kothencz János, az ÁGOTA közösség vezetője adott interjút a témával kapcsolatban, aki kitért arra is, hogy milyen hatása van a napjainkban fellángolt politikai csatározásoknak a gyermekvédelemre, illetve kiemelte, hogy közel egy éve már a realitástól messze elrugaszkodott, negatív és túlzó általánosításokkal bélyegzik meg a szakellátásban érintetteket, ami szerinte lesújtó következményeket von maga után.

Kothencz János, az ÁGOTA közösség vezetője szerint a hazai gyermekvédelmi szakellátásban mintegy 23 ezer gyermek és fiatal él a jelenlegi adatok szerint. Csaknem 75 százalékuk nevelőszülői családokban nevelkedik, a többieket gyermek- és lakásotthonokban gondozzák.

KÖZÖS NYILATKOZATOT ADTAK KI

Az Index emlékeztet, hogy november végén több szociális intézmény, illetve gyermekvédelemmel foglalkozó alapítvány és szervezet közös nyilatkozatot adott ki, amelyben felszólaltak az álláspontjuk szerint pártpolitikai uszítások kereszttüzébe került gyermekvédelem, illetve az ellátásban lévő gyermekek és dolgozók védelmében. “A gyermekvédelem nem pártpolitikai csatatér!” című nyilatkozatot a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató, a Szent Péter és Pál Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központ, a Baptista Tevékeny Szeretet Misszió Boldog Gyermekkor Hálózata, a Baptista fenntartású Országos Szociális Intézményfenntartó Központ és az ÁGOTA Alapítvány írta alá.

A GYERMEKVÉDELEM ÉS A PÁRTSZIMPÁTIA

Az aláírók között tehát a Kothencz János alapította ÁGOTA Alapítvány is ott volt. A nyilatkozat egy ponton kitér arra, hogy a gyermekvédelemben dolgozók „elveszítik a rendszer és az egymás iránti bizalmukat”. Kothencz János az Index arra a kérdésére, miszerint a kollégái pártszimpátia alapján megosztottak-e, úgy válaszolt: “Biztos vagyok benne, hogy sem mások, sem én nem gondoltunk semmiféle pártszimpátiával kapcsolatos kérdésre, amikor egyezségre jutottunk a közös nyilatkozat megtételében.”

A KÖZBESZÉD ÁRT A GYERMEKVÉDELEMNEK

Az ÁGOTA Alapítvány alapítója egyúttal kijelentette: ahhoz, hogy a gyermekvédelemben dolgozó kollégáknak milyen pártszimpátiája van, neki szakemberként semmi köze, ez ugyanis mindenkinek a magánügye. Elmondása szerint a nyilatkozatot jegyzők inkább arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy ami napjainkra a közbeszéd szintjére emelkedett a gyermekvédelmet illetően, az már konkrétan árt az ebben a rendszerben élő gyermekeknek, illetve a benne dolgozó szakembereknek.

Kothencz János úgy látja, hogy az elmúlt egy év a területen „önmagáért beszél”. Véleménye szerint azt is fontos lenne tudnia mindenkinek, hogy a gyermekvédelmi szakellátás egy eleve megöröklött nehézségállománnyal küzd Magyarországon. Konkrétumként a korábbi, csaknem 60 év sztereotípiáit és téveszméit említette, és ugyanide sorolta a korábbi, generációkról generációkra átörökített, hosszú évtizedek alatt meghonosodott szemléletmódot, „amely inkább a felügyeletre és szolgáltatásra helyezte a hangsúlyt ahelyett, hogy inkább törődött vagy aggódott volna a családját nélkülözni kénytelen gyermekekért”.

“INTÉZETI GYERMEKEK, ÁRVA GYERMEKEK”

„Az átlagember ma sem tekint másként a szakellátásban élő gyermekekre, mint intézeti gyermekekre, árva gyermekekre, akikkel »sok baj van« ” – véli a szakember, majd kiemelte, hogy meglátása szerint a társadalom jelentős része – egy kivételes réteget kivéve – nem érti vagy tévesen értelmezi a gyermekvédelmi gondoskodásban való lét mikéntjét. Amellett, hogy bizonyos célok mind a mai napig nem valósultak meg, kormányzati ciklusoktól függetlenül komoly törekvéseknek lehettünk szemtanúi, melyek azt a célt szolgálták, hogy odaadóbb és érzékenyebb gyermekvédelme lehessen Magyarországnak – fűzte hozzá. Megemlítette, hogy mostanra lecserélődött a korábbi tömeges kollégiumi struktúra, ami manapság azt jelenti, hogy a gyermek- és lakásotthonokban élő gyermekek legtöbbje konkrétan családi házban lakik tíz-tizenktetted magával, „és 5-6 olyan áldozatkész felnőtt foglalkozik velük, akik napi szinten harcolnak az ott élő gyermekek reményéért és jövőjéért”.

Kothencz János szerint:

• már 1997-től is lehetősége lett volna bármely kormányzati ciklusnak fenntartói felelősségmegosztást kezdeményezni a gyermekvédelmi szakellátást illetően – és kisebb mértékben voltak is erre példák –, de ennek a tendenciózus volta 2010-től datálható,
• kialakult egy olyan helyzet, hogy mostanra az ilyen területen megvalósuló osztott felelősség már nem csak állami, hanem egyházi és civil fenntartók, működtetők sokaságát jelenti, ami több mint 30 olyan szereplőt jelent ma, amelyek felelősséggel tartoznak a családjukat nélkülözni kényszerülő gyermekek és fiatalok gondozásáért, neveléséért,
•  a gondoskodáspolitika nem lehet kizárólag állami monopólium,
• az államszocializmus megjelenésével újra monopolizált területté vált a gyermekvédelem, de a rendszerváltást követően és napjainkra ez a felelősségmegosztás ismét több résztvevő erőfeszítésével valósul meg.

MILYEN A NEVELŐSZÜLŐK HELYZETE MA MAGYARORSZÁGON?

Az utóbbi évek tendenciája, hogy a legtöbb nevelőszülői hálózatot az egyházak vették át. Adódik tehát a kérdés: milyen ma a nevelőszülők helyzete Magyarországon? Kothencz János szerint napjainkban komoly kihívás ennek a szerepnek a betöltése. Ugyanakkor nagy eredménynek nevezte a nevelőszülők biztosítotti jogviszonyba való bevonását. Mégpedig azért, mert korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy nevelőszülő foglalkozási jellegű jogviszonyban élhesse meg hivatását. Mint mondta, itt is egy fokozatos fejlesztés valósult meg, mert manapság a nevelőszülők juttatása sokszorosa a 10 évvel ezelőttinek, de azt mindenki tudja, és szerinte is életszerű elvárás, hogy ezt még jócskán emelni kell. Jelenleg a nevelőszülő alapdíjként a mindenkori minimálbér 30 százalékát, valamint gyermekenként a mindenkori minimálbér 20 százalékát kapja. Többletjuttatásban részesül, amennyiben olyan gyermeket nevel, aki fogyatékosággal él vagy tartós beteg. 

PÉNZKÉRDÉS A NEVELŐSZÜLŐSÉG?

Miért van mégis nevelőszülői hiány ma? Ez csupán pénzkérdés lenne? Kothencz János szerint tulajdonképpen pénzkérdés is. A szakember szerint ugyanis ha a nevelőszülők legalább a szakmunkás-minimálbér szintjét elérnék, akkor egészen biztosan sokkal szélesebb társadalmi körben lehetne erre a szolgálatra hívni az érdeklődőket. A szegedi szakember szerint több pénzügyi forrásra volna szükség, ami egyben az egzisztenciális feltételrendszer okán vonzóbbá is válhatna többek számára, másrészt rendkívül komoly tematikus toborzó kampányokat is léte kellene hozni, és ezzel együtt a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekek ügyét társadalmasítani is kellene. Ennél a résznél megjegyezte: pontosan ezt vágja ketté „az a fajta hisztéria és sztereotipizálás, ami a közbeszédben ezt a területet sújtja”. Ugyanis lehetetlen a társadalom felé ennek a hivatásnak a szépségét közvetíteni, ha mindeközben a gyermekvédelmet az agresszió és a rosszindulat sokkal inkább bezárja és elszigeteli. Ezen a hivatáspályán, ebben a környezetben béke kell – szögezte le.

KÓRHÁZBAN HAGYOTT CSECSEMŐK

Kothencz János a lapnak azt is elmondta, hogy a kórházi osztályokon történő hospitalizálódás veszélye helyett még akár egy kellő szakmai létszámmal rendelkező csecsemőotthon is jobb. A szakember úgy gondolja, a kormány rövid távon rákényszerülhet újabb csecsemőotthonok létrehozására és a meglévők fejlesztésére.

“Ha van, aki a csecsemő- és gyermekotthonok léte ellen küzdött, az én magam voltam, mert hittem abban, hogy hamarabb érhetünk el magasabb létszámot a nevelőszülői hivatást vállalók körében. De mivel ez a folyamat most megrekedni látszik, ezért a kisebb rossz elve alapján a csecsemőotthonok jelenthetnek átmeneti megoldást. A másik fontos lehetőség az örökbefogadás jogintézményének hatékonyabbá tétele volna” – tette hozzá.

TÚL SOKAT KELL VÁRNI AZ ÖRÖKBEFOGADÁSRA

A szakember szerint mindenki arról panaszkodik, hogy túl sokat kell várni örökbefogadás esetén, és túlságosan bürokratikus az eljárás. A szakember elmondta: gyakran hallható, milyen sok az örökbefogadható gyermek, és mégis olyan vontatottnak tűnik a lehetőség az ő családba fogadásukra. Hozzátette, hogy a hiedelmekkel ellentétben – bár valóban sok az örökbefogadható gyermek –, de minden örökbefogadó család eldöntheti, hogy milyen gyermeket szeretne tagjává fogadni. Szerinte, a legtöbben 1 év alatti, egészséges kisbabát szeretnének. Számos esetben komoly nehézséget jelenthet az is, ha a kisgyermek roma származású vagy esetleg valamilyen egészségügyi problémával küzd.

“Nincs azzal semmi gond, hogy a családok meggondolhatják, milyen gyermeket szeretnének örökbe fogadni, de ez a szabadság egyben korlátja is annak, hogy a lehető legtöbb gyermek örökbefogadó családra találjon, hiszen sok erre váró gyermek idősebb, és kisebb-nagyobb egészségügyi nehézséggel küzd. Emiatt fordulhat elő az, hogy az örökbefogadó szülők által vágyott gyermekre hosszú ideig kell várni” – fogalmazott Kothencz János.

A FIGYELEM KÖZÉPPONTJÁBA KERÜLT A GYERMEKVÉDELEM

Az elmúlt hetekben a gyermekvédelmi intézmények ismét a figyelem középpontjába kerültek, miután Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke több városban is be szeretett volna jutni gyermekotthonokba, ám erre a legtöbb helyen nem volt lehetősége. Legutóbb Pécsen, az egyik ilyen intézmény előtt keveredett vitába Menczer Tamással, a Fidesz kommunikációs igazgatójával. Kothencz János ezen eseményekkel kapcsolatban úgy véli: az elmúlt hetekben látott atrocitások sora nem kiváltója, hanem inkább tünete a gyermekvédelem körül kialakult helyzetnek. Mint mondta, közel egy éve már a realitástól messze elrugaszkodott, negatív és túlzó általánosításokkal bélyegzik meg a szakellátásban érintetteket, ami szerinte lesújtó következményeket von maga után, amiben, még ha mást is hisznek sokan, valójában a gyermekek és a velük foglalkozók veszítenek a legtöbbet – a méltóságukat.

Az év elején berobbant kegyelmi botrány, és az ezzel kapcsolatos jogos felindultság hónapokon át nem tudott enyhülni a szakember szerint, annak ellenére sem, hogy nem volt következmény nélkül való mindaz, ami történt. “Hogy ezek dacára mégis a közbeszéd állandó tárgyává vált a gyermekvédelmi szakellátás, emögött feltételezem, már egyéb érdekek is meghúzódtak. Az egyre inkább hisztérikus jelenséggé formálódó napi hírek nem csak a téma iránti figyelem rendszeres felkeltésére váltak alkalmassá, de a különböző pártpolitikai résztvevők mindezt mint hatékonynak hitt eszközt is felhasználhatták” – jelentette ki.

KRÍZISBE SODRÓDOTT A GYERMEKVÉDELMI SZAKELLÁTÁS

A szakember úgy véli, a mások lejáratásáért, hiteltelenítéséért folytatott pártpolitikai csatározások nemtelen eszközévé vált a családjukból kiemelt gyermekek ügye. Megjegyezte, hogy olyan negatív és túlzó általánosítások váltak közkeletűvé, melyekkel már az átlagember is csak a rosszra asszociált.

Kothencz János elmondása szerint kialakult egy káros közhangulat, és ez krízisbe sodorta a gyermekvédelmi szakellátást.

“Addig, amíg újra és újra azt a közhangulatot generálja a pártpolitika, hogy a gyermekvédelem léte asszociálható a gyermekbántalmazás fogalomkörével, akkor ne csodálkozzunk a pályaelhagyáson” – fűzte hozzá Kothencz János, aki szerint ez a vélekedés másokat is távol tart annak lehetőségétől, hogy szolgálatot vállaljanak egy lakásotthonban gyermekfelügyelőként, vagy élethivatást nevelőszülőként. Eddig sem volt könnyű – és ez az elmúlt hosszú évtizedekre általában igaz – szakdolgozókat és nevelőszülőket toborozni, de ez a folyamat még inkább ellehetetleníti az erre való törekvést. Kothencz János azt is kijelentette, hogy nem kívánja eltagadni a gyermek- és lakásotthonok infrastrukturális állapotát firtató véleményeket, ugyanakkor szerinte ebben a kérdésben is az objektivitás határain belül kellene maradni.

MEKKORA A SZAKEMBERHIÁNY?

Az Index a gyermekvédelem kérdésével foglalkozva kíváncsi volt, hogy ezen ellenőrzések miatt mekkora a szakemberhiány, és valós-e az a statisztikai adat, amely szerint az érintettek 6 százaléka emiatt hagyta el a pályát. Kothencz János tapasztalata szerint a szakemberhiány a szakellátási rendszerben mintegy 10-20 százalék körüli országos átlagban. Megjegyezte, hogy a sajtóhírekből azt is hallani, hogy a Nemzetvédelmi Szolgálat életvitel-ellenőrzése okán a szakdolgozóknak kevesebb mint 2 százaléka távozott az ellátásból.

A teljes interjút ITT olvashatod el.