KAAS Otthon blog, a Szeged365-ön: Szeged időtlen története – a város és környezetének alakulása

Szeged évszázadokon átívelő története a természet és az emberi tevékenységek egyedi összefonódásának eredménye. E sorozat célja, hogy bemutassa a város földtani, felszínalakulási és történelmi fejlődését. Ismerjük meg együtt, hogyan formálódott Szeged az idők során! Szeged földtani és felszínalakulási folyamatai, valamint történelmi fejlődése mindig is kiemelten érdekelt szakmai pályafutásom során. Az elmúlt 20 évben rengeteg anyagot gyűjtöttem össze a város múltjáról, melyekből most egy összefoglaló sorozatcikket állítottam össze. A célom, hogy bemutassam, miként formálták a természeti erők és az emberi tevékenységek ezt a különleges várost. Remélem, hogy az olvasók élvezettel merülnek el Szeged időtlen történetében.

AZ ALFÖLD TERMÉSZETI KÉPÉNEK KIALAKULÁSA

Szeged Időtlen Története – 1. Fejezet: A Város és Környezetének Alakulása

Utazzunk vissza az időben egy pár millió évet!

A Kárpát-medence szerkezete és földtani fejlődése évezredek során alakította ki az Alföld medencéjét. Az Alföld mélyebb aljzata az idők során különböző geológiai lemezekből állt össze, míg végül a miocén korban (kb. 23–5,3 millió évvel ezelőtt) egyre intenzívebb süllyedési folyamatok hatására formálódott. Az itt található legidősebb kőzetek a Mecsekaljától a Duna–Tisza közéig, valamint a Körösök vidékéig húzódnak. A terület felszíni formáit kezdetben a Pannon-tenger üledékei alakították, majd a negyedidőszak (kb. 2,5 millió évtől napjainkig) során a folyók és hordalékkúpok játszottak meghatározó szerepet. A Tisza és a Maros egykori ágaival folyamatosan módosította a tájat, kialakítva a mai Szeged környezetét is.

Képzeljük el, hogy a Duna és a Tisza évezredeken át hatalmas mennyiségű hordalékot szállított, folyamatosan formálva a tájat. Az így lerakódott üledékrétegek vastagsága helyenként elérheti a 400–1000 métert, meghatározva a mai Alföld arculatát. A Tisza és a Maros egykori ágaival tovább alakította a térséget, létrehozva Szeged mai környezetét.

FÖLDTANI ÉS FELSZÍNALAKULÁSI FOLYAMATOK – SZEGED, A BALKÁN KAPUJA

Szeged, az Alföld déli szívében fekvő város, mindig is kivételes természeti környezetben fejlődött. Képzeljük el, hogy több millió évvel ezelőtt, a Pliocén korban (kb. 5,3–2,6 millió évvel ezelőtt) a hatalmas Ős-Duna itt hömpölygött, hordalékával folyamatosan formálva a tájat. A visegrádi kaputól dél felé tartó folyam Kecskemét vidékén keresztül Szeged felé haladt, ahol lassan ellaposodott és találkozott a Maros hordalékkúpjával. Ez a vízi világ nemcsak a tájat alakította, hanem az itt élő emberek életét is meghatározta.

A folyók áramlása évezredeken át formálta a vidéket, hol tavakat és mocsarakat hagyva maga után, hol kiszáradó földfoltokat, amelyek biztonságos menedéket nyújtottak az emberek számára. Szeged egy ilyen magaslatra épült, a Tisza ölelésében, ahol a föld szilárd volt az építkezéshez, de a víz közelsége is biztosította a megélhetést. A Tisza és a Maros közelsége az évszázadok során hol áldást, hol pedig átkot jelentett. Az árvízek pusztító ereje gyakran próbára tette a város lakóit, a legismertebb, az 1879-es árvíz például szinte teljesen elpusztította Szegedet, amely később modern városként született újjá.

A talaj jellege is jelentős szerepet játszott a város fejlődésében. A löszös talaj, amelyet időnként a folyó kiöntései áztattak, hosszú ideig legelőként szolgált. Szeged gazdaságát sokáig a szarvasmarha- és juhlegeltetés határozta meg, a mezőgazdasági termelés pedig csak a 18. század végére bontakozott ki, amikor a paprika- és gyümölcstermesztés egyre jelentősebbé vált.

A város környéke egykor buja galériaerdőkkel és nádasokkal volt borítva, amelyek nemcsak építőanyaggal látták el a helyieket, hanem a halászat és vadászat révén bőséges élelmet is biztosítottak. A Holt-Maros kanyarulatai és a várost egykor körülölelő mocsarak emlékeztetnek a régi vízivilágra, amely a természettel való együttélést tette szükségessé. A vár vízi bástyájában működő vízkiemelő szerkezet például a 18. században még biztosította a várbeli épületek vízellátását. A város területén bekövetkezett feltöltések az eredeti domborzatot eltakarják a mai szemlélő elől, így a természetes formák nagy része már nem látható, csupán a történeti források és régészeti feltárások őrzik emléküket.

TÖRTÉNELMI FEJLŐDÉS

A folyók nemcsak az életfeltételeket határozták meg, hanem a közlekedés lehetőségeit is. A Tisza és a Maros évszázadokon át szolgált közlekedési és kereskedelmi útvonalként, lehetővé téve a távoli vidékekkel való kapcsolatot. Már a neolitikum (i.e. 10 000–4500) óta hajóztak e vizeken, és a révátkelők segítették az utazókat kelet és nyugat között. A török korban (16-17. század) ugyan már építettek hajóhidat, de a gyakori áradások miatt nem mindig volt használható. Az állandó átkelést a későbbi százlábú híd tette lehetővé, majd az 1858-ban megépült első vasúti híd hozott újabb változást.

A város szárazföldi útjai szintén meghatározóak voltak. Erdély felől két főút vezetett ide: az egyik Makón keresztül, a másik Csanád és Szőreg érintésével érkezett a városba, ahonnan tovább lehetett haladni Buda és Belgrád irányába. Szeged mindig is fontos csomópont volt, amely összekötötte az Alföldet a Balkánnal. Az úthálózat fejlődésével az autópályák és modern hidak biztosították a gyorsabb közlekedést, de a város forgalmi helyzete a vasúthálózat kiépítésével is átalakult. Szeged ma is az egyik legfontosabb közlekedési csomópontja a Dél-Alföldnek, ahol a múlt és a jelen találkozik. A folyók által formált város története egybefonódik az emberi alkalmazkodással, a kereskedelemmel és a folyamatos fejlődéssel, amely meghatározza mai arculatát.

A következő KAAS Otthon blogcikkben Szeged város fejlődését és átalakulását mutatjuk be az első ember megjelenésétől (kb. 350 ezer évvel ezelőtt) napjainkig.

Szerző: Fülöp Erika, KAAS Otthon