Az évszázad végére ugyanannyit költünk majd hűtésre, mint fűtésre – jelentős kérdéseket vet fel a klímaváltozás az SZTE új kutatócsoportjának vezetője szerint
„A szegedi mérések azt mutatják, hogy a belvárosban az átlaghőmérséklet már a délmediterrán városokéval – mint Róma, Marseille vagy Szaloniki – vetekszik” – nyilatkozta az Indexnek Gál Tamás. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Légkör- és Téradattudomány Tanszékének vezetője szerint ez a tendencia várhatóan a Kárpát-medence más településein, így Budapesten is megjelenik és a jövőben fokozódik.
Az egyetemi oktató – aki az SZTE-n belül alakuló Klímaváltozás Interdiszciplináris Kutatócsoport vezetője -, azt nyilatkozta, hogy egyes vizsgálatok szerint az évszázad végére a Kárpát-medence déli részén a hűtési energiaigény eléri a fűtési energiaigény szintjét, ami jelentős átalakulást jelez.
INFORMÁCIÓT SZOLGÁLTATNAK A DÖNTÉSHOZÓKNAK
A lap azt írja, hogy mivel az utóbbi években Szeged átlaghőmérséklete már Rómáéhoz hasonlított, ezért a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) egy munkacsoportot hívott életre, hogy elemezze az éghajlatváltozással járó kockázatokat, valamint válaszokat keressen fontos vízgazdálkodási, biodiverzitási és egészségügyi kérdésekre. Az egyedülálló kezdeményezés vezetője elárulta: céljuk, hogy információkat szolgáltassanak a döntéshozóknak, valamint Magyarország lakosságának.
A kutatócsoport a klímaváltozás összetett hatásait kívánja feltárni, illetve az alkalmazkodást segítő stratégiákat vizsgálni. Kiemelt terület a kockázatok elemzése, a vízgazdálkodás, a biodiverzitás és az egészségügyi kérdések.
Kiemelték, hogy számos nyitott kérdés van, amelyekre választ csak több tudományág együttes munkájával lehet megtalálni. „A cél tehát nem más, mint olyan kutatócsoportot szervezni az egyetemen belül, amely nemzetközi szinten is releváns válaszokat tud adni a klímaváltozással kapcsolatos nyitott kutatási kérdésekre, valamint információkat tud szolgáltatni a döntéshozóknak, a lakosságnak és más érintetteknek” – fogalmazott Gál Tamás.
FONTOS A SZEMLÉLETVÁLTÁS
„Fontos a szemléletváltás mind a vízgazdálkodás, mind a mezőgazdaság területén” – fogalmazott a szegedi tudós. Szerinte például az egyre inkább elsivatagosodó Duna–Tisza közén a csapadékvíz-visszatartás és -beszivárogtatás enyhíthetné a talajvízszint süllyedését, és amennyiben elérhető vízforrás, akkor az öntözési technikákat kell jóval hatékonyabbá tenni. Az is érdekes kérdés – tette hozzá –, hogy a klímaváltozás miatt egyre szélsőségesebb időjárás és a súlyos aszályok milyen társadalmi változásokat okoznak az említett térségben, és az alkalmazkodás kapcsán milyen gazdasági, jogi kérdésekre kell választ találni a természettudományos vagy műszaki kérdések mellet. Úgy véli, a példa is jól illusztrálja, hogy a klímaváltozás életünkre szerteágazóan hat, és csak komplex szemléletmóddal lehet mind az alkalmazkodás, mind a klímaváltozás megállítása kapcsán valós válaszokat találni.
