“Az oktatás nem pusztán költség, hanem beruházás, amely többszörösen megtérül” – választ kapott a Belügyminisztériumtól az a szegedi kémiatanár, aki korábban elkeseredett levelet írt Orbán Viktornak és Maruzsa Zoltánnak
Mint megírtuk, F. Várkonyi Egon szegedi doktorandusz, vegyész, kémiatanár hosszan, szakmai érveket felsorakoztatva írta le az Orbán Viktor miniszterelnöknek és Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkárnak címzett levelében, hogy szerinte aggasztó helyzetben van az egész magyar közoktatás, és azon belül a kémiatanítás. Egon most választ kapott a Belügyminisztériumtól, amire ő maga is egy terjedelmes levelet írt.
Emlékeztet arra, hogy a 80-as években a magyar természettudományos oktatás még a világ élvonalába tartozott, ez pár évtized alatt a nemzetközi átlag alá esett vissza. Ennek egyik legfőbb oka szerinte, hogy a sorozatos tantervi átalakítások során egyre nőtt a kötelezően előírt tananyag mennyisége (általában is, de a kémia esetében biztosan), miközben a (kémia) tanórák száma még csökkent is.
KÉT ÚT ÁLL EGY PEDAGÓGUS ELŐTT
Véleménye szerint egy pedagógus előtt két út áll: vagy a minőségi oktatást választja, amihez több időre van szükség, és akkor behozhatatlan lemaradásba kerül, vagy megpróbálja megkísérelni az előírt tananyag leadását, de akkor „garantált az értetlen információk halmaza a diákjaink fejében”. Azaz mindkét esetben „eredménytelenségre van ítélve a kémiatanár munkája”. Úgy véli, több időt kell biztosítani a minőségi oktatásra, azaz a Nemzeti alaptantervben leírt anyag mennyiségét alaposan le kellene szűkíteni.
VÁLASZ JÖTT A BELÜGYMINISZTÉRIUMBÓL
Mint azóta kiderült, választ is kapott a Belügyminisztériumtól, amit bár nem tett közzé, de a válaszát viszont igen. Posztjában úgy fogalmaz, hogy a célja az volt, hogy
“egy korrekt és tisztességes levelet intézzek azokhoz, akik cselekvőképes döntést tudnak hozni oktatási ügyekben – nem pedig vádiratot megfogalmazni! Továbbra is kiemelném: az oktatás NEM JELENTHET PÁRTPOLITIKAI kérdést! (Igen politika, tudom…de nem párti szinten megfogalmazódó.)”
A válaszlevele szerint a minisztérium azt írta, hogy:
“Magyarország fontosnak tartja a fiatalok természettudományos műveltségének fejlesztését, amelyben a kémiaoktatás meghatározó szerepet játszik. Tudomra adta, hogy a Nemzeti alaptanterv és kapcsolódó dokumentumok modern, aktív tanulási módszereket támogatnak, miközben csökkentik a tanulói terheket. Emellett tehetséggondozó programokkal és élményközpontok fejlesztésével ösztönzik a természettudományos pályák választását, mely mellett kihangsúlyozásra került, hogy az álláspont szakmai, s nem kötelező érvényű iránymutatás.”
F. Várkonyi Egon úgy véli, hogy a reakciójuk olyan érzést keltett benne, mintha szakmai levelét el sem olvasták volna, így nem látja értelmét, hogy mondatról-mondatra kifejtse, mi a probléma a fogalmazott válasszal, így összességében reagálna. Kiemelte, hogy levelével nem a szülők, diákok, és pedagógusok bizalmát szerette volna csorbítani a magyar közoktatásban, hanem pontosanértük emelte fel a hangját, azért a közös jövőért, amiben a minisztérium leszármazottjainak is majd boldogulniuk kell, amennyiben az országban maradnak. “Mindenki érzi, hogy nagy problémák vannak és a valós megoldásokat a magyar társadalom kárára halasztják” – emelte ki.
AZ OKTATÁS NEM PUSZTÁN KÖLTSÉG, HANEM BERUHÁZÁS, AMELY TÖBBSZÖRÖSEN MEGTÉRÜL
A szegedi doktorandusz szerint az oktatáspolitika nagysága nem abban rejlik, hogy felülmúljuk a másik oktatási rendszert, hanem abban, hogy képesek vagyunk felismerni: mások kiválósága a saját fejlődésünk tükrévé válhat. Azt is hozzátette, hogy:
“nem vagyok gazdasági szakember, azonban az oktatás elkölthető összegeinek édes tehernek kellene lennie egy egészséges lelkületű országban, hiszen pontosan tudni kell felsőbb vezetőinknek, hogy az oktatás nem pusztán költség, hanem beruházás, amely többszörösen megtérül a GDP-növekedés, adóbevételek emelkedése, munkanélküliség csökkenése és a társadalmi stabilitás révén. Fejlődő országok rég rájöttek erre, s cselekednek. Ennek megfelelően folyamatosan hallom tapasztaltabb kollégáktól, hogy hol vannak azok a körülmények, s főként a megbecsültség érzés, amellyel a jövő generációját természettudományos tanári pályára be lehetne vonzani? A kulcs azt gondolom ott van, hogy a diákoknak a közoktatásban eltöltött idejük alatt érezniük kellene, hogy igenis érdemes tanári pályára lépni. Ezt nem elhitetni kell velük, hanem valós ígéretekként felszolgálni, amelyre egyértelmű bizonyíték az iskolában eltöltött hétköznapjaik.”
IDŐSZAK, AMIKOR NEM VETTÉK KOMOLYAN AZ OKTATÁS FEJLESZTÉSÉT
“Tisztában kell lennünk azzal, hogy e tekintetben az Önök tevékenysége idővel történelmi felelősséggé minősül, azon időszak mikor nem vették komolyan – azt a fejlődő országokban már elfogadott tényt –, hogy az egyik legfontosabb az oktatás fejlesztése és rendszerszintű (nem rendszabályozási!) átgondolása” – írta F. Várkonyi Egon.
A teljes levelet itt tudod elolvasni:
