Október 15-én Szeged egy pillanatra elcsendesedett: a Délvidék Házban Tolnai Ottóra, a vajdasági magyar irodalom legendájára emlékeztek. Novák Anikó irodalomtörténész vezetésével újraéledtek a szavak, a por motívumától az életmű legmélyebb rétegeiig – mi is ott voltunk, és elhoztuk az est hangulatát.
Tegnap este a Délvidék Ház falai között különleges atmoszféra lengte be a termet: a „A por színeváltozása” című emlékest Tolnai Ottó, Kossuth-díjas író, költő és műfordító előtt tisztelgett. A Szeged365 is ott volt, és végigélte, ahogyan a közönség csendje és figyelme lassan eggyé olvadt Tolnai művészetének világával.
Az est vendége Novák Anikó irodalomtörténész volt, aki nemcsak kutatóként, hanem szinte barátként beszélt Tolnai Ottóról. A hallgatóság megtudhatta, hogyan váltak Tolnai hétköznapi tárgyai szimbolikus univerzummá, és miként lett a gyűjtés, az apró részletek szeretete egy egész költői világ alapja. A por motívumától indultunk, de közben megérkeztünk a hamvakhoz – ahhoz a mélységhez, ahol a szavak már emlékké válnak.
Az este során szó esett Tolnai vajdasági gyökereiről is, arról a különleges világról, amely egyszerre volt magyar, délvidéki és európai. Művészetét Kossuth-díjjal, Babérkoszorúval és a Herceg János Irodalmi Díjjal ismerték el, de az igazi értéke az, amit az olvasóiban hagyott: egy különös, halk, mégis végtelenül erős jelenlétet.
Érdekesség, hogy Tolnai Ottó műveiben a por nem pusztán anyag vagy szimbólum – a keleti filozófiákhoz hasonlóan az idő, a mulandóság és az öröklét határát jelenti. A „por” nála nem pusztulást, hanem átváltozást jelent: a megfoghatatlan pillanatok továbbélését az irodalomban.
