Egyetlen becsületes, nemes “személy” jelenik meg a darabban: a nevetés – Revizorral indul az újév a Szegedi Nemzeti Színházban
Revizorral indul az újév a Szegedi Nemzeti Színházban: Nyikolai Vasziljevics Gogol örökérvényű, görbe tükröt tartó szórakoztató klasszikusát, A revizort 2026. január 23-tól láthatja a közönség a Nagyszínházban, Tárnoki Márk rendezésében.
„Urak, azért hívtam össze magukat, hogy egy nagyon kellemetlen hírt közöljek: revizort kapunk.” Így kezdődik Gogol remekműve, hogy aztán az orosz kisvárosban elszabaduljon a pokol. A közösség elöljárói megpróbálják minden stiklijüket, bűnüket letagadni, megsemmisíteni, a szőnyeg alá söpörni. Csakhogy nincs az a szőnyeg, amely alá beférne az a rendszerszintű korrupció és hatalommal való visszaélés, ami Gogol művének országában uralkodik. Kitör tehát a fékevesztett, elsöprő rettegés: egy szörnyen mulatságos paranoia.
KITÜNTETETT FELADAT GOGOL MŰVÉVEL FOGLALKOZNI
„A revizort időről időre elő kell venni, mert gondolkodásra serkent azáltal, hogy aktuális, a mindennapjainkat meghatározó kérdéseket feszeget” – kezdte a keddi olvasópróbát Barnák László főigazgató, ezzel hivatalosan elindítva 2026 első bemutatójának próbafolyamatát.
Tárnoki Márk rendező szerint kitüntetett feladat ezzel a művel foglalkozni, hiszen az orosz irodalom egyik legjobb vígjátéka a társulat népes csapatának ad nagy lehetőséget – amely ráadásul valódi csapatmunkát igényel. Közéleti darab, erősen rezonál a jelenünkre, és azáltal, hogy kívülről látjuk és kinevetjük azokat a helyzeteket, amelyekbe mi magunk is kerülünk, oldja a feszültséget, egyfajta szelepként funkcionál.
EGZISZTENCIÁLIS VONATKOZÁSÚ POLITIKAI KOMÉDIA
A mába helyezett történet egy fiktív orosz kisvárosban játszódik, jól megjelenítve az emberek közötti viszonyokat. A szöveget erősíti a díszlet-és jelmeztervező, Molnár Anna látványvilága; a nézők sok ismerős, mai elemmel is találkozhatnak majd.
„A revizor nem szimplán politikai komédia, egzisztenciálisabb vonatkozással is bír, szorongató emberi érzéseket jelenít meg, akár a saját működésünkkel kapcsolatban. Megemeli az embert, ha ki tudja nevetni, amivel szemben áll” – fogalmazott a rendező.
A korabeli kritikák megjegyzik, hogy ennek a darabnak egyetlen pozitív szereplője sincsen. Gogol ezt cáfolja: „Volt benne egy becsületes, nemes személy, aki elejétől végig szerepelt a darabban. Ez a szereplő – a nevetés. A nevetés sokkal jelentősebb és mélyebb, mint gondolják…”
