A Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, Dr. Szabó Csaba idén elnyerte az Év Fiatal Kutatója elismerést, nemzetközileg is kiemelkedő munkásságáért a római provinciák vallástörténetének kutatásában. Oxfordban megjelent monográfiái, több mint száz publikációja, valamint az MTA Lendület-pályázat és a Humboldt-ösztöndíj is jelzik, hogy a Mithras-kultusz és az ókori vallások vizsgálata ma is élő, interdiszciplináris és nemzetközileg elismert kutatási terület, amely Szegeden is meghatározó módon erősödik.
Az elismerés apropóján Dr. Szabó Csabát nemcsak szakmai sikereiről, hanem kutatói pályájának indulásáról, a Mithras-kultusz iránti több mint másfél évtizedes érdeklődéséről, valamint az ókori vallások mai jelentőségéről is kérdezte a Szegedi Tudományegyetem. Az alábbi interjú bepillantást enged abba, miként válik a római vallás élő örökséggé a 21. századi kutatásban és oktatásban.
– Mit jelent Önnek az „Év fiatal kutatója” elismerés, és milyen személyes vagy szakmai mérföldkövek jutnak eszébe ennek kapcsán?
– Természetesen megtiszteltetés, és egy kicsit meg is lepett. Bár sejtettem, hogy miután megnyertem a Lendület-pályázatot – ami az SZTE BTK első ilyen pályázata volt – talán mások is értékelni fogják ezt a munkát, mégsem számítottam arra, hogy ilyen díjat kapok. Megtisztelő és egyben felelősség is egy ilyen elismerés. Korábban, 2018-ban a kolozsvári akadémiai bizottság már odaítélt egy hasonló, fiatal kutatóknak szóló díjat, így ez most tulajdonképpen a második ilyen jellegű elismerésem.
Nagyon örülök neki, és annak is, hogy a bölcsészettudomány is képviselve van a díjazottak között. Általában minden évben egy élettudományi, egy természettudományi és egy bölcsészeti vagy jogi területről érkező kutató kapja meg – idén így én képviselhetem a bölcsészettudományokat. Bízom abban, hogy ez motiválhatja azokat a fiatalokat, doktoranduszokat vagy mesterképzés után tovább kutatni vágyókat, akik dilemmáznak azon, hogy érdemes-e a kutatás és oktatás világában maradni. Azt hiszem, ezek a díjak azt üzenik: igen, a kutatásban is lehet sikereket elérni, projekteket és pályázatokat nyerni – van helye és értelme ennek a pályának.
– Hogyan indult az érdeklődése a római provinciák vallástörténete iránt? Miért éppen Mithras kultusza került a kutatásai középpontjába?
– A történet jóval mélyebbről indul. Mind az alapképzésben, mind a mesterszakon Mithras kultusza és a római vallás volt a szakdolgozataim témája, tehát ez az érdeklődés már legalább tizenöt éve tart, és elég stabil pályát rajzolt ki. Nagyon szerencsés vagyok, mert a doktori után mindössze másfél év volt, amikor nem a szakmában dolgoztam, de ezt is sikerült áthidalni, és végig a tudományos életben maradtam.
A doktori után jött a posztdoktori időszak, ahol tovább folytattam ezt az irányt: a Római Birodalom kultuszait, különösen a kisebb vallási mozgalmakat vizsgáltam. Nem a nagy közterek látványos vallási életére koncentrálok, hanem arra, hogyan élte meg a vallásosságot az a hétköznapi ember, aki 1800 évvel ezelőtt élt. Mithras kultusza különösen izgalmas, mert zárt közösség, titkos beavatási szertartásokkal és hét fokozattal – kevés az irodalmi forrás, így főleg a régészeti és tárgyi leletekből tudjuk összerakni a képet.
A Lendület-pályázat első évében még a meglévő publikált anyagokra támaszkodtunk. Aztán a második pályázatunk idején váratlanul előkerült a budapesti Mithras-szentély Aquincum katonavárosának területén – egy ritka és teljesen véletlenszerű régészeti felfedezés, amely új lendületet adott a kutatásnak, és szervesen kapcsolódott a projekthez. A kutatás ma már jóval tágabb, interdiszciplináris keretben vizsgálja a római vallást: nemcsak az ókori kontextust, hanem azt is, hogyan él tovább mindez a popkultúrában, a zenében, a muzeológiában, sőt bizonyos új vallási mozgalmakban is. Klasszika-filológia, vallástörténet, régészet és művészettörténet együtt dolgozik ugyanazon a témán.
– Melyek a leggyakoribb tévhitek Mithras kultuszával kapcsolatban, és hogyan érdemes ezeket árnyalni?
– Két nagy tévhit nagyon erősen él a köztudatban, főleg YouTube-on és különböző internetes oldalakon.
Az első, hogy Mithras és a korai kereszténység egymásnak riválisai voltak. Ez részben igaz, mert a korai keresztény szerzők valóban sokat írtak Mithras kultuszáról, ami azt jelzi, hogy zavarta őket valami ebben a mozgalomban. A hasonlóságok – például a lakomák formája – feltűnhettek nekik. De valójában a két mozgalomnak semmi köze egymáshoz. A kereszténység széles társadalmi csoportokat tudott megszólítani: férfiakat, nőket, gyermekeket, sőt nem rómaiakat is. Mithras kultusza ezzel szemben zárt, kizárólag római férfiakból álló közösség volt, tipikusan katonákból, kereskedőkből vagy városi értelmiségiekből. A csúcspontján legfeljebb húszezer követője lehetett az ötvenmilliós birodalomban. Soha nem volt reális esélye birodalmi vallássá válni.
A másik nagy tévhit a december 25-éhez kötődik. Sokan gondolják, hogy a keresztény karácsony dátuma Mithrashoz vagy a Sol Invictus ünnepéhez kapcsolódik. Ez egy 19. századi félreértés. Valóban, a Sol Invictus ünnepe a 3. század végén december 25. körül volt, de Jézus születésének ünneplése már jóval korábban létezett. A pontos dátumot a korai keresztények sem tudták, így végül olyan időpontra tették, amely a rómaiak és a nem római népek (például a kelták) számára is fontos volt: a téli napforduló időszakára. Így a 25-e egy praktikus, közös dátum lett – de Mithras kultuszának semmi köze hozzá.
– Milyen kutatásokon dolgozik jelenleg, és mire lehet számítani a következő években?
– December 1-jén indult el a jelenlegi Lendület-kutatócsoport, amely Mithras kultuszával foglalkozik. Hála Istennek ez már nem egy egyszemélyes munka: a csoportnak tíz tagja van, közülük négyen állandó kutatók. A következő öt évben Közép- és Kelet-Európa összes Mithras-emlékét gyűjtjük össze – Ausztriától Bulgáriáig, hat országon átívelő terepmunkával, múzeumi kutatásokkal és konferenciákkal.
Emellett ismeretterjesztő tartalmakat is készítünk: Spotify-ra és YouTube-ra évente több videó kerül majd fel különböző helyszínekről. A projekt interdiszciplináris: filológusok fordítanak szövegeket, epigráfusok elemzik a római és görög feliratokat, IT-s szakemberek pedig virtuálisan rekonstruálják az egyik Mithras-szentélyt.
Hosszabb távon Szegeden szeretnénk tovább erősíteni a vallástudományi kutatásokat, és minél több tanszéket – akár a BTK-n kívül is – bevonni különböző együttműködésekbe.
– Monográfiája milyen új eredményeket hozott, amelyek miatt nemzetközi elismerést kapott?
– Három oxfordi könyvem jelent meg eddig, de a legnagyobb hatása kétségtelenül a doktori monográfiámnak volt. Ez volt az első olyan angol nyelvű kötet, amely Dacia provincia – a mai Erdély – római szent helyeit és vallási hagyományait foglalja össze. A nemzetközi szakirodalom sajnos kevéssé ismeri a magyar vagy román nyelven elérhető kutatásokat, így egy angol nyelvű, új módszereket is alkalmazó munka nagy figyelmet kapott.
A 2022-es kötet már tágabb területre, a dunai provinciák vallási forrásaira koncentrál. Ez általánosabb, több fejezetet ölel fel, és európai szinten is több kutató használja és idézi.
– Miért relevánsak a 21. században az ókori vallástörténeti kutatások?
– Mindig elmondom a diákoknak: amikor ókori vallásokról beszélünk, sokan múzeumi tárgyakra és fehér márványszobrokra gondolnak. Pedig a kereszténység is egy ókori vallás, amely ma is él, templomaival, ünnepeivel – elég csak a karácsonyra gondolni. Ugyanígy a judaizmus, a hinduizmus, a buddhizmus vagy számos természeti vallás gyökerei is az ókorba nyúlnak vissza. A Föld lakosságának legalább fele olyan vallások hagyományait követi, amelyek több ezer évesek.
Az ókor hatása ma is körülvesz minket: az építészetben, az irodalomban, a művészetben, a filmekben, a sorozatokban. Ha végigsétálunk egy európai város utcáin, görög-római motívumok vesznek körül minket. Európai identitásunk egyik alapja a görög-római kultúra és mitológia – Homérosztól a hollywoodi filmekig.
– Mennyire vannak jelen a fiatalok ezen a kutatási területen, és mit üzenne nekik?
– A Lendület-pályázat alapfeltétele, hogy a kutatócsoport vezetője és tagjai 40 év alatti fiatal kutatók legyenek. Természetesen együttműködünk idősebb kollégákkal is, de a projekt magja fiatalokból áll. Ez azért fontos, mert a kutatás és az oktatás területén mindig kihívást jelent megtartani a tehetséges fiatalokat – hiszen ismerjük az egyetemi bérek helyzetét.
Mégis azt látom, hogy aki tehetséges és eltökélt, annak mindig van lehetősége: nemcsak anyagi támogatások, hanem szakmai kapcsolatok, utazások, terepmunkák, nemzetközi együttműködések formájában. Érdemes belevágni – ez egy olyan pálya, ahol rengeteg élmény és felfedezés várja a fiatal kutatókat.
Fotók: SZTE
