A hangos robbanás, ami elűzi a rosszat: hogyan vált a tűzijáték az óév búcsúztatásának eszközévé?
Napjainkban szinte elképzelhetetlen a szilveszter látványos fények és hangos durranások nélkül. A tűzijátékozás szokása azonban régebbi, mint gondolnánk. De milyen utat járt be ez a hagyomány?
A szilveszter szó hallatán a legtöbben a különféle pirotechnikai eszközökre asszociálunk, hiszen ezen az estén tűzijátékoktól és – egyébként illegális – petárdáktól hangosak a települések. A jelentős zaj- és fényhatással járó eszközök egyáltalán nem veszélytelenek, az állatok számára pedig gyakran elviselhetetlenek, ennek ellenére mind a mai napig az óév búcsúztatásának hagyományos kellékeiként tartjuk őket számon.
A TűZIJÁTÉK KÍNAI EREDETE
A tűzijáték, sok más pirotechnikai eszközhöz hasonlóan, a legelfogadottabb elmélet szerint kínai eredetű – írja az ABC. A technológiát egyes kutatók egészen a Han- (i. e. 202–i. sz. 220) vagy a Szung-dinasztia (960–1279) koráig vezetik vissza, igaz, akadnak, akik inkább indiai vagy közel-keleti eredetet feltételeznek.
A korai eszközök merőben eltértek a mostaniaktól, az ősi tűzijátékok tűzre dobott, az üreges belső miatt nagyot pukkanó bambuszszárakból, esetleg puskaporral megtöltött papírlapokból állhattak. Az IFLScience szerint utóbbi csak később, a 600-as és 900-as évek között válhatott lehetségessé, hiszen a salétrom, kén és szén elkeveréséből létrehozott puskaport ekkoriban fejlesztették ki.
A HANGOS ROBBANÁS ELŰZI A ROSSZ SZELLEMEKET
Ami biztos: Kínában régóta használtak tűzijátékokat különböző ünnepségeken, így esküvőkön, részben azért, mert a hagyomány úgy tartotta, hogy a robbanások távol tartják a rossz szellemeket.
Később aztán a módszer a harcászatot is elérte: a 10–13. században – nagyrészt mongol és arab fejlesztések révén – a rakéták (az ágyúk és a puskák mellett) a korai tüzérség fontos részévé váltak; a keresztes európaiak tehát már ekkoriban találkozhattak ezekkel az eszközökkel a csatatereken.
HOGY LETT A SZILVESZTEREZÉS ALAPESZKÖZE?
A békésebb felhasználású technológia Marco Polo révén érhetett el először Európába, ám csak a 14. században terjedt el igazán, amikor a reneszánsz mesteremberek elkezdték megszínezni a fényeket – a Live Science szerint ehhez ma is különféle speciális anyagokat használnak fel, a kék árnyalatok például réz-klorid vegyületekből készülnek
Az első európai ünnepi királyi tűzijátékozást a 15. század végén VII. Henrik angol uralkodó esküvőjén tarthatták, a 16. században, I. Erzsébet udvarában pedig már külön tűzijátékmester dolgozott. Az ünnepi használat ugyanakkor csak a 17. századra vált igazán népszerűvé, és az 1830-as években lettek valóban széles körben elérhetőek a pirotechnikai eszközök.
ILLIK A SÖTÉTHEZ ÉS A MÁMOROS HANGULATHOZ
Az emberek általánosan arra vágynak, hogy a fontos eseményeket valamiképpen emlékezetessé tegyék: a tűzijátékok pedig tökéletesen alkalmasak erre a célra. Ez régebben sem volt másképp, ezért is használták őket rendszeresen különböző ünnepségeken. A szilveszteri felhasználást pedig elősegíthette, hogy a látvány jól illeszkedett a téli sötéthez, valamint az óév búcsúztatásának és az újév köszöntésének mámoros hangulatához.
A tűzijátékozás ma már világszerte elterjedt szokás, Amerikától Európán át Ausztráliáig tartanak nagyszabású rendezvényeket szilveszterkor – sommázza a 24.hu.
