Világszerte elismert Fulbright-ösztöndíjjal érkezett a Szegedi Tudományegyetemre az amerikai professzor (fotókkal)
Életre szóló élmény, inspiráló kutatói környezet és több mint négyszáz tudomány iránt érdeklődő diák: ezek tettek felejthetetlenné négy hónapot Dr. Brian Dingmann, a Minnesotai Egyetem Crookston professzora számára, aki a világszerte elismert Fulbright-ösztöndíjjal érkezett a Szegedi Tudományegyetemre. Ez idő alatt közös kutatásokat végeztek Dr. Datki Zsolttal, az SZTE IKIKK Micro-In Vivo Biomolekula Kutató Csoport vezetőjével. Dingmann professzor nem csupán az egyetem hallgatóit oktatta, hanem az American Cornerrel karöltve nyolc környékbeli középiskolában tartott tudományos foglalkozásokat. December 11-ei hazautazása előtt élményeiről és tapasztalatairól számolt be, Dr. Datki Zsolttal.
A Fulbright-ösztöndíj 1946-ban jött létre J. William Fulbright szenátornak köszönhetően. Az Egyesült Államok zászlóshajójának számító nemzetközi oktatási csereprogram célja a kölcsönös megértés és együttműködés elősegítése az Egyesült Államok és más országok polgárai között. A Fulbright-ösztöndíj az egyik legversenyképesebb és legtekintélyesebb tudományos díj, amelyet csak kevesen kaphatnak meg. A díjazottakat minden évben a tudományos kiválóság, vezetői képesség és nemzetközi hatásuk potenciálja alapján választják ki. A Fulbright-ösztöndíjasok elit közösségében olyan prominens személyek vannak, mint Nobel-díjasok, Pulitzer-díjasok, valamint állam- vagy kormányfők.
Szegeden sem újdonság a Fulbright-program. A magyar-amerikai kétirányú csereprogramban egyetemi tanárok és PhD-hallgatók vehetnek részt, Szegedről 1992 óta 70 ösztöndíjas utazott az USA-ba, és nagyjából ugyanennyit fogadott Szeged – részletezi Fülöp Tímea a Szegedi Tudományegyetem közleményében.
SZEMÉLYES ÉS SZAKMAI MEGTISZTELTETÉS
A díjazottak sorát erősíti Dr. Brian Dingmann professzor is, aki az ösztöndíjnak köszönhetően az őszi félévben a Szegedi Tudományegyetem vendégoktatója és kutatója volt. A lehetőség nagy megtiszteltetésként érte a professzort személyesen és szakmailag is. Szakmailag azért is, mert több mint ötven év után Dingmann professzor az első Fulbright-ösztöndíjas a Minnesotai Egyetem Crookston történetében. Személyesen is óriási mérföldkő számára: a professzor egy közép-minnesotai kisvárosból származik, farmon nőtt fel, és első generációs egyetemi hallgatóként jutott el a nemzetközi ösztöndíjig, valamint a nemzetközi közegben folytatott oktató- és kutatómunkáig. Kiemelte, a Fulbright-ösztöndíjra is azért nyújtotta be a pályázatát, hogy Magyarországra jöhessen, és együtt dolgozhasson Dr. Datki Zsolttal.
HATALMAS LEHETŐSÉG A TUDOMÁNYOS EGYÜTTMŰKÖDÉSRE
A két kutató három évvel ezelőtt Horvátországban egy konferencián ismerkedett meg, majd kezdett együtt dolgozni. „Találkozásunk részben a véletlennek köszönhető, ugyanakkor jól mutatja, hogy mekkora lehetőségek rejlenek egy-egy tudományos együttműködés kialakításában. Nem lennék most itt és a Fulbright-ösztöndíjat sem nyertem volna el, ha nem kezdtem volna akkor közösen dolgozni Zsolttal” – vallja a professzor. Elmondta, ez a lehetőség óriási mérföldkő számára, mert diákként nem volt lehetősége külföldön tanulni.
KÖZÖS KUTATÁSI PROJEKT LEHETŐSÉGE
„Amikor megtudtam, hogy sikerült elnyernem a Fulbright-ösztöndíjat, rendkívül izgatott lettem. Úgy érzem, hogy az én hátteremmel – elsőgenerációs diplomásként – ez egy egészen kivételes tapasztalati lehetőség. Hosszabb tartózkodás egy idegen országban teljesen megváltoztatja az ember világlátását. Az itt töltött idő nemcsak szakmailag volt fantasztikus élmény, hanem személyes utazásként is sokat adott számomra. Dr. Datki Zsolttal együtt dolgozni rendkívül tanulságos volt: személyében egy nagyon kedves, a saját kutatási területén rendkívül felkészült és innovatív kutatót ismerhettem meg. Azok a módszerek, amelyeket tőle tanultam, igazán értékesek. Úgy érzem, ez az élmény egyszerre jelentett személyes és szakmai fejlődési lehetőséget, amelyért nagyon szerencsésnek érzem magam. Lehetővé tette új technikák elsajátítását, illetve a közös kutatási projektekben való részvételt” – avatott be Dr. Brian Dingmann.
AZ EGYETEMI ÉVEK ÉS A ROTIFEREK
A professzor kutatásának középpontjában a rotiferek, vagyis a kerekesférgek vizsgálata áll. E mikroszkopikus vízi állatok tanulmányozása már az egyetemi évei alatt felkeltette érdeklődését, amikor még a St. John’s University hallgatója volt. Elmesélte, az alapképzése harmadévében kezdte el a témát kutatni. Amikor nem tudta pontosan, miről írja a szakdolgozatát, egyik professzora javasolta, hogy válassza a rotifereket témájául. Ezek a természetes vizekben megtalálható pici élőlények olyannyira felkeltették Dr. Brian Dingmann érdeklődését, hogy bele is vágott a kutatásba. Végül ez a projekt vezette a Georgia Institute of Technology doktori programjához, így továbbra is a rotiferek kutatásával foglalkozhatott.
ALULREPREZENTÁLT TÉMA
Különösen az tette érdekessé számára a témát, hogy világszerte nagyon kevesen foglalkoznak a rotiferekkel. Nagyságrendileg a kutatók mindössze 1 százaléka vizsgálja őket, amely mintegy 300 szakembert jelent. Pedig a rotiferek biotoxikológiai szempontból rendkívül fontosak, hiszen nagyon jól jelzik a vizek állapotát. Ahogy Dr. Datki Zsolt magyarázta, a rotiferek úgynevezett indikátorfajok. Megmutatják és jelzik a természetes vizek állapotát. „A rotiferek a tápláléklánc középső szintjén helyezkednek el, megeszik a kisebb élőlényeket, őket pedig elfogyasztják a nagyobbak. Ha ők eltűnnek, a tápláléklánc egy olyan fontos lépcsőfoka esik ki, amely felboríthatja a biodiverzitást. Szaporodásukhoz elengedhetetlen, hogy a hímek és a nőstények egymásra találjanak. Ez különösen nagy kihívást jelent a mikroszkopikus élőlények esetében egy nagy kiterjedésű vízben. Ha ez a folyamat nem működik, a rotiferek száma csökkenni kezd, ami hosszú távon súlyos ökológiai problémákat okozhat. Dingmann professzor ennek a mechanizmusát vizsgálta, vagyis azt, hogyan talál egymásra a hím és a nőstény, „én pedig azt, miként magyarázható ez a folyamat” – mondta el Dr. Datki Zsolt.
HÍD SZEGED ÉS AMERIKA KÖZÖTT
Dingmann professzor a Szegeden töltött idő alatt az SZTE TTIK Biológia Intézetében ökotoxikológiát oktatott. A kurzus a mérgező anyagok ökológiai hatásaira fókuszált: arra keresték a választ, hogyan jutnak a környezetbe, hogyan terjednek, és miként hatnak az élő szervezetekre. A kurzus a COIL-modellt (Collaborative Online International Learning) alkalmazta, amely összeköti a Crookstonban és Szegeden tanuló diákokat. A COIL-modell segítségével a két egyetem hallgatói közös projekteken dolgozhattak, fejleszthették interkulturális készségeiket, miközben globális szemlélettel vizsgálták a környezeti problémákat.
ÖKOLÓGIAI SZEMPONTBÓL FONTOS ÉLŐLÉNYEK
Az órákon Dingmann professzor az ökotoxikológia egyik mintafajaként használta a rotifereket. Ezek az apró élőlények ugyanis fontos szerepet játszanak az egészséges táplálkozási lánc fenntartásában, ugyanakkor érzékenyen jelzik a környezetszennyezést is, ezért különösen értékesek a környezetkutatás számára. Ha egy adott környezetben a rotifereknél toxikus hatások mutatkoznak, az jelezheti, hogy más élőlények is érzékenyen reagálnak majd. „A biodiverzitás védelme érdekében gyakran a legérzékenyebb fajokra fókuszálunk, és ebben a rotiferek biomonitorként kulcsszerepet töltenek be” – fogalmazott Dr. Dingmann.
DR. DATKI ÉS KUTATÓCSOPORTJA AZONOSÍTOTTA ELSŐKÉNT A BIOPOLIMERT
Mint magyarázta, kutatásának középpontjában egy olyan biopolimer vizsgálata állt, amelyet a rotiferek termelnek. A kutatás kezdeti szakaszában egy konkrét rotiferfajjal dolgozott, amelyről Dr. Datki korábbi vizsgálatai kimutatták, hogy egy speciális biopolimert bocsát ki a környezetébe. Ez az anyag segíti a rotifert a táplálékszerzésben, valamint befolyásolja az egyedek közötti kapcsolatokat is. „A kutatásom egy természetes anyagra (egy biopolimerre) fókuszál, amelyet a hím és a nőstény rotiferek egyaránt a párzás során termelnek. Különösen az érdekelt, hogy a hímek a biopolimer segítségével miként lépnek kapcsolatba a nőstényekkel – ezért érkeztem ide” – magyarázta. Mint folytatta, az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez a ragadós anyag segít a hímeknek kapcsolatot teremteni a nőstényekkel. A tudósok azonban még nem értik pontosan, hogyan és miért termelődik, illetve mi váltja ki a kibocsátását. A projekt során Dingmann professzor azt vizsgálta, hogy a biopolimer miként befolyásolja a párzást és a kommunikációt, milyen szerepet játszik az orientációs folyamatokban, hogyan segíthet a nőstény rotiferek viselkedésének irányításában.
LEHETSÉGES VÁLASZ A KÉRDÉSEKRE
Kiemelték, kutatásuk teljesen egyedülálló: a biopolimert a világon elsőként Dr. Datki Zsolt kutatócsoportja fedezte fel és azonosította, erre az eredményre építve érkezett Szegedre Dr. Brian Dingmann professzor, aki a molekula biológiai szerepét és a rotiferek szaporodásában betöltött funkcióját vizsgálta tovább. Azt megelőzően a témában több publikáció is született, melyből hármat közösen írt a két kutató. Felfedezésük magyarázatot adott az egyik legmeghatározóbb kérdésre: hogyan tud két ilyen pici élőlény egy nagy kiterjedésű tóban találkozni és kölcsönhatásba lépni? „Ez régóta nyitott kérdés volt a biológiában. Úgy gondoljuk, hogy ez a biopolimer lehet a lehetséges válasz a kérdéseinkre. Ezek a fonalas anyagok ugyanis mechanikai és biokémiai jeleket hordoznak, és segíthetik az egyedek egymáshoz való orientációját és kapcsolatfelvételét. Eddigi eredményeink új megvilágításba helyezhetik viselkedésük megértését ” – magyarázta Dr. Datki.
A NŐSTÉNYEK TERMELIK
Mint a kutatók magyarázták, a biopolimert elsősorban a nőstények termelik, mégpedig igen nagy mennyiségben. „Vizsgálatunk során láthatóvá vált, hogy a hím ténylegesen azon a biopolimeren mozog és halad végig, amelyet a nőstény hagy maga után. Ez igazán lenyűgöző. Korábban eszembe sem jutott volna, hogy ilyen irányban vizsgálódjunk, amíg Dr. Datki el nem kezdett dolgozni ezzel a biopolimerrel, és meg nem mutatta, hogyan lehet láthatóvá tenni. Ez az anyag ugyanis nem feltétlenül látható, csak a Dr. Datki által használt módszerrel válik azzá. Ennek köszönhetően most már képesek vagyunk vizualizálni a biopolimer-hálót, és nyomon követni, hogyan mozognak rajta a hím egyedek” – fogalmazott Dr. Dingmann.
VÁRATLAN FORDULAT ÉS ÚJ IRÁNY
A kutatás azonban, – ahogy ez gyakran megesik –, váratlan fordulatot hozott, ami miatt módosítani kellett a stratégián. Egy évvel korábban, a laboratóriumban tartott rotifer-tenyészetek a hőmérsékletszabályozó rendszer meghibásodása miatt kipusztultak, így új tenyészetet kellett izolálniuk a környezetből. Mint Dingmann professzor részletezte, az eredeti tenyészet azért volt különösen alkalmas a kutatáshoz, mert hím egyedek is megjelentek benne, az újban azonban már nem. A kutatás folytatásához olyan rotiferekre volt szükség, amelyben hímek is előfordulnak. Ezért a kutatók megpróbálták a tenyészetet természetes környezetből pótolni. Végül a szegedi Vértó vízéből sikerült új rotifereket gyűjteniük.
KÖZÖS STRATÉGIA KIALAKÍTÁSA
Mint Dr. Datki Zsolt folytatta, az új rotiferek azonban már nem teljesen ugyanúgy viselkedtek, mint a korábbi tenyészet. „Bizonyos tulajdonságaik gyengültek, kevésbé érvényesültek. Ez önmagában is már egy izgalmas kutatási kérdés, ám ennek vizsgálatára ebben a projektben nem maradt elegendő idő. Az egyik legérdekesebb nyitott kérdés például az, hogy miért nem jelennek meg hím egyedek ezekben a tavasszal izolált populációkban. Ez új irányt nyithat a további kutatások előtt, amely akár a következő együttműködés alapját is képezheti” – fogalmazott Dr. Datki Zsolt. „A projekt végül nem egészen úgy alakult, ahogyan azt kezdetben elképzeltem, de szerencsére Dr. Datki rendkívül rugalmas volt, és közösen sikerült olyan stratégiát kialakítanunk, melynek köszönhetően jól működő, értékes kutatási projekt született. Kifejezetten elégedett vagyok azzal, ahol tartunk” – árulta el Dr. Brian Dingmann.
TUDOMÁNYNÉPSZERŰSÍTÉS
A kutatás és az oktatás mellett Dingmann professzor örömmel működött együtt a szegedi American Cornerrel is, így annak angol nyelvű társalgási klubjában, illetve helyi és környékbeli középiskolákban is tartott tudománynépszerűsítő foglalkozásokat. Az ismeretterjesztő előadások során járt a Kőrösy József Közgazdasági Technikumban, a Gábor Dénes Technikum és Szakgimnáziumban, a Tömörkény István Gimnáziumban, a Deák Ferenc Gimnáziumban, a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban, a szegedi Karolina Gimnáziumban, és a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban is. „Oktatóként külön örömmel töltött el, hogy ellátogathattam a szegedi középiskolákba. Nagyon szeretek a diákok között lenni és látni, ahogy beszélgetnek, és véleményt formálnak egy-egy témában. Úgy éreztem, ez a természetes szerep és közeg számomra” – vélekedett a professzor.
SZEGED EGY CSODÁLATOS VÁROS
Azt is elmondta, csodálatos időt töltött Szegeden. Nagyon megszerette a várost, lenyűgözőnek találta a gyönyörű épületeket, valamint rengeteg kulturális élménnyel gazdagodott. Balett- és operaelőadásokat tekintett meg, és ellátogatott a Pick Szeged hazai meccsére is a Pick Arénába. Városunkon kívül meglátogatta Budapest és Debrecen látványosságait, amelyek szintén csodálatos élményként maradtak meg benne. „Bárcsak megtanulhattam volna magyarul is, de arra sajnos a négy hónap kevés időnek bizonyult” – árulta el. „Feleségemmel nem olyan régen éppen arról beszélgettünk, hogy mostantól az életünket mindig két részre osztva fogjuk szemlélni: Magyarország előtt és Magyarország után. Az itt töltött idő életünk egyik igazán jelentős állomása volt” – zárta gondolatait Dr. Brian Dingmann.
Fotók: Kovács-Jerney Ádám
