Új remény a gyógyíthatatlan betegségek kezelésében: rangos elismerést vehetett át az SZTE kutatója, Prof. Dr. Martinek Tamás
Eddig megoldatlan betegségek kezelésében hozhat áttörést Prof. Dr. Martinek Tamás, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézet vezetőjének irányításával zajló kutatás. A projektet 2025-ben az SZTE 13. Innovációs Napján „Kiemelt hasznosítás” oklevéllel ismerték el.
Az egyetem azt írja, hogy Prof. Dr. Martinek Tamás és kutatócsoportjának találmánya, a „Terápiás makromolekulák humán sejtekbe való bejuttatása kaveoláris útvonalon keresztül nagy affinitású, GM1 gangliozid receptor specifikus oligopeptid jelölő szekvenciával” című projekt olyan megoldást kínál, amely lehetővé teszi, hogy a biológiai eredetű hatóanyagok a sejten belül is célzottan fejtsék ki hatásukat.
KÉZZELFOGHATÓ EREDMÉNYEK
Mint a professzor felidézte, projektjük alapját az a törekvés adta, hogy kutatóként nem csupán nagyhatású közleményeket szerettek volna letenni az asztalra, hanem kézzelfogható és hasznosítható eredményeket is. Hiszen a legszebb pillanat egy kutató életében, amikor ez a két cél találkozik, s ebben az esetben ez valóban így is történt. Az ötlet megszületésének idején éppen olyan pályázati felhívások jelentek meg, melyek alkalmazott kutatási célokat támogattak. Prof. Dr. Martinek Tamás a gyógyszerkutatásban jártas kutatóként és tanítóként pedig pontosan tudta, milyen irányba lenne érdemes elindulni.
ÉVTIZEDEK ÓTA KUTATTÁK EZT A MEGKÖZELÍTÉST
„Elkezdtünk azon gondolkodni, hogy képesek lennénk-e olyan technológia fejlesztésére, amely segítségével a jelenleg csak sejten kívüli térben, vagy azok felszínén ható biologikumok a sejten belül is kifejthetnék hatásukat. A kérdés az volt, hogy vajon a sejten belül is megtalálják-e a megfelelő célpontokat. Ezt jelenleg a sejtmembrán gátolja azzal, hogy nem engedi be ezeket a nagy molekulákat. Ha azonban sikerülne őket célzottan és klinikailag releváns koncentrációban bejuttatni, akkor egy rendkívül hasznos technológia születhetne” – magyarázta a kutató. Hozzátette, ötletük korántsem volt kockázatmentes és nagy volt a rizikója, hogy nem jutnak majd a megfelelő eredményre.
Ezt a megközelítést ugyanis már évtizedek óta kutatták, de nem találtak rá megoldást. Egészen ezidáig.
„Elindultunk az egyik irányba, majd a másikba. Végül, a harmadik próbálkozásunk hozott sikert. És itt jött be a szerencsefaktor. Óriási mázlink volt, hogy a hűtőben lévő egyik anyagsorozatunk véletlenül éppen megfelelt a céljainknak” – fogalmazott Prof. Dr. Martinek Tamás, az IKIKK kutatója.
KÉT FŐ GYÓGYSZERTÍPUS
De miben is rejlik kutatásuk újdonsága? Ahogy a professzor magyarázta, az orvosok két fő gyógyszertípussal dolgoznak. Vannak a kismolekulás, vagyis a hagyományos gyógyszerek, melyek jó részét már a múlt században kifejlesztették. Ezek azonban csak a farmakológiai (gyógyszertani) célpontok egy szűkebb csoportját képesek támadni. Előnyük, hogy bárhova könnyen be tudnak jutni, sejten kívüli és belüli térbe is. Van azonban a fontos célpontoknak egy olyan osztálya, amelyek kismolekulákkal nem támadhatók. Őket csak fehérjetípusú hatóanyagokkal lehet támadni, mert olyan az alakjuk, hogy a kismolekulák szerkezetük miatt nem tudnak megfelelően kapcsolódni hozzájuk. Helyettük egy nagy felületű fehérjével kell kölcsönhatásba lépniük.
Ehhez a gyógyszerkutatás legtöbbször olyan antitestet használ, amelyet magunk is termelünk a kórokozók ellen. A kutatók éppen ilyen típusú molekulákat fejlesztenek, amelyek képesek felismerni a farmakológiai célpontokat, hogy általuk elérjék a kívánt terápiás hatást. Ez a megközelítés a ’90-es években kezdett igazán fejlődni, majd a 2000-es évekre robbant be igazán. Mint a professzor hangsúlyozta, ma már a világ 20 legnagyobb bevételt termelő gyógyszeréből 15 ilyen fehérjetípusú szer. Ezeket nevezzük biologikumoknak, vagyis biológiai eredetű gyógyszereknek.
„Ezek a gyógyszerek azért olyan fontosak, mert korábban gyógyíthatatlan betegségek kezelésére kínálnak valódi megoldást. Vannak például olyan ráktípusok, amelyek ilyen terápiával ma már jó eséllyel gyógyíthatók. Ugyanez igaz több autoimmun-betegségre is: például a Crohn-betegségre, vagy a reumatoid artritiszre. Ezekkel a gyógyszerekkel elérhető, hogy kordában tartsák az adott kórt, javuljon a beteg életminősége, s lehetőleg fájdalommentesen éljen. Itt nem pusztán egy divatos megközelítésről van szó, hanem arról, hogy olyan kórképeket is kezelni tudnak, melyekre korábban nem volt lehetőség. A probléma viszont az, hogy a biologikumok jelenleg csak a sejten kívül, vagy a sejtfelszínen tudnak támadni, miközben a sejtek belsejében is rengeteg fontos célpont lenne. A kihívás az, hogy a biológiai hatóanyagokat bejuttassuk a sejtek belsejébe, hogy ott is ki tudják fejteni hatásukat az új célpontokon” – magyarázta Prof. Dr. Martinek Tamás.
AZ SZTE ÁLTAL FEJLESZTETT TECHNOLÓGIA PONTOSAN EZT TESZI LEHETŐVÉ
Hozzátette, az általuk fejlesztett technológia pontosan azt teszi lehetővé, hogy a sejten belüli célpontokra lehetővé váljon biologikumokat fejleszteni, vagyis a fehérjealapú gyógyszerek, valóban bejussanak a sejtekbe. A módszer lényege, hogy a hatóanyag utánozza bizonyos vírusok sejtbe jutási képességét, így ugyanazon az útvonalon jutnak be, mint ahogy egy vírus tenné.
„Ez egy technológiai platform. Jelenleg az a feladatunk, hogy találjunk olyan partnereket, akik nyitottak erre az új irányra. Ez egy nagyon nehéz üzletfejlesztési feladat, mert a gyógyszergyárak pillanatnyilag nem terveznek ilyen irányba fejleszteni, mivel még nem látják azt a technológiát, amely a hatóanyagot be tudná juttatni a sejtbe. Nekünk pedig nincs olyan anyagunk, amivel kipróbálhatnánk a módszert. Most erre törekszünk, hogy olyan kísérleteket végezzünk, melyek validálják a módszer hatékonyságát, bizonyítsák, hogy ez egy tényleg működőképes technológia, amellyel tényleges biológiai hatást válthatunk ki” – fogalmazott a kutató.
A teljes interjút itt találod.
