A szervezetünk és az agyunk egy bizonyos ponton túl “hozzászokik” a szaunához – így élték túl a szegediek a valaha mért harmadik legmelegebb évet
Azt, hogy valójában mennyire érezzük melegnek az időt, a tudomány a humán komfortérzet fogalmával írja le. Az SZTE Földrajz- és Földtudományi Intézete a tavaly nyári, extrém hőhullámokkal terhelt időszakban a lakosság segítségét kérte: egy online kérdőív segítségével bárki „közösségi klímakutatóvá” válhatott, hogy megossza, mit tapasztal a saját bőrén. A kutatásból most kiderült, hogy hogyan élték túl a szegediek a valaha mért harmadik legmelegebb évet!
Az egyetem közleményében azt írja, hogy a kutatás egyik legfontosabb sarokköve a PET (Fiziológiailag Ekvivalens Hőmérséklet) index használata volt. A PET ugyanis nemcsak a levegő hőmérsékletét veszi figyelembe, hanem a páratartalmat, a szélsebességet és a minket érő napsugárzást is, ráadásul mindezt lefordítja a mi emberi “nyelvünkre”, Celsius-fokokra. A 2025 júniusa és augusztusa között lezajlott felmérésbe jelentős számú lakos kapcsolódott be aktívan. A kapott adatok rávilágítanak arra, hogy a szegedi utcákon a hőstressz szinte állandó kísérő volt a vizsgált időszakban.
MEGDÖBBENTŐ TÉNY RAJZOLÓDOTT KI AZ ADATOKBÓL
Az egyetem kiemelte, hogy az adatokból megdöbbentő tény rajzolódott ki: a mérések időpontjában a válaszadók több mint 82%-a “kicsit melegtől” a “forróig” terjedő skálán helyezte el a hőérzetét. A kellemes, semleges állapot csupán elvétve, a mérések kevesebb mint 10%-ában volt tapasztalható. Hozzátették, hogy gyakori tévhit, hogy a klímaváltozás és a környezeti kutatások csak a legfiatalabbakat érdeklik. A szegedi adatok rácáfolnak erre!
Bár az egyetemi város lévén a 20-30 éves korosztály nagyon aktív volt, a legtöbb megfigyelést az 50-60 évesek küldték be, sőt, a 70 év felettiek is kiemelkedő számban képviseltették magukat.
Ez különösen fontos, hiszen a tartós hőhullámok, amelyek a 3. legmelegebb évünket jellemezték, az idősebb korosztály szervezetét terhelik meg a leginkább. A kutatás talán legizgalmasabb eredménye az objektív mutatók és a szubjektív emberi érzékelés közötti kapocs elemzése volt. A szakemberek megvizsgálták a becsült hőmérséklet és a ruházat hőszigetelő képessége (ún. CLO érték) közötti összefüggést.
AZ EMBEREK KIVÁLÓAN ADAPTÁLÓDNAK
A kutatás statisztikailag is igazolta azt a mindennapi tapasztalatot, hogy az emberek kiválóan adaptálódnak. A grafikonok negatív kapcsolatot mutattak ki a ruházat és a becsült hőmérséklet között. Azaz: minél melegebbnek érezzük az időt, ösztönösen annál lengébb, légáteresztőbb darabokat választunk. Még megdöbbentőbb eredményt hozott a hőmérséklet-különbség és a PET index kapcsolata. Amikor az objektív PET mutató már rendkívül magas (tehát nagyon erős a hőterhelés), az emberek szubjektív hőérzeti különbsége mérséklődik. Lényegében a szervezetünk és az agyunk egy bizonyos ponton túl “hozzászokik” a szaunához.
AKKLIMATIZÁLÓDTUNK
A kutatás adatai (negatív meredekségű regressziós egyenes) rávilágítottak egy pszichológiai és fizikai akklimatizációs jelenségre. A pokoli hőségben az emberek már nem érzékelik a további hőmérséklet-növekedést olyan drasztikusnak. Ez egyfajta biológiai védekezési mechanizmus a folyamatos stresszel szemben. Az egyetem úgy véli, hogy a “Legyen Ön is klímakutató” projekt adatai nemcsak száraz statisztikák. Kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy a városi környezet drasztikusan módosítja a mikroklímát. A 2025-ös rekordmeleg év után, látva a korán jött tavaszt, biztosak lehetünk benne: a hőstresszes napok száma idén is magas lesz.
A LEGNAGYOBB KIHÍVÁS
A szegediek válaszai megerősítik a várostervezés előtt álló legnagyobb kihívást: a sokféle visszaverő és sugárzó felület (aszfalt, beton, üveg) helyett növelni kell a zöldfelületek, az árnyékos parkok és a párologtató vízfelületek arányát. A kutatás azonban nem áll meg. A humán bioklimatológia továbbra is figyeli a város lüktetését. Ahogy az időjárás egyre szélsőségesebbé válik, mindannyiunk közös érdeke, hogy tudatosan figyeljünk környezetünkre és saját testünk jelzéseire. Mert a klímaváltozást nemcsak a műholdak mérik – mi magunk is a bőrünkön érezzük.
