Első hallásra inkább tűnhet városi legendának, mint valósnak az a történet, amely szerint 1965 nyarán egy tengerjáró hajó jelent meg Szegeden. Holott az említett eset megtörtént, ráadásul jól bele is illik a korszak hajózási gyakorlatába.
A szóban forgó jármű a Hazám nevű Duna–tengerjáró volt, amely a magyar hajózás egy sajátos típusát képviselte. Az ilyen hajókat kifejezetten arra tervezték, hogy a belvízi útvonalakat – elsősorban a Dunát – közvetlenül kössék össze a tengeri kereskedelemmel. A hajózástörténeti szakirodalom és archívumok szerint ezek a több mint ezer tonnás egységek rendszeresen közlekedtek a Duna és a Fekete-tenger között, sőt, onnan akár a Földközi-tenger kikötőibe is eljutottak. A típust tehát eleve „átmeneti térre” tervezték: nem klasszikus óceánjárók voltak, hanem rugalmas, több közegben is használható szállítóeszközök.
RENDKÍVÜLI ÁRHULLÁM A DUNÁN
A konkrét szegedi megjelenés hátterében nagy valószínűséggel a 1965-ös rendkívüli dunai árhullám állt, amelyet több közép-európai történeti forrás is dokumentál. Az extrém vízállás nemcsak árvizeket okozott, hanem a hajózást is jelentősen befolyásolta: egyes szakaszokon a hidak alatti áthaladás nehézzé vagy lehetetlenné vált. Ilyen helyzetben a hajók időnként alternatív útvonalakat kerestek, ami megmagyarázza, miként juthatott egy Duna–tengerjáró a Tiszára.
SZEGED PERSZE NEM VÁLT KIKÖTŐVÉ
Fontos hangsúlyozni: ez nem jelentette azt, hogy Szeged tengeri kikötővé vált volna. Sokkal inkább egy kivételes helyzetről van szó, ahol a technikai lehetőségek és a természeti körülmények együttesen hoztak létre egy szokatlan, de nem példátlan eseményt. A Duna–tengerjárók konstrukciója lehetővé tette az ilyen kitérőket, még ha azok komoly szervezést és alkalmazkodást is igényeltek.
ÚJ LEHETŐSÉGEK A HAJÓZÁSBAN
A történet így egyszerre kuriózum és tanulság: jól mutatja, hogy a 20. század közepének közlekedési rendszerei már képesek voltak átlépni a hagyományos földrajzi határokat. Egy megfelelően kialakított hajó számára a „tenger” és a „folyó” közötti különbség nem akadályt, hanem lehetőséget jelentett — még akkor is, ha ez néha egészen váratlan helyeken, például a Tiszán vált láthatóvá.
A cikkben látható fotó forrása: Kiss László / Régi Szeged Facebook-csoport
