Újranyitották a makói múzeum szabadtéri néprajzi gyűjteményét: 150 éves gazdasági kinccsel bővült a skanzen (fotókkal)

A felújított szántalpas gabonáskas átadásával pénteken újranyitották a makói József Attila Múzeum szabadtéri néprajzi gyűjteményét. A gabonáskas eredetileg a makói Szent Gellért utcában egy ház udvarán állt, ám nem gabonatárolásra, hanem galambtenyésztésre használták.

Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató felidézte, a szabadtéri gyűjteményt 1980-ban Tóth Ferenc a közgyűjtemény egykori vezetője kezdte kialakítani. A múzeumépület mögött két egybenyitott telken a térség jellemző épületei – egy putri, gabonás kasok, deszkás hambárok – kaptak helyet. A csaknem öt évtized nyomot hagyott ezeken a száz, százötven éves épületeken, melyek nagyon sérülékenyek. A kisépítmények felújítása tavaly az önkormányzat támogatásával kezdődhetett el, és tavaszra befejeződött – tudatta a muzeológus az MTI beszámolója szerint.

MINTEGY 150 ÉVES SZÁNTALPAS GABONÁSKAS

A gyűjtemény márciusban egy újabb építménnyel bővült, egy mintegy 150 éves szántalpas gabonáskassal. Ez már a negyedik kas a skanzenben, ám mind más típusú. A gabonáskas a makói Szent Gellért utcában egy ház udvarán állt, de már nem gabonatárolásra, hanem galambtenyésztésre használták. Rozsnyai Olivér és felesége adományozták a múzeumnak, felújítását pedig a Szakma-Center Kft. végezte el – közölte az igazgató az MTI szerint.

VESSZŐFALÚ, PATICSFALÚ ÉPÍTKEZÉS

Filus Erika, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum igazgatója elmondta, Makón a Marosnak köszönhetően bőségesen rendelkezésre álló fűz és nyárfaféléket használták fel a többi közt építőipari alapanyagként. A városban a 16-19. század között a vesszőfalú, paticsfalú építkezés volt a meghatározó.

A vesszőből nemcsak lakóépületeket, hanem termény tárolására szolgáló kisépítményeket is emeltek.

Ezek a kasok szántalpra épültek, fölül koszorúgerendával, melyek furatában függőleges karókat helyeztek, amibe gerendákat csapoltak, a vázrendszert pedig vesszővel befonták, kívülről sárral is betapasztották, így jobban szigetelt, az apró szemek nem szóródtak ki és a kártevők sem tudtak bejutni. A szánkótalpak lehetővé tették, hogy a kasokat állati erővel el tudják vontatni – tudatta a szakember.

Fotók: Facebook / Makói József Attila Múzeum

SZEMES TERMÉNYEKET TÁROLTAK BENNE

A gabonáskasok helye mindig az udvarban volt, a konyhával szemben, sohasem helyezték magas lábra, alatta ólat sem készítettek, négy sarka alá viszont köveket tettek. A nyeregtetős kis építményt náddal, zsindellyel, később cseréppel borították. Elsősorban szemes terményeket búzát, árpát, rozst, kukoricát vagy lisztet tároltak benne – közölte az igazgató.