Tegnap este megint megmutatta az SZTE Egyetemi Tavasz, miért szeretjük annyira, amikor az egyetem nemcsak oktat, hanem életet is visz a városba. A Café Radnótiban Miklós Péter Radnóti szegedi világa című kötetét mutatták be, és előkerült az a Radnóti Miklós, akit nemcsak tankönyvből lehet ismerni: a szegedi egyetemista, aki itt lakott, itt barátkozott, itt formálódott, és akinek története ma is ott van Szeged utcáiban.
Az SZTE Egyetemi Tavasz nálunk sem most került elő először: nemrég arról írtunk, hogy csaknem két hónapon át, hetven helyszínen, több mint háromszáz eseménnyel pörög a programsorozat Szegeden. Kiállítások, tudományos és ismeretterjesztő előadások, konferenciák, színházi bemutatók, koncertek és különleges közösségi programok hozzák mozgásba a várost, vagyis pont az történik, amitől tavasszal igazán jó szegedinek lenni. Ha lemaradtál róla, nézd vissza, mert bőven van még mit felfedezni:
Tegnap, május 5-én, Radnóti Miklós születésnapján az SZTE Egyetemi Tavasz programsorozatának részeként mutatták be Miklós Péter Radnóti szegedi világa című kötetét a Café Radnótiban, az Egyetem utca 2. alatt. És ez az egész pont attól volt jó, hogy nem valami távoli, ünnepélyes, nehezen megfogható irodalmi est hangulatát hozta. Sokkal inkább olyan volt, mintha valaki végre leporolta volna a tankönyvi Radnótit, és megmutatta volna nekünk azt a fiatal egyetemistát, aki ugyanebben a városban kereste a helyét, barátokat talált, figyelt, írt, gondolkodott, és közben Szeged is formálta őt.
És itt álljunk meg egy pillanatra az Egyetemi Tavasznál is, mert az SZTE megint olyat csinál, amitől Szeged több lesz egy sima egyetemi városnál. Ezek a programok nem bezárkóznak az egyetemi falak közé, hanem kijönnek a városba, megszólítanak, behívnak, kíváncsivá tesznek. Egyik nap koncert, másik nap előadás, aztán egy könyvbemutató, egy beszélgetés, egy kiállítás, és közben azt érzed, hogy itt tényleg történik valami. Nem kell hozzá szakértőnek lenni, nem kell ünneplőben feszengeni, csak be kell ülni, figyelni, és hagyni, hogy Szeged egy újabb arca megmutassa magát.
A keddi könyvbemutatón Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész, tanszékvezető főiskolai docens volt a beszélgetőtárs, közreműködött Péter Lea versmondó, pszichológus. A kötet többek között arra keresi a választ, mivel töltötte az idejét a szegedi egyetemista Radnóti Miklós, hol lakott a városban, kikből állt az itteni baráti köre, milyen kapcsolata volt Perkátai Lászlóval, hogyan hatott rá József Attila, és milyen közös motívumok fedezhetők fel a költészetükben.
Radnóti Miklós 1909. május 5-én született, 1930 őszén iratkozott be a szegedi Ferenc József Tudományegyetem bölcsészeti karára magyar–francia szakra, később bölcsészdoktori fokozatot is szerzett, értekezésének témája Kaffka Margit művészi fejlődése volt. Szegedi évei nem mellékszálat jelentenek az életében, hanem egy fontos, formáló időszakot. És talán ez volt a tegnapi este legszebb üzenete is: Radnóti nemcsak egy kötelező vers a füzetben, nemcsak egy név, amit ismerni illik. Hanem egy egykori szegedi egyetemista, akinek története még mindig itt van velünk, csak néha kell egy ilyen este, hogy újra észrevegyük.
