Amikor a legrosszabb nem az egyes, hanem az, hogy egy gyerek úgy érzi: nincs helye a közösségben – egy szegedi édesanya története a kiközösítésről

Az iskolai bántalmazásról sokszor csak akkor beszélünk, amikor már tragédia történik. Pedig a kiközösítés legtöbbször nem látványos. Nem feltétlenül jár verekedéssel vagy hangos konfliktusokkal. Néha egy kimondatlan mondat, egy elmaradt meghívás vagy egy közös programból való kimaradás is elég ahhoz, hogy egy gyermek hónapokon, akár éveken át úgy érezze: nem tartozik sehova.

Egy szegedi édesanya szerint pontosan ez történt a lányával. Állítása szerint gyermeke hosszabb ideje a kortársai kiközösítését éli meg, amelyet több alkalommal is jelzett az iskola vezetésének és később a fenntartónak is. A panasz nyomán vizsgálat indult, amely több kérdést is megvizsgált, ugyanakkor az édesanya szerint a legfontosabb problémára – arra, hogy mi zajlott a gyermekek között – nem született valódi válasz.

EGY KIRÁNDULÁS IS MÉLY NYOMOT HAGYHAT

Az édesanya szerint a legnagyobb törést az jelentette, amikor a lánya végül nem vehetett részt egy többnapos, közösségépítő kiránduláson. Az édesanya úgy véli, ez tovább erősítette gyermekében a kívülállóság érzését. A tankerület vizsgálata ugyanakkor arra jutott, hogy a program résztvevőit előre meghatározott szempontok alapján választották ki, ugyanakkor azt is javasolta az intézménynek, hogy a jövőben vizsgálja felül a kiválasztás rendjét annak érdekében, hogy lehetőség szerint minden érdeklődő tanuló részt vehessen hasonló programokon.

”Az elmúlt két év során a gyermekek közötti kirekesztés és kiközösítés fokozódott, amelynek az én lányom is elszenvedője lett. Különösen aggasztónak tartom, hogy a jelenlegi osztályfőnök viselkedése több esetben is degradáló és megalázó volt nemcsak a lányommal, hanem más gyermekekkel szemben is. Véleményem szerint egy pedagógusnak minden körülmények között biztonságos, elfogadó és támogató légkört kellene teremtenie a rábízott gyermekek számára.Különösen fájdalmas és elfogadhatatlan számomra, hogy az osztálykirándulásra sem vitte el a gyermekemet, amely tovább mélyítette benne a kirekesztettség érzését”

– írta az édesanya a Szegedi Tankerületi Központnak küldött levelében.

NEM CSAK A KIRÁNDULÁS MIATT TETT PANASZT

A szegedi édesanya beszámolója szerint lánya testnevelés órán kosárlabdázás közben megsérült, sírni kezdett, két osztálytársa pedig odament segíteni neki, akik emiatt szaktanári figyelmeztetésben részesültek.

”Ezúton szeretném hivatalosan jelezni a 7. osztályos lányomat ért, rendkívül méltatlan és elfogadhatatlan iskolai bánásmódot. A mai napon testnevelés órán kosárlabdázás közben a labda nagy erővel eltalálta a lányom ujját. A sérülés következtében erős fájdalmat érzett, sírni kezdett, valamint remegés és rosszullét jelentkezett nála. Két osztálytársa azonnal a segítségére sietett, ami emberileg természetes és dicséretes viselkedés volt. Ennek ellenére a testnevelést tartó pedagógus közölte velük, hogy szaktanári figyelmeztetést kapnak, valamint órai munkára egyest ír be számukra. Megdöbbentőnek tartom, hogy segítő szándékú gyermekeket büntetéssel fenyegetnek egy sérült társuk támogatása miatt”

– írta az érintett lány édesanyja a tankerületnek. Ugyanakkor ők a pedagógusok nyilatkozatai alapján másképp rekonstruálták az eseményeket. Tájékoztatásuk szerint a három diák engedély nélkül hagyta el a tanórát, ezért kaptak szóbeli figyelmeztetést, majd hozzátették, hogy:

”(…) az üggyel kapcsolatban felhívtam az igazgató figyelmét a kapcsolódó intézményi eljárásrend felülvizsgálatára, továbbá, hogy egy gyermek sérülése esetén azonnal értesítsék szükség szerint a mentőszolgálatot vagy a szülőt, aki – azonnali ellátást nem igénylő esetben is – tud dönteni a gyermek további vizsgálatáról és ellátásáról. Az intézmény szakszerű és törvényes működéséért, a pedagógiai munkáért, a nevelőtestület vezetéséért az iskola igazgatója felel, döntései során a gyermekek mindenek felett álló érdekét tartja szem előtt. Jelen levelemmel egyidejűleg felhívtam az iskola igazgatójának a figyelmét a kirándulások szervezése során az intézményi kiválasztási szabályok felülvizsgálatára, továbbá arra, hogy amikor a tanulók fejlődése, beilleszkedése vagy a közösség zavartalan működése érdekében indokolt, a gyermekek mindenek felett álló érdekét szem előtt tartva, az igazgató hatáskörébe tartozó valamennyi szükséges megsegítő intézkedést szíveskedjen megtenni annak érdekében, hogy a nevelő-oktató munka mindenki számára megfelelő, biztonságos és támogató környezetben valósuljon meg. Bízom benne, hogy a gyermekek nevelése, oktatása érdekében sikeresen tudnak együttműködni a jövőben.”

HOL A HATÁR EGY KONFLIKTUS ÉS A BULLYING KÖZÖTT?

Az ügy egyik legfontosabb kérdése nem is az, hogy egy-egy konkrét esemény pontosan hogyan történt, hanem az, hogy mikor válik egy gyermek számára mindennapossá a kirekesztettség érzése. A szakemberek szerint a bullying egyik ismérve éppen az, hogy nem egyszeri konfliktusról, hanem ismétlődő, tartós helyzetről van szó, amely hosszú távon súlyos önértékelési és mentális problémákhoz vezethet. Az édesanya szerint lánya több olyan helyzetet is átélt, amely ezt az érzést erősítette benne, míg a tankerület vizsgálata azt állapította meg, hogy az intézmény több prevenciós programot működtet, iskolapszichológus és szociális segítő is rendelkezésre áll, valamint nem talált bizonyítékot arra, hogy a pedagógusok részéről megalázó kommunikáció történt volna, de a tankerület két területen is változtatást javasolt. Az egyik a közösségi kirándulások kiválasztási rendszerének felülvizsgálata volt:

”felhívtam az igazgató figyelmét, hogy a következő kirándulás szervezése előtt vizsgálja felül az intézmény eljárásrendjét annak érdekében, hogy minden érdeklődő tanuló részt tudjon venni a kiránduláson”

– írta válaszában a tankerület.

Emellett a tanulói sérülések kezelésének protokollját is felülvizsgálni javasolták, hogy hasonló esetekben a szülőket haladéktalanul értesítsék.

EGY TÖRTÉNET, AMELY TÚLMUTAT EGYETLEN CSALÁD ÜGYÉN

Az édesanya azonban továbbra sem érzi lezártnak az ügyet. A teljes dokumentációt az oktatási és gyermekügyi miniszternek is elküldte, mert úgy véli, a vizsgálat elsősorban az adminisztratív kérdésekre koncentrált, miközben a legfontosabb kérdés megválaszolatlan maradt:

”A Szegedi Tankerületi Központ által lefolytatott vizsgálat számomra nem adott választ arra, hogy a panaszomban jelzett konkrét közösségi problémák, a kiközösítés, a gyermekek közötti konfliktusok és az ezekből eredő lelki terhek ténylegesen milyen módon kerültek kivizsgálásra. A válasz elsősorban az intézmény általános működését és prevenciós programjait ismertette, ugyanakkor nem derült ki, hogy kiket hallgattak meg, milyen bizonyítékokat vizsgáltak meg, illetve milyen konkrét intézkedések történtek az érintett gyermekek érdekében. Aggályosnak tartom azt is, hogy a vizsgálat túlnyomórészt az intézmény vezetésének és az érintett pedagógusok nyilatkozataira épült. Ez nem alkalmas arra, hogy a gyermekek által megélt problémák teljes mélységükben feltárásra kerüljenek”

– fogalmazott a szegedi édesanya Lannert Judithoz írt levelében.

Hogy ebben az esetben pontosan kinek volt igaza, azt kívülállóként nehéz megítélni. Az azonban biztos, hogy a kiközösítés és az iskolai bántalmazás ma is valós probléma Magyarországon. Sokszor nem a hangos konfliktusok okozzák a legmélyebb sebeket, hanem azok a hétköznapi helyzetek, amelyekben egy gyermek újra és újra azt érzi: nem része a közösségnek.