Eddig mindössze négy bizonyított előfordulása volt ismert Magyarországon annak a rendkívül ritka kóborló partimadárfajnak, amelyet most a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet Vesszős-szék nevű vizes élőhelyén kaptak lencsevégre. A nászruhás példány egy élőhely-rekonstrukciós területen tűnt fel, és amennyiben a megfigyelést hitelesítik, ez lesz a hosszúcsőrű cankógoda ötödik bizonyított hazai előfordulása.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tájékoztatása szerint 2026. július 4-én hajnalban egy nászruhás hosszúcsőrű cankógodát (Limnodromus scolopaceus) figyeltek meg a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet Vesszős-szék nevű, bivalyokkal kezelt vizes élőhely-rekonstrukcióján. A madár réti cankók és egy nagy goda társaságában táplálkozott a tó keleti oldalán. A faj Magyarországon rendkívül ritka kóborló, eddig mindössze négy hiteles előfordulását tartották számon. Az MME Nomenclator Bizottságának hitelesítése után a mostani megfigyelés az ötödik hazai adatként kerülhet be a nyilvántartásba.
EGY MADÁR, AMELYET KÖNNYŰ FELISMERNI – HA NÁSZRUHÁBAN VAN
A hosszúcsőrű cankógoda zömök testalkatával és rendkívül hosszú, enyhén lefelé hajló csőrével első pillantásra a hazánkban is ismert sárszalonkára emlékeztet. Nászruhában azonban jóval feltűnőbb: alsóteste rozsdás-narancsvörös árnyalatú, nyaka és melle sűrűn pettyezett, erős szemöldöksávja pedig messziről is jól látható. Az egyik legjellegzetesebb ismertetőjegye a táplálkozása. Csőrét gyors, fel-le irányuló mozdulatokkal, szinte „varrógépszerűen” szurkálja az iszapba, gyakran teljes hosszában a víz alá merítve.
HURRIKÁNOK IS SZEREPET JÁTSZHATNAK AZ EURÓPAI ELŐFORDULÁSÁBAN
A faj természetes költőterülete Alaszka nyugati és északi része, valamint Északkelet-Szibéria tundravidéke. A fátlan tundrán fészkel, ahol a tojó négy tojását egy egyszerű talajmélyedésbe rakja. A kotlás kezdetén még részt vesz a fiókák nevelésében, később azonban elhagyja a fészket, így a kotlás befejezése és a fiókák felnevelése teljes egészében a hím feladata.
Az MME szerint az Európában időnként felbukkanó észak-amerikai kóborló partimadarak gyakran erős szelek, sőt hurrikánok hatására sodródnak át az Atlanti-óceánon. Innen a különböző időjárási frontok – például a nyári hidegfrontok – juttathatják el őket egészen a Kárpát-medencéig.
EGY MÉG RITKÁBB ROKON IS LÉTEZIK
Érdekesség, hogy a cankógodáknak egy másik faja, a rövidcsőrű cankógoda (Limnodromus griseus) is előfordul Európában, ám még ritkább vendégként. A két faj elkülönítése a madarászok számára is komoly kihívást jelent, különösen azért, mert az Európába tévedő egyedek többsége nyugalmi tollruhában kerül szem elé.
A két fajt csak 1950-ben választották külön önálló fajokra. Meghatározásukban gyakran a hang a legbiztosabb bélyeg, mivel a csőrhossz és a testalkat jelentős átfedést mutathat. A most megfigyelt nászruhás példány ugyanakkor jóval könnyebben azonosítható volt.
A hosszúcsőrű cankógodának Európában mindössze 20–30 hiteles előfordulása ismert, több korábbi adatot később visszavontak. Angliában például mára csupán négy elfogadott megfigyelést tartanak nyilván.
TÖBBEN IS MEGFIGYELHETTÉK A MADARAT
A pusztaszeri madarat még a felfedezés napján, valamint másnap is több megfigyelőnek sikerült újra megtalálnia. Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti a megfigyelést, a hosszúcsőrű cankógoda immár ötödik alkalommal kerül fel Magyarország madártani ritkaságainak listájára.
Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).
