“A tanulóautó nem akadály!” – üzent a szegedi autósoknak a Rókusi körúton balesetet szenvedett oktató
Mint arról a Szeged365 is beszámolt: súlyos baleset történt kedden késő délután a Rókusi körúton. A balesetről egy szemtanú írta: “Egy fiatal férfi tilos jelzés ellenére hajtott be az útkereszteződésbe és ütközött az OBI felől kihajtó tanulóvezető fiatal lánnyal. Mind a tanulóvezető hölgy és az oktatója is sokkot kapott.” Lapunkat felkereste a vétlen autóban ülő oktató, aki levelében kiemelte: szeretné, ha mindenki jobban odafigyelne a tanulóautókra, hiszen azok nem akadályok, hanem mozgó tantermek!
Levelében az oktató kiemeli: ő és a tanulója is szerencsére komolyabb sérülések nélkül megúszták a balesetet, az autó azonban totálkáros lett. Ám arra is felhívja a figyelmet: az autó idővel pótolható, azonban az emberi élet nem! Itt írtunk a keddi balesetről bővebben:
Az oktató levelét, gondolatait pedig változtatás nélkül közöljük:
“A balesetben vétlenek voltunk. Sem a tanulóm, sem én nem hibáztunk. Szabályosan közlekedtünk, amikor a másik jármű vezetője a piros jelzés ellenére behajtott a kereszteződésbe. A veszélyhelyzet olyan hirtelen alakult ki, hogy a rendelkezésünkre álló idő és távolság mellett a baleset minden figyelem, oktatói rutin és azonnali beavatkozás ellenére is elkerülhetetlen volt. Vannak helyzetek, amikor még a sokéves tapasztalat sem képes ellensúlyozni egy másik közlekedő hibáját.
A történtek hátterében – a másik jármű vezetőjének elmondása szerint – fáradtság és figyelemkiesés állt. Ez nem mentség, hanem súlyos figyelmeztetés mindannyiunk számára: fáradtan volán mögé ülni veszélyes. A fáradtság rontja az észlelést, lassítja a döntést és meghosszabbítja a reakcióidőt. Néha egyetlen észre nem vett jelzés is elegendő ahhoz, hogy mások élete egy pillanat alatt megváltozzon.
Ez a baleset késztetett arra, hogy beszéljek egy olyan hivatásról, amelynek felelőssége jóval nagyobb annál, mint amennyit a társadalom általában lát és elismer belőle. A járművezető-szakoktató nem passzív utasként ül a jobb első ülésen. Munkánk folyamatos, megosztott figyelmet, előrelátást és állandó veszélyfelismerést igényel. Egyszerre követjük a tanuló minden mozdulatát, figyeljük a gyalogosokat, a kerékpárosokat és a teljes forgalmi környezetet. Nemcsak a kezdő vezető hibáit kell megelőznünk, hanem más közlekedők kiszámíthatatlan döntéseit is időben fel kell ismernünk.
Mindeközben nyugodtan kell magyaráznunk, biztonságot kell teremtenünk, és szükség esetén a másodperc töredéke alatt kell döntenünk és beavatkoznunk. Amikor valaki beül mellénk, ránk bízza az életét. A családja pedig ránk bízza a gyermekét, a társát, az édesanyját vagy az édesapját. Mi nem csupán a jármű kezelését, a kuplung használatát, a kanyarodást vagy a parkolást tanítjuk meg. Veszélyfelismerést, felelősségtudatot, önfegyelmet, türelmet és közlekedési kultúrát adunk át.
Munkánk eredménye legtöbbször láthatatlan: egy időben felismert veszély, egy jól meghozott döntés, egy évekkel később elkerült baleset. Minden biztonságosan közlekedő vezető mögött ott van egy oktató munkája is. Minden elkerült balesetben benne lehet egy korábban kimondott mondatunk vagy megtanított mozdulatunk. Mégis naponta találkozunk türelmetlenséggel, dudálással, bevágással és veszélyes előzésekkel – mintha a TANULÓ felirat azt jelentené: akadály. Pedig abban az autóban valaki éppen azért tanul, hogy holnap már biztonságos társa legyen mindannyiunknak az utakon.
A tanulóvezetők türelmet és biztonságos teret, oktatóik pedig a felelősségükhöz méltó társadalmi megbecsülést érdemelnek. A vezetés tanulása ugyanis nem csupán egyéni ügy: mindannyiunk közös közlekedésbiztonságát formálja.
Ha tanulóautót látsz, ne ijeszd meg dudálással, ne hajts hozzá túl közel, és ne veszélyeztesd meggondolatlan előzéssel. Adj neki egy kis időt és teret. Lehet, hogy ezzel elveszítesz néhány másodpercet. A türelem azonban, amelyet ma adsz egy tanulónak, egyszer akár a te vagy egy szeretted életét is megmentheti. Mi, járművezető-szakoktatók nem egyszerűen jogosítványhoz segítjük az embereket. Nap mint nap a közlekedés jövőjét formáljuk. Tegnap szerencsénk volt. Tegyünk együtt azért, hogy mások biztonsága ne csak a szerencsén múljon!“
Az oktató korábban köszönetet is mondott mindazoknak, akik segítettek nekik a borzasztó helyzetben, erről itt írtunk bővebben:
