Mohács 500 év után: a csata két oldalának kutatói most Szegeden rakják össze, mi történt valójában
Ötszáz év telt el a mohácsi csata óta, de a történészek, régészek és antropológusok még mindig találnak új darabokat ahhoz a történethez, amely alapjaiban változtatta meg Magyarország és Európa sorsát.
Október 7–9. között Szeged ad otthont annak a nemzetközi konferenciának, ahol közel ötven kutató több mint harminc előadásban mutatja be a Moháccsal kapcsolatos legújabb eredményeket – köztük a csatatérkutatás, a tömegsírok vizsgálata és a digitális rekonstrukció legfrissebb fejleményeit.
ÖTSZÁZ ÉV UTÁN MÁR NEM ELÉG EMLÉKEZNI – ÚJRA KELL KÉRDEZNI, MI TÖRTÉNT MOHÁCSON
A szegedi konferencia egyik legfontosabb üzenete éppen az, hogy Mohács már rég nem pusztán egy 1526. augusztus 29-i dátum a történelemkönyvekben. A kutatók ma már egészen más eszközökkel tudják vizsgálni a csatát, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt. A történettudomány mellett régészeti, antropológiai, bioarcheológiai, hadtörténeti és digitális kutatások kapcsolódnak össze, hogy minél pontosabban lehessen rekonstruálni a csata előzményeit, lefolyását és következményeit. A konferencián szó lesz többek között a Mohács előtti európai és oszmán hatalmi viszonyokról, a diplomáciai háttérről, a hadszíntér földrajzi adottságairól, a fegyverekről, a hadviselésről, valamint a Mohácsi Nemzeti Emlékhely tömegsírjainak legújabb bioarcheológiai és igazságügyi orvosszakértői vizsgálatairól is. Különleges nemzetközi előadás mutatja be a történeti konfliktusok tömegsírjainak kutatását és a 3D paleoimaging módszereit is.
A CSATA KÉT OLDALA MOST EGY ASZTALNÁL
A rendezvényre magyar, francia, szerb és spanyol kutatók mellett Törökországból öt vezető történész is érkezett. Ez azért is különösen fontos, mert a konferencián nem csupán a magyar történeti nézőpont jelenik meg: a sorsfordító ütközet két oldalának kutatói találkoznak Szegeden. A megnyitón elhangzott: attól, hogy a magyar és török történészek közösen kutatják Mohácsot, még természetes, hogy bizonyos kérdéseket eltérően látnak. A tudományos párbeszéd éppen attól lehet értékes, hogy nem feltétlenül ugyanazt gondolják a múltról. Fodor Pál, a Magyar Történelmi Társulat elnökének megnyitóra küldött beszédében is hangsúlyosan megjelent ez a gondolat: a történelmet nem azért kell kutatni, hogy a múltat a jelen politikai vagy érzelmi szempontjaihoz igazítsuk, hanem azért, hogy megértsük, mi történt. A beszéd egyik legerősebb mondata így szólt: “a történelem az, ami volt – nem az, amit szeretnénk, ha lett volna.”
„MOHÁCS NEM MAGYAR ÜGY TÖBBÉ”
Fodor Pál szerint a mohácsi csata katonai szempontból a korszak egyik legnagyobb összecsapása volt, ezért ideje végleg elengedni azt a képet, amely jelentéktelen ütközetként tekintene rá. Politikai szempontból pedig Mohács egyszerre volt vízválasztó Magyarország, az Oszmán Birodalom és egész Európa történetében. A csatában több történelmi folyamat találkozott: megingott a középkori keresztény Európa együttműködési rendszere, összeomlott a Jagellók közép-európai rendszere, és egyre erősebben rajzolódott ki az oszmán és a Habsburg birodalmi törekvések konfliktusa. Mohács így nem egyszerűen egy elvesztett magyar csata lett, hanem egy olyan történelmi határkő, amelynél egyszerre vált láthatóvá a középkori rend felbomlása és a kora újkori Európa kialakulása. A konferencia egyik fontos eredménye éppen az lehet, hogy Mohácsot már nem kizárólag magyar nemzeti tragédiaként, hanem európai és oszmán történelmi összefüggéseiben is vizsgálják.
SZEGED SEM VÉLETLENÜL LETT A KONFERENCIA HELYSZÍNE
A rendezvény megnyitóján Prof. Dr. Rovó László, a Szegedi Tudományegyetem rektora is arról beszélt, hogy az egyetem kutatói évek óta fontos szerepet vállalnak a Mohácsi Nemzeti Emlékhely tömegsírjainak feltárásában és vizsgálatában. Az SZTE több tudományterülete is bekapcsolódott a kutatásokba: az antropológiai, történettudományi és régészeti munka mellett korszerű laboratóriumi és digitális módszerekkel is vizsgálják a múlt emlékeit. Rovó László szerint a történelem ismerete nem pusztán műveltségi kérdés, hanem a felelős gondolkodás és a közösségi önismeret egyik alapja. Ahhoz ugyanis, hogy egy közösség felelősen alakítsa a jövőjét, értenie kell azt az utat is, amely idáig vezetett.
DE MI KÖZE EHHEZ SZEGEDNEK?
A konferencia másik megnyitó felszólalója, Dr. Kozma József önkormányzati képviselő Szeged történetén keresztül éppen arra hívta fel a figyelmet, hogy egy város és egy közösség sorsa is egymásra épülő történelmi fordulópontokból áll. A középkori Szeged katonai és gazdasági szerepétől kezdve a sókereskedelmen, Mátyás királyhoz kötődő történeteken és a török elleni déli védelmi rendszeren át egészen az 1879-es nagy árvíz utáni újjáépítésig, majd az egyetem Szegedre kerüléséig számos olyan eseményt lehetne felsorolni, amely alapjaiban formálta át a várost. A kérdés pedig ma is ugyanaz: hogyan jutottunk el oda, ahol most vagyunk? A konferencia kutatói erre keresik a választ – csak éppen nem egyetlen szemszögből.
TÖMEGSÍROK, DNS, RÉGÉSZET ÉS 3D – MÁR NEM CSAK A KRÓNIKÁKAT OLVASSÁK
A Mohács-kutatás egyik legizgalmasabb része, hogy a kutatók ma már nem kizárólag a több száz éves írott forrásokra támaszkodnak. A tömegsírok vizsgálata például egészen más típusú információkat adhat arról, kik haltak meg a csatában, milyen sérüléseket szenvedtek, hogyan temették el őket, és milyen körülmények között érte őket a halál. Az antropológia és a bioarcheológia, a régészeti feltárások, a történeti források és a modern képalkotó, illetve digitális technológiák együtt pedig olyan részleteket is felszínre hozhatnak, amelyekről korábban legfeljebb feltételezéseink lehettek. Éppen ezért az 500. évforduló nem csupán egy újabb megemlékezés. Ez egy újabb nekifutás annak, hogy a lehető legpontosabban megértsük, mi történt fél évezreddel ezelőtt. És hogy a végén ne csak azt tudjuk: Mohács megtörtént. Hanem azt is, hogy miért történt, hogyan történt, kik voltak ott, mi lett a túlélőkkel – és hogyan változtatta meg mindez Magyarország és Európa történetét.
