„Nincs már idő, hogy húsz év múlva valósítsam meg az álmaimat” – különleges könyvbemutatót tartott Dr. Nagy Judit Szegeden

A Szegedi Tudományegyetem jubileumi 30. Őszi Kulturális Fesztiváljának keretein belül tartott különleges könyvbemutatót Dr. Nagy Judit csütörtök este Szegeden. A fogorvos, szájsebész és háromgyermekes édesanya húsz éven át dédelgette az álmát, hogy egyszer nekivágjon a Caminónak, két évvel ezelőtt azonban úgy döntött, nem halogatja tovább az indulást. Judit a Szeged365-nek elmesélte, hogy az út élményeiből először Facebook-bejegyzések, majd egy egész könyv született: a Caminóra mentem. Puszi. Anya című kötetben személyes, humoros és tanulságos történeteken keresztül mesél arról, miért érdemes kilépni a komfortzónánkból.

HÚSZ ÉVIG DÉDELGETTE AZ ÁLMÁT, AZTÁN ELINDULT

Dr. Nagy Judit számára a Camino nem egy hirtelen ötlet volt: húsz éve dédelgette az álmát, hogy egyszer végigjárja a híres zarándokutat. Végül a világban zajló események, a Covid utáni időszak, a háború és a közvetlen környezetében megtapasztalt veszteségek ébresztették rá arra, hogy nem érdemes tovább várnia. „Úristen, ennyi az élet, és akkor az álmainkat még meddig dédelgessük?” – idézte fel a gondolatait a Szeged365-nek adott interjúban. Mint mondta, arra jutott, hogy egy teljesen új világban élünk, amelyben nincs értelme újabb húsz évet várni arra, hogy megvalósítsa azt, amire igazán vágyik.

NEM CSAK A ZARÁNDOKÚTRÓL SZÓL, HANEM ARRÓL IS, HOGY MERJÜNK ELINDULNI

A Caminóra mentem. Puszi. Anya nem egy hagyományos útibeszámoló. A szerző könnyed, humoros stílusban szerette volna megmutatni, hogy egy ilyen kaland talán közelebb van hozzánk, mint azt elsőre gondolnánk. Judit szerint a Camino sokkal többféleképpen, eltérő időbeosztással és különböző könnyítésekkel is teljesíthető, mint ahogyan azt az ember otthon, a fotelben ülve elképzeli. Nem feltétlenül kell rögtön egy hatalmas, negyvennapos vállalkozásban gondolkodni: a lényeg az, hogy megtaláljuk a saját utunkat, és merjünk elindulni. A könyv története ráadásul éppen olyan spontán módon kezdődött, mint maga az utazás. Judit ugyan vitt magával tollat és füzetet, de hamar rájött, hogy nem szeretne hagyományos módon naplót írni. Ehelyett Facebook-bejegyzésekben örökítette meg az élményeit. A posztokat egyre többen követték, az olvasók pedig arra biztatták, hogy folytassa az írást. Hazatérése után már tudatosan kezdett foglalkozni a könyv megírásával, a pozitív visszajelzések pedig megerősítették abban, hogy érdemes kötetbe rendeznie a történetét.

A CSALÁD HIÁNYA ÉS AZ UTAZÁS, AMELY NYITOTTABBÁ TESZ

A Camino egyik legnagyobb tanulsága számára az volt, hogy a családja és a gyermekei sokkal jobban hiányoztak neki, mint előzetesen gondolta volna. Az út lehetőséget adott arra, hogy kiszakadjon a mindennapok mókuskerekéből, feltöltődjön, és a saját tempójában haladjon. Mégis, miközben végre csak önmagára figyelhetett, gondolatban újra és újra a szeretteihez tért vissza. A másik fontos felismerése az volt, hogy az utazás nyitottabbá és elfogadóbbá teszi az embert. „Menni kell” – fogalmazta meg Judit egyszerűen azt az üzenetet, amelyet a saját tapasztalatai alapján mindenkinek átadna.

A FOGORVOSI RENDELŐTŐL AZ ÍRÁS VILÁGÁIG

Judit a hétköznapokban fogorvosként és szájsebészként dolgozik, így a könyv megjelenése egy egészen új területet nyitott meg előtte. Ahogy a Caminóval kilépett a komfortzónájából, úgy a könyvírással is egy új világba lépett be. A kötet első példányainak látványa a nyomdában különleges élményt jelentett számára, és bár idővel hozzászokott ahhoz, hogy már saját könyve van, az újdonság varázsa továbbra is megmaradt. Az interjúban arra is kitért, hogy nem szeretne megállni az első kötetnél: tervei szerint a jövőben további könyveket is ír. A története pedig talán éppen azért lehet sokak számára inspiráló, mert nem egy tökéletesre tervezett életútba enged betekintést, hanem egy olyan ember döntésébe, aki felismerte: az álmok megvalósítását nem érdemes örökké holnapra halasztani.

Fotók: Csongrádi Réka/Szeged365