We love the 90’s blog ★ Ott voltál a Brooklyn Bounce 1997-es fellépésén a Tisza Gyöngyében? Fogadjunk, hogy nem!
Turbo rágót majszoltál tinikorodban? Dj Bobo, Dr Alban és Kelly Family poszter volt a gyerekszobád falán? Tekertél vissza magnókazettát ceruzával? Ha nő vagy, halálosan szerelmes voltál a Backstreet Boys összes tagjába? Ha férfi, a Baywatch-os C.J. Parker domborulataiból ismerted meg a női test anatómiáját? Dobtak ki a Tisza Gyöngye – SZOTE klub – Sing Sing hármas valamelyikéből, esetleg mindből? Akkor a Szeged 365 vadonatúj, kéthetente pénteken jelentkező blogja pont Neked való, ez itt a We love the 90’s!
A sorozatunkban lesz…
…ordas mennyiségű szegedi sztori, városi legenda a korszakból,
…rengeteg visszaemlékezés, a szegedi éjszakai élet korabeli, meghatározó arcaival,
…még annál is több korabeli fotó, videó és minden, ami az imádni való, utánozhatatlan 90’s feelinget elhozza péntek esténként!
Saját magamról: megrögzött 90’s fan vagyok, az a fickó, akinek 2021-ben is Masterboy üvölt az autójából, aki kerti party közben (már, amikor épp lehet ilyesmit rendezni két Covid-hullám közepette) Kis Grófó helyett Sandstorm-ot és Greece 2000-et veret. 5 évig voltam a Deja Vu Fesztivál főszervezője, Captain Hollywood-tól Turbo B-n át Ice Mc-ig gyakorlatilag az összes dancefloor-legendát a sárga földig itattam Apukám legendás, a komplett haveri köröm által rettegett 52 fokos házipálinkájával a backstage-ben (elnézést az érintettektől). Szóval, csípem és élem a korszakot, régóta el szerettem volna indítani ezt a blogot, csak nem volt rá időm. Speciel most sincs, meg persze nem is lesz, de bedobtam egy végtelenített 2 Unlimited válogatást plusz egy Reb Bull-t és nekiestem, egyszer élünk, na.
Szóval, itt az új Szeged365 blog, benne pedig elsőként egy igazi városi legendával kezdünk, melyben Harmath Sanyi barátunk (Dj Harmath), a Tisza Gyöngye és a SZOTE Klub egykori rezidense volt segítségünkre. A dátum 1997 (javítva: 1998), adott egy ikonikus szegedi diszkó, a korszak egyik legmenőbb európai house bandája és egy igazán szürreális eset: senki sem hitte el, hogy tényleg Szegedre jön az akkor csúcson lévő Brooklyn Bounce, akik kénytelenek voltak egy majdnem üres diszkóban lenyomni a show-t.
AZ ÉJSZAKA, AMIKOR ELŐSZÖR JÖTT SZEGEDRE VILÁGSZTÁR… DE SENKI SEM HITTE EL
Két név a 90-es évekből, amelyeket senkinek sem kell bemutatni Szegeden. Tisza Gyöngye és Brooklyn Bounce. Az első a város történetének talán legismertebb, legikonikusabb szórakozóhelye, fénykorában maga volt a szegedi éjszakai élet epicentruma. A másodikat pedig azért nem, mert a Get Ready to Bounce című lakossági techno eposzával örökre beégette magát a dobhártyánkba, másrészt pedig azért sem, mert legalább háromszor raktuk anno színpadra a Deja Vu Fesztiválon, de ha jól emlékszem az egyetemi gólyatáborba is lehozták Mára Kriszék. Szóval, lassan már tényleg többet lépnek fel Szegeden, mint Várkonyi Tibi és az Útközband együtt. Persze, “az” a Brooklyn Bounce nagyon nem “ez” a Brooklyn Bounce volt, akkoriban egy lakás áráért léptek fel és a maguk nemében tényleg mocsok menőnek számítottak. Olyan lehetett őket színpadra állítani, mint manapság Kygo-t vagy Burak Yeter-t (bocs, ennél jobb kortárs példát nem találtam hirtelen a dizsi-műfajból). Európa ezen a felén igazi világsztárnak számítottak, éppen ezért hatalmas húzásnak számított, hogy az ikonikus DJ és szórakozóhely-tulaj, Sajtos-Szűcs Laci bátyánk (Isten nyugosztalja, nagyon szerettük) színpadra állította őket Szegeden, még 1997-ben. Szerintem ők voltak az első külföldi sztáregyüttes, akiket bárki is Szegedre mert hívni.
Merthogy a Tisza Gyöngye akkori tulajdonosának volt mersze hozzá. Az egyetlen bökkenő ott volt, hogy gyakorlatilag senki sem hitte el, hogy a zenitjén már jócskán túl lévő Gyöngyébe tényleg eljöhet egy akkora félisten, mint amekkorának anno a Brooklyn Bounce számított. Ne feledjük: akkor még Damon (a hosszú hajú, sorozatgyilkos kinézetű fickó) volt a frontember, a két fekete csajjal és a Deja Vu Fesztiválon is többször feltűnt háttér-mágussal, Bonebreaker-rel, Európa összes szórakozóhelyén non-stop döngött a Get ready to Bounce és a Take a Ride, hasítottak elég rendesen a fiúk-lányok. Szóval, valahogy túl szép volt, hogy igaz legyen, gyakorlatilag a kutya nem hitte el, hogy ez megtörténhet. Hiába volt telis-tele plakátolva a Napfény Városa, az ominózus éjszaka kongott az ürességtől, a tervezett 1500 vendégből 2-300 ember jelent meg a szegedi szórakozóhelyen, óriási gazdasági buktát generálva – az együttes fellépői díja mostani reálértékben nagyjából 15 millió forintnak felelt meg.
HARMATH SANYI MESÉL AZ OMINÓZUS ÉJSZAKÁRÓL
Akkoriban a SZOTE Klubból (is) közismert Harmath Sanyi, alias Dj Harmath (akinek egyébként jópár országosan is nagyot pörgő slágere volt az ezredforduló környékén) volt a Tisza Gyöngye rezidense, sőt, gyakorlatilag ő volt a szóban forgó Brooklyn-buli egyik ötletgazdája (a másik a szintén közismert Dj Edgar volt) és a fellépés előtti warm up – ot is ő tolta. Sanyit el is csíptük egy múltidézésre, az alábbi virtuális traccspartiban többek között elmesélte,
- …hogyan jött az ötlet,
- …mennyibe került akkoriban egy nemzetközi sztárt lerángatni Szegedre,
- …miért kellett kb. körbebarikádozni az épületet aznap estére,
- …és azt, hogyan reagált a Brooklyn Bounce frontembere, amikor meglátta, hogy 200 ember előtt kell fellépniük a Gyöngyében.
Harmath Sanyi hatalmas arc, mindig élmény hallgatni, ezt a sztorit pedig főleg:
Neked is van egy jó sztorid a 90-es évek Szegedéről?
Ide vele ([email protected]), megírjuk!
FRISSÍTÉS, KIEGÉSZÍTÉS: A DÁTUM ’98 VOLT, NÁLATOK A PONT!
A nagy sztorizás közepette benéztük a dátumot, többen szóltatok, hogy az ominózus buli ’98-ban történt. Köszi, hogy résen vagytok%
