Ismét jelesre vizsgáztak emberségből a szegedi rendőrök: pár perc alatt hazasegítettek egy eltévedt, gyengénlátó nénit

Sokszor bizonyították már a szegedi rendőrök, hogy segítségnyújtásban a legjobbak a világon, és nem volt ez másként szerdán sem! Egy igazán kedves kis történet látott napvilágot a Zsaruellátó Facebook oldalán, ahol kiderült, hogy kérdés nélkül számíthatunk rájuk, csakúgy, mint az az idős hölgy, aki tegnap eltévedt Szegeden és végül a rendőrök vitték haza.

A történetet az osztotta meg a nagyvilággal, aki maga nem is szegedi, mégis segíteni próbált a gyengén látó idős hölgynek. Így hangzik: “Tegnap Szegeden voltam fiammal. A terápiáját követően gondoltam egy fagyi mindenképp jól esik a nagy hőségben. Így történt, hogy a nagyáruháztól fagyival a kézben elindultunk a Tisza-parti kórház felé. Amikor a villamos sínek mellé értünk, egy idős hölgy megszólított, hogy segítsek átkelni a zebrán. Sejtettem, hogy a hölgy látása nem túl jó. A zebra több mint 20 méterre volt. Természetesen segíteni szerettem volna. Percenként 2 méteres tempóval és egy kis kutyussal elindultunk a kiszemelt zebra irányába. Pár perc után a táv jelentős csökkenése nélkül a hölgy elmondta, hogy az út túloldalán lakik. Kérdeztem, hogy szemben az OTP fiókkal? Na erre lefagyott. Nem értette. Elmondta hol lakik. Én sajna nem szegedi lakos vagyok, gőzöm sem volt, hogy hol lehet a lakása.”

PÁR PERCRE VOLT SZÜKSÉG, A RENDŐRÖK MÁRIS SEGÍTETTEK

“Sok ember ahogy ránk nézett, elhaladva mellettünk… nem a kimondott szeretet ült tekintetükben. Egy kedves hölgy azonban kérésemre elmondta, merre is lenne a helyes irány. Hát, megfordultunk és útra keltünk. Irány újabb zebra felé. Rájöttem, hogy azon 6 zöld jelzés alatt sem fogunk átérni. Tettem egy próbát. Megkérdeztem a hölgyet, hogy hívhatok-e segítséget aki hazaviszi? Tiltakozott egy ideig, de rájött, hogy nagyon eltévedt. Így nem jutunk haza egykönnyen. Végül egy padra leültettem. Elfogadta a segítséget. 112. Hívtam. Elmondtam a szituációt. Biztonsági intézkedést kértem. Kaptunk. Pár perc múlva megjelent egy rendőrautó. Kézbe vették az ügyet. Udvariasan, segítőkészen” – folytatódik a történet.

MINDENKI NAGYON TÜRELMES ÉS KEDVES VOLT

Mint a posztoló írta, a legmeghatóbb az volt, ahogy a velük szolgálatot teljesítő honvéd is igazán emberi hozzáállást mutatott. “Mindenki nagyon türelmes és kedves volt. Majd elhangzott az utolsó kérdés: Hölgyem akkor mehetünk? -Az idős hölgy hirtelen felpillantott. -Hova? -kérdezte? -Hát haza, ahol lakik! -mondta mosolyogva a rendőr. A nénike ragyogott! -Igen! -kiáltotta. Felsegítették, és elindultak. Megköszönték hogy hívtam őket. Megköszönte a hölgy is. Nem jár érte nekem köszönet. Nekem nem. De annak a sok embernek sem, akiket úgyanígy kérhetett a néni és senki nem segítette. Így lehetett, hogy olyan távolról az ő tempóját látva órák óta bolyonghatott. És még ekkor is teljesen rossz irányba. Nem hazafelé. Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen akit megkért. Köszönet a kollégáknak, hogy jöttek, segítettek! Respect! A legjobb dolog azonban az egészben, a 10 éves fiam büszke volt rám nagyon amiért segíteni próbàltunk egy idős hölgynek. Persze boldog is, hogy jött segítség a nénike biztonságban hazaérhetett” – zárta gondolatait a posztoló.

Sajnos nem mindig végződik jól egy-egy történet. Íme még egy mai sztori, egyenesen Szegedről: