Véletlenül összecseréltek két kisbabát a napokban Hódmezővásárhelyen, a szülészeten. A bakit a szülők sem vették észre, az egyik kisfiút már haza is vitték (a nem igazi szülei), akik pont otthonukba érkezve kapták a telefont a kórházból: sajnos rossz gyermeket vittek haza. A történetnek happy end lett a vége, információink szerint mindkét kisbaba remek egészségnek örvend és ami szintén lényeges, mindketten a saját családjuknál vannak.
Exkluzív Szeged365 interjú következik Dajka Zoltánnal, az egyik kisfiú apukájával.
Az esetre hódmezővásárhelyi olvasóink hívták fel a figyelmünket, majd csütörtök délután a kettő közül az egyik Apuka, Zoli is felhívott bennünket. Íme a beszámoló, hangban, az apukától, aki a véletlen folytán egy másik kisfiút vitt haza múlt pénteken:
Megjegyzés: mivel Zoltán hozzájárult a neve közléséhez, az anyagban őt teljes nevével szerepeltetjük, viszont személyiségi jogi okokból a másik család nevét kisípoltuk a hanganyagból.
Sz365.: Szeretnénk gratulálni, mert hogy a világ legszebb dolga történt meg Önnel, apuka lett. Kisfiú vagy kislány?
D.Z.: Kisfiú.
Sz365.: A keresztnevét megkérdezhetjük?
D.Z.: Zoltán. Múlt hét előtt pénteken született meg.
Sz365.: Jó egészséget kívánunk, gratulálunk mégegyszer! Ha jól értesültünk, történt egy “kis” slamasztika a születést követően…
D.Z.: Múlt hétfőn megkaptuk a gyerekünket és a papírokat, majd indultunk is haza. Siettünk a taxihoz, ami már várt bennünket, hazaértünk. Pont, amikor betoppantunk, ránk telefonált a kórház, hogy a fiunk, Dajka Zoltán Noel ott van bent, náluk. Érdekesnek találtuk, mert ugye mi már hazahoztunk egy gyereket. Mondták, hogy ellenőrizzük a baba csuklóján lévő karszalagot a gyermek születési adataival, amit megnéztünk, és tényleg rá volt írva egy másik név. Szikrázott a szemem, amikor megláttam.
Sz365.: Elhoztak egy másik gyermeket a kórházból. Nem tűnt fel, hogy a Baba nem az Önöké?
D.Z.: Ugyanúgy ott volt az orrán néhány pötty, mint a miénknek. Nagyon hasonlítottak.
Sz365.: A teljes idegbaj közepén azért némiképp nyugtató lehetett, hogy tudták, az Önök babáját még nem vitte haza a másik család, hanem bent van a kórházban…
D.Z.: Még jó, hogy nem vitték haza, makóiak voltak.
Sz365.: Mi volt a következő esemény? Irány vissza?
D.Z.: Taxit hívtunk, mondták, fél óra várakozási időre számítsunk. Életem leghosszabb fél órája volt, ezt követően újabb 15 perc alatt értünk be, aztán ott volt előttem a nőgyógyászat ajtaja, amin csak csengetésre lehet átjutni. Tenyérrel szétpattintottam a mágneszárat, a kelleténél talán egy kicsivel nagyobb lendülettel.
Sz365.: Találkoztak a másik szülő-párossal, akiknek hazavitték a kisbabáját? Milyen idegállapotban voltak?
D.Z.: Teljesen mintha mi sem történt volna, nem tűntek idegesnek. A másik apuka egy “kumma” szót nem szólt. Mondom akkor jó, megfogtam a karját, gyerünk be, mondtam neki, “úgy gondolom, a Te gyerekedről is szó van.”
Sz365.: Hogyan reagáltak az illetékesek? Mi volt a “baki” oka?
D.Z.: Annyit mondtak, hiba történt, mindjárt hozzák a kisgyereket. Azt mondták, érkezni fog majd egy bocsánatkérő levél a kórháztól. Megtörtént a baba-visszacsere, hazajöttünk taxival aztán hála a jó Istennek, lezárult ez az egész. Mindenki jól van, egészséges.
Az ügyben természetesen megkerestük az intézményt is, amint jön reakció, cikkünket frissíteni fogjuk. Ami a legfontosabb, hogy az ügy vége happy end lett, mint Zoltán elmondta, mindenki jól van, a Kisfiuk és az Édesanyja is egészséges. Mi annyit tettünk hozzá az apukával felvett beszélgetésünkhöz, hogy egy ilyen kalandosan induló gyermekkor csakis élményekkel teli nagybetűs életet prognosztizálhat Zolikának, akinek ezúton is jó egészséget kívánunk. Apropó, mondtuk már, hogy a cikkben szereplő baki az egyik haverunkkal is megtörtént, 38 évvel ezelőtt? Az egy másik kórház volt, egy másik városban, ráadásul egy kicsivel később vették észre a dolgot – viszont úgy tűnik, a cikkünkben felvázolt eset nem az egyetlen a magyar egészségügy történetében.
Jó egészséget és rengeteg boldog percet kívánunk a cikkben említett mindkét családnak! Tartjuk az interjú során az apukának mondott állításunkat: a lényeg, hogy a sztori vége happy end lett, a legfontosabb pedig, hogy mindkét kisbaba makk egészséges!
3 hozzászólás