Ha a gasztroforradalom szót használjuk, 10-ből 9 szegedinek vagy a streetfood, vagy a fine dining vonala jut az eszébe. A 8-10 éve lezajlott kulináris megújulás végigsöpört az országon, hirtelen utcai tucatételből trendi bisztrófogást varázsolva a burgerből, a hagyományos ízeket lecserélve messzi országok jellegzetességeire. Valahogy adta volna magát, hogy valaki a klasszikus magyar konyhát is felrázza, de mindez idáig elmaradt, a régi módi túrós csusza – halászlé kettős és az újhullámos vonal között eddig valahogy nem volt átjárás, elmaradt az egyébként teljesen magától értetődő fúzió.
Egészen eddig.
Jelentjük, egy szegedi csapat fejest ugrott a témába, ha nagy szavakat akarnánk használni, azt írnánk, újragombolták a gasztroforradalmasdit, de inkább csak annyit pötyögünk ide: leugrottunk az újonnan megnyílt Somogyi Pincébe és leesett az állunk. Kétszer is.
ÉLŐFAL, BŐRPLAFON ÉS MÓRA FERENC ÁLMAI
Adott a jó öreg Boci Tejivó épülete, amelyhez rengeteg emlék köt bennünket. A Boci anno bezárt, helyette egy teljesen más jellegű éttermet álmodtak meg a Somogyi Pince tulajdonosai. Tálcatartó helyett a hazai borvidékek csúcsportékái, kézzel rajzolt tehenek helyett igazi mohából álmodott élőfal vár bennünket.
Olyan érzetünk volt, mintha a legendás szegedi író, Móra Ferenc álmait ábrázoló tárlaton lennénk, annyira impulzív, színes hangulatvilág fogadott bennünket a lépcsőkön leérve. Van abban valami eszelős(en kreatív), hogy a fával és mohával bevont fal a plafonon igazi bőrbe vált át, ehhez hasonló enteriőrt eddig még nem is nagyon láttunk Szegeden.
Egy valami biztos: bementünk, leültünk egyet enni és valahogy nem akartunk eljönni.
AMIKOR MÁSODJÁRA ESETT LE AZ ÁLLUNK
A második pozitív sokkhatás az étel volt. Gasztronómiai fogásról írni olyan, mint elmesélni a cimboráknak, mekkora zene a Van Halen – től az Ain’t talking ’bout Love, hiába próbálod kézzel-lábbal magyarázni Eddie Van Halen szólójában a hajlításokat vagy David Lee Roth karcos hangját, ezt igazából hallani kell.
Így van ez a Somogyi Pince omlós, extravagáns ízvilágú fogásaival is: szépen le kell menni és ezt bizony meg kell kóstolni. Annyit mondunk (khm, írunk), ha van olyan ismerősöd, aki unalmasnak tartja a magyar konyhát, vidd le, egy igazi kulináris hullámvasút vár rá, felemelt kézzel, sikongatva, kaján mosollyal az arcán.
EZ A PINCE MÁR NAGYON NEM AZ A PINCE
“A legelső dilemmánk a névválasztás volt” – magyarázta Fodor Krisztián chef ott jártunkkor, mint mondta, szerettek volna elvonatkoztatni attól, hogy ez előtte egy tejivó volt, végül abban maradtak, hogy mivel a Somogyi utcában vannak, a pincében, ne bonyolítsák túl és legyen Somogyi Pince. “Teljes mértékben megváltozott a profil, étterem lett a gyorsétteremből” – magyarázta. A koncepció pedig pont az, amit 10 éve hiányoltunk az akkor és azóta tomboló Gasztro-forradalomból: magyaros konyha, de valami nagyon más, mint amire elsőre asszociálnál.
“A magyar konyha nem egyszerűen pörkölt és rántott hús” – mondta nevetve Krisztián, aki hozzátette, olyan ételeket és alapanyagokat hoznak vissza a szegediek mindennapjaiba, amelyeket azok már réges-rég elfeledtek. A Somogyi Pince konyhájában visszatér a libazsír, a csülök, a lángos, a puliszka, a spenót és a batáta, de komplexebb, átgondoltabb, kifinomultabb formában, mint nagyanyáink sparheltjén. Mint a séf elárulta, az elődre emlékezve azért lesz túrógombóc is a kínálatban, persze egészen másként, mint megszoktuk: vaníliás tejföllel, grillázzsal és liofilizált málnával.
A vadonatúj kínálat mától (2022. április 1.) érhető el a vadonatúj étteremben, amíg felkapod a telefont, hogy asztalt foglalj, elrepítünk a Somogyi Pince konyhájába, a kulisszák közé:
Asztalfoglalás: +36 30 175 5018
Somogyi Pince, ahol jó lenni, ott jó enni!
Somogyi utca 18.
Riporter: Fülöp Tímea
Operatőr: Magyar Andor
Fotós: Szűcs Péter
Egy hozzászólás