86 éves korában meghalt Silvio Berlusconi, Olaszország korábbi miniszterelnöke. Berlusconi hétfőn reggel fél tízkor hunyt el, miután a milánói San Raffaele kórházba szállították – írja a La Repubblica.
Silvio Berlusconi volt a II. világháború utáni Olaszország leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnöke, összesen három alkalommal, négy cikluson át viselte a kormányfői tisztséget. A médiamágnásból lett jobboldali politikus neve egybeforrott az életét végigkísérő botrányokkal, megosztó személyisége és autoriter hajlamai ellenére is sikeres pályafutása pedig az Európát később beterítő populista hullám előjelének is volt tekinthető.
AZ Ő NEVÉHEZ FŰZŐDIK OLASZORSZÁG ELSŐ KERESKEDELMI TÉVÉHÁLÓZATA
Berlusconi 1936. szeptember 29-én született Milánóban, az akkori Olasz Királyság területén. Két testvérével együtt középosztálybeli családban nőtt fel, apja tisztviselőként dolgozott egy kisebb helyi banknál. Egyházi iskolába járt, majd a milánói Állami Egyetemen szerzett jogi diplomát. Tanulmányai után az üzleti világ felé fordult, ahol ingatlanfejlesztőként rövid idő alatt jókora vagyont halmozott fel. Már neves üzletemberként lépett be az addig állami monopóliumként működő tévépiacra: 1973-ban megalapította a Telemilano televíziós céget, 1980-ban pedig Canale 5 néven Olaszország első kereskedelmi tévéhálózatát.
Az évtized végére az ország egész területét befedték Berlusconi csatornái. Ezzel egy időben elkezdte diverzifikálni üzleti érdekeltségeit: áruházakat, mozikat és kiadóvállalatokat vásárolt fel a legendás státuszú, ámde jobb napokat is látott AC Milan futballklub mellett. Birodalmát a Fininvest holdingtársaság, egy hatalmas, több mint 150 vállalatot tartalmazó konglomerátum égisze alatt egyesítette. Egyes értesülések szerint üzleti sikereit aktívan segítette Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt elnöke, 1983 és 1987 között Olaszország miniszterelnöke, nem mellesleg Berlusconi jó barátja. Craxi kormánya például 1984-ben sürgősségi rendeletben legalizálta a médiamágnás csatornáinak adásait, válaszul néhány korábbi bírósági ítéletre, amely az állami televízióra (RAI) korlátozta az országos sugárzást.
1994-BEN MEGYERTE A VÁLASZTÁSOKAT
Az 1990-es évek elejére teljesen felbomlott az olasz politikai status quo. A politikát több évtizede uraló pártok egyre-másra merültek el a teljes establishmentet felölelő korrupciós botrányokban, és látványosan veszítettek népszerűségükből. Ebbe az űrbe robbant be outsiderként Berlusconi a frissen alapított Hajrá Olaszország (Forza Italia) elnevezésű konzervatív párttal, hogy aztán médiabirodalmának erejét kihasználva egy jobbközép választási koalíció élén megnyerje az 1994-es parlamenti választásokat.
Kormányra kerülését követően azonnal korrupciós vizsgálatokat indítottak ellene a hatóságok, a koalícióban lévő belső viták hatására pedig az Északi Liga (a Matteo Salvini-féle jobboldali populista Liga elődje) még az év decemberében kilépett a kormányból. Berlusconi a közelgő bizalmatlansági indítvány előtt beadta lemondását, és 1995 januárjában ügyvezetői kormányfői tisztségétől is megvált.
A BÍRÓSÁG ELÍTÉLTE
1996-ban a balközép koalíció nyerte a választásokat, Berlusconit pedig sikkasztás, hűtlen kezelés és egyébb korrupciós ügyek miatt bíróságon elítélték. Ezeket az ítéleteket, mintegy előrevetítve a következő két évtized eseményeit, később egytől egyig hatályon kívül helyezték. 2001-ben újult erővel vetette bele magát a politikába, és egy, az amerikaik republikánusoktól egy az egyben átvett kampányfogással szimbolikusan „szerződést kötött” az olasz néppel. Adócsökkentés, munkahelyteremtés és nyugdíjemelés is szerepelt a kontraktusban, azzal az ígérettel kiegészítve, hogy amennyiben az öt pontból négyet nem tud kormányzása alatt teljesíteni, örökre visszavonul a politikától. Mindezek után összerakta a korábbi jobboldali pártszövetséget, és fölényesen megnyerte a 2001-es választásokat, amivel másodjára is Olaszország miniszterelnöke lett.
2005-BEN LEMONDOTT
Berlusconi tágabban véve Európa-párti, atlantista vonalat vitt, például katonailag is támogatta az amerikaiak iraki háborúját, bár mind Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, mind Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápolt. Ám az iraki invázióval szembeni belföldi ellenállás egyre nőtt, és az olasz gazdaság továbbra sem muzsikált valami jól. A kormányzó koalíció súlyos vereséget szenvedett a 2005-ös regionális választásokon, Berlusconi pedig lemondott a hetven éve leghosszabb ideig hivatalban lévő olasz kormány éléről.
Lemondása után azonban megnyerte a bizalmi szavazást a parlamentben, így a 2006-os választásokig kormányfő maradhatott. A magyar választásokkal párhuzamosan zajló küzdelmet azonban végül szorosan, de megnyerte a balközép koalíciót vezető Romano Prodi, aki már egyszer 1996-ban is legyőzte Berlusconit. Két évvel később jött a menetrendszerű olasz kormányválság, Prodi megbukott, az előrehozott választásokat pedig már veteránként húzta be Berlusconi.
BOTRÁNYOK ÖVEZTÉK A POLITIKUST
Bár korábban sem példaértékű magatartásáról volt híres, a botrányok 2008 után kezdtek el igazán gyűrűzni Berlusconi körül. A Ruby-ügynek nevezett perben megvádolták többek között azzal, hogy az egyik szexpartiján egy kiskorú erotikus táncossal létesített szexuális kapcsolatot. Ezek a bulik híresültek el unga-bunga partikként később a köznyelvben. Berlusconi mindent tagadott, és azzal védekezett, hogy politikai ellenfelei rágalmazzák.
Még abban az évben az olasz alkotmánybíróság megsemmisítette azt a korábbi törvényt, amely a miniszterelnöknek hivatali ideje alatt mentességet biztosított büntetőeljárások alól. A döntés azt jelentette, hogy Berlusconit miniszterelnökként bíróság elé állíthatták a korrupciós, adócsalási és egyéb vádak miatt.
Párhuzamosan az olasz hatóságok egyre erősödő nyomásával, Berlusconi és régi szövetségese, Gianfranco Fini alsóházi elnök között is nőttek a nézeteltérések. Ez rövid úton Fini és a hozzá hűséges képviselők távozásához vezetett, aminek következtében Berlusconi 2010 augusztusában újabb bizalmatlansági indítvánnyal nézett szembe a parlamentben. Túlélte, ahogy a szeptemberit és a decemberit is, bár ez utóbbit mindössze három szavazattal.
A nagy szabadulómesternek azonban az Európába begyűrűző, Olaszországot különösen súlyosan érintő gazdasági világválság túl nagy falat volt. Botrányok, bírósági ügyek és a rá nehezedő külföldi nyomás (Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sárközi francia elnök is nyilvánosan megkérdőjelezte alkalmasságát) hatására végül 2011 őszén lemondott a miniszterelnöki posztról. Utolsó lépése egy súlyos megszorításokat tartalmazó költségvetési tervezet elfogadtatása volt a parlamentben.
BERLUSCONI, A KIRÁLYCSINÁLÓ
A 74 éves veterán politikus ahelyett, hogy csendben visszavonult volna, továbbra is állandóan a tévék képernyőjén szerepelt. Több kétes ügye is bíróságra került, ezek közül viszont a legtöbben számára kedvező ítélet született. Felmentették a Ruby-perben, és hivatali vesztegetéséből sem lett semmi, ugyanis az üggyel olyan lassan haladt az igazságszolgáltatás, hogy mire elítélték, addigra bűncselekménye elévült.
Berlusconi a folyamatos bírósági eljárásokkal párhuzamosan az olasz politika királycsinálójává pozícionálta magát. Aktívan hozzájárult az országot irányító technokrata kormány megbukásához, a 2013-as választásokon pedig már újra ő vezette a jobbközép koalíciót. Bár az alsóházban simán kikaptak a baloldali szövetségtől, a szenátusban csak egy hajszállal szereztek kevesebb képviselőt, így a frissen alakult balpopulista Öt csillag mozgalommal (M5S) meg tudták akadályozni a balközép kormány abszolút többségét.
A következő időszak még olasz mércével is kifejezetten turbulensre sikeredett. Berlusconi előbb hirtelen átállt a balközép koalícióhoz, majd 2013 szeptemberében, pár nappal azelőtt, hogy egy parlamenti bizottság a szenátusból való kizárásáról döntött volna, megvonta tőlük a támogatását. Berlusconi döntése komoly elégedetlenséget szült saját pártjában, így október elején újra beállt Enrico Letta kormánya mögé, amivel a koalíció túlélte a már menetrendszerűen érkező bizalmi szavazást.
Még abban a hónapban pártszakadás következett be, Berlusconi újraindította a korábban átkeresztelt Forza Italia pártját, majd a bizottsági döntés előtt újra megvonta bizalmát. A Letta-kormány a lázadók támogatásával megmenekült, Berlusconit pedig, életében először, jogerősen négy év börtönbüntetésre ítélték adócsalás miatt. Az ítéletet végül idős korára tekintettel egy év közmunkára enyhítették, de eltiltása a közügyektől megmaradt, így kénytelen volt egy időre visszavonulni a mindennapi politikától. Az olasz parlament felsőházából kitiltva, képviselői mandátumától megfosztva kellett Alzheimer-kórban szenvedőket ápolnia egy katolikus idősotthonban.
POLITIKAI KARRIERJÉNEK MÉG MINDIG NEM VOLT VÉGE
Berlusconi politikai karrierjének azonban még mindig nem volt vége. Súlyosbodó egészségügyi gondok mellett 2017-ban győzelemre vezette a Salvini-féle Olasz Liga és a fasiszta gyökerekkel rendelkező Olasz Testvérek (Fratelli d’Italia) jobboldali koalícióját Szicíliában. A megerősödő szélsőjobb hatására mérséklődő Forza Italia a 2019-es európai parlamenti választásokon 9 százalékot ért el, Berlusconit magát is európai képviselőnek választották.
Európai megbízatása azonban csak ugródeszka volt egy még bombasztikusabb visszatéréshez. 2021 februárjában jó politikai érzékkel támogatta a szokásos kormánybuktatás után felálló egységkormányt, amit Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) volt elnöke vezetett. Még abban az évben bejelentette igényét az olasz elnöki székre, ám a biztató kezdet után megosztó személyisége és a koronavírus-fertőzéstől terhelt egészsége végül felülírta a különböző politikai sakkozásokat, és elbukott a regnáló Sergio Mattarellával szemben.
2022 nyarán aztán újra a politikai élet középpontjába került, ismét királycsináló/koalíciórobbantó szerepkörben. Mario Draghi egységkormányát ugyanis felrobbantotta a két részre szakadt Öt csillag mozgalom populistább szárnya, ezzel veszélybe került a koronavírus-válság és az orosz-ukrán háború alatt az országot elkötelezett atlantistaként irányító Draghi pozíciója. A következő napokban jobboldali vezetők egymásnak adták a kilincset Berlusconi Via Appián lévő rezidenciájában, mígnem egy életbevágó szenátusi szavazás előtt egy nappal megszületett a döntés: amennyiben Draghi nem hajlandó az Öt csillag mozgalmat kitenni a koalícióból, meg kell buktatni. Ez nem történt meg, az egységkormány megbukott, és előrehozott választásokat írtak ki. A 85 éves Berlusconi így egy újabb választáson vezette pártját.
