Ismerős? Mély, bariton férfi hangon, miközben a Hooligans – Legyen valami üvölt indokolatlan hangerővel a háttérben: Láááááááááááv! Naná, hogy a szegedi rádiózás (és éjszakai élet) forever young fenegyerekére gondoltunk, Patkós Attilára! Indul a Patkós Love Live, élőben, egyenesen Manhattenből:
Patiról, röviden: éveken át tőle volt hangos a Rádió 88, először a Szonda, aztán a MEGA! című őrületek műsorvezetőjeként csapta szét a membránt a vásárhelyi-szegedi rock’n roll hős. Nem volt nélküle buli a 2000-es években a SZOTE Klubban, vállalkozóként üzemeltetett strandot és a Takaréktár utcai Loft Morrison-t (Te jó ég, mekkora elhajlások voltak arrafelé – a szerk.), aztán gondolt egyet és először Londonba, majd New York-ba költözött. A folytatásról pedig meséljen maga Patkós Doktor, avagy Patkós Attila!
Sz365: Szevasz Pati! Mielőtt még belevágnánk, kezdjük a legelején. Hogy kerültél Manhattan-be?
Patkós Doktor: Érdekes kérdés. Önkéntesen de nem véglegesen távoztam 6 éve Magyarországról, úgy gondoltam, jót fog tenni, ha egy kicsit kinyílik előttem a világ és megismerem önmagam. Először Angliában próbáltunk szerencsét, aztán, két opció volt: vissza Szegedre vagy irány a nagyvilág. A volt munkahelyemre, a Rádió 88 – ba nem tudtam visszamenni, a SZOTE klub pedig idő közben bezárt, ráadásul megváltoztak a családi körülményeim is, magyarán elváltunk. Amikor kijöttem az Egyesült Államokba, 2 évig New York-ban éltem, aztán jött 2 év Florida, most pedig – a kettes szám bűvöletében – 2 éve ismét New York a hazám, hazánk, Szeged után ez a második otthonunk. Azért beszélek többes számban, mert idő közben újra megtalált a szerelem, egy szegedi szépség, a “Kis Vörös”, avagy Sipos Judit “Nono” (ismert szegedi festőművész, Kovács László Stone ex-felesége, aki fotós karrierbe kezdett kint, nem is akárhogy: már a New York Times-ben is jelent meg fotója, de erről majd később) képben, akivel együtt élünk idekint. Ha egyedül lennék, eskü kimennék Tibetbe, de Nono most fontosabb mindennél.
Sz365: Mit csinálsz kint? Milyen az élet New York-ban, amióta koronavírus van?
Patkós Doktor: 9000 km távolság az 9000 km távolság. Aki kijön, kicsit megzakkkan, vissza akar menni, durva állapot ez. Ezen már túl vagyunk mindketten, sikerült újraépíteni az életünket: színház, diszkózás, zenekar. A Magyar Független Színházzal bejártuk fél Amerikát, néha pörgetem kint a bakeliteket, sőt, basszusgitáros-vokalistaként egy amcsi rock-bandában is toltam a rock ‘n rollt, még 4-5 fesztiválon is felléptünk!
Amióta önkéntes karanténban vagyunk: mostanában otthon ülős típus lettem, nem zakkanok meg az itthon léttől. Necces részen vagyunk, itt nagyon sok a fertőzés, szerintem kötelező karantén lesz a vége. A kórházban úgy tudom még van hely, urai a helyzetnek Manhattan-ben. Egy valami biztos: nagy beszélgetések vannak esténként, végre van időnk átgondolni, mi a jó és a rossz, számot vetni és még az is lehet, hogy hozunk egy döntést.
Akár még az is lehet, hogy… (erre a cikk végén visszatérünk)
Sz365: Újra nyomod a rádiót, bár, most nem FM-en hanem online. Pörög a Patkós Love Live, a közösségi médiában. Nem bírtál a véreddel?
Patkós Doktor: (nevet, majd tol egy Pati-féle Lááááááv-ot) Viszketett a torkom. Hat évig kattogtam, toltam egy darabig egy New Yersey-i rádióban, magyar műsort, a kinti maygaroknak de macerás volt az ingázás, abbahagytam. Ahogy az előbb meséltem, a zenekar megvolt, kellett a rádió, az életem része (via Rádió 88).
Amikor a fiaimmal beszélgettem, mindig megkérdezték: “Fater, mikor nyomod már meg a LIVE gombot?”
Most megnyomtam. Brutál sokan nézték az első adást, kaptam hideget-meleget, egy csomóan a fejemhez vágták: 54 évesen hülye vagyok, mit akarok már. Én meg erre azt mondtam, mindig is egy barom voltam, nekem az számít, hogy abban a 20-30 percben jól érezzem magam, kiadjam az ökörségeket. Mondtam az engem oltó ismerősöknek, hogy törölj az ismerősök közül, az oldalamon kell a hely másoknak. Imádom csinálni, boldog vagyok!
Sz365: A legfontosabb kérdés: hazajössz? Hazajöttök?
Patkós Doktor: Mindig is úgy gondoltam, hogy 54 évesen már a Tisza parton fogom dobálni a kavicsot a nagy fiaimmal. Egyrészt, mennék, hazahúz a szívem Szegedre. Másrészt, itt a serpenyő másik… izé, mije is? (kinéz oldalra, Nono segít) Oldala, na, az. Szóval a serpenyő másik oldala: a drágám, a “Kis Vörös” befutott itt, mint fotóművész, még a New York Times-ban is jelent meg munkája, a Madison Square Garden-ben fotózott ökölvívó gálát, színházban shoot fotózik. Nagyon sok barátunk lett itt, felépítettük az új életünket. Ergo nehéz a döntés, most azt mondom, bármi lehet, ahogy pár mondattal ezelőtt mondtam, nagy beszélgetések vannak mifelénk, még az is lehet, hogy Szeged lesz a vége.
Sipos “Nono” Judit: Pati kedvese itthon, Szegeden ismert festőművész volt, kint pedig befutott fotós, a New York Times-ban is jelent meg munkája. Vasárnap este ő lesz a Szegediek a Világ Körül vendége!
