Nincs több idő a halogatásra – 1700 milliárd forintos vízpótlási programot indíthatnak a Homokhátságon

El kell felejteni azt a vélekedést, hogy „Magyarország a vizek országa”, a Homokhátságból hiányzó víz a Fekete-tengerben van, és nincs idő további halogatásra – véli a Telex által megkérdezett egyik kutató. Most a kormány és az Országos Vízügyi Főigazgatóság elvileg majdnem 1700 milliárd forintos beruházással új programot tervez indítani a Duna–Tisza közi Homokhátság vízpótlására.

Kiemelték, hogy a Homokhátság vízpótlási tervezetének lényege, hogy a Dunából és a Tiszából több helyen vizet szivattyúznak ki, azt csatornákon és vezetékeken át hatalmas víztározókba gyűjtik, majd a víz a Homokhátságot behálózó csatornákon keresztül lefolyik a víztározókból a száraz területekre. Gacsályi József, az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) főigazgató-helyettese azt mondta, hogy a pénz meglesz, a tervek is készen állnak, tehát 2025-ben megkezdődhet az 1673 milliárd forint költségűre becsült program, amely két év alatt megvalósítható.

PÁROLGÁSI VÍZVESZTESÉG

A lap szerint a Homokhátságra tervezett, hatalmas méretű nyílt víztározóknak igen nagy lehet a párolgási vízveszteségük. Például a Szegedfish Kft. halgazdaságának rendszere feltöltve 32 millió köbméter vizet tartalmaz, ami évente 5 millió köbméter vizet párologtat el. A témában megszólalt Halász Noémi, a Momentum Mozgalom szegedi szervezetének elnöke is, aki mesterdiplomás földtudományi kutató, és a doktori disszertációját írja. Ő úgy véli, a hatalmas nyílt víztározók helyett inkább a kevesebb veszteséggel járó, helyi megoldásokat kell keresni, amelyekkel a talajvíz szintjét megemelik.

Halász Noémi szerint

• a településeken összegyűjtött csapadékvíz mellett megtisztított szennyvizet is lehetne a talajba juttatni az ellenőrzése után, de ehhez a felhasználással kapcsolatos jogszabályokat is módosítani kellene,
• a vizet helyben a talajba juttató módszerrel kevesebb lenne a veszteség, és hamarabb lehetne eredményt elérni a talajvíz szintjének emelésében,
• a Dunából kiemelt vízre ugyanakkor szükség lenne a települési csapadék és a tisztított szennyvíz felhasználása mellett is, de a folyóvizet is inkább a talajba kellene bejuttatni és a földben tárolni.

A nyílt csatornákkal emellett az a gond, hogy a meglévőket sokfelé már annyira kimélyítették, hogy összegyűjtik és elvezetik a talajvizet. Ez a tavalyi aszályos évben is így volt, a Homokhátság egy részén a száraz időjárás közben is lefolyt a belvízelvezető csatornában összegyűlt talajvíz a Tisza irányába. Mindemellett a gazdákat hazai és EU-támogatásokkal is ösztönözni kellene arra, hogy a víztakarékos és hatékony csepegtető öntözésre álljanak át a jelenleg hazánkban leggyakoribb esőztető öntözési módszer helyett. 

A HOMOKHÁTSÁGBÓL HIÁNYZÓ VÍZ A FEKETE TENGERBEN VAN

El kell felejteni azt a vélekedést, hogy „Magyarország a vizek országa”, és itt nagy vízbőség van – mondta Vasárus Gábor László geográfus kutató a lapnak. Az 1970-es évek csapadékbőséges-belvizes-árvizes időszaka óta az volt a szemlélet, hogy a víz káros, a sok víz veszélyes, vezessük le a folyókba minél gyorsabban, de sajnos ez túl jól sikerült szerinte, hiszen a Homokhátságból hiányzó víz a Fekete-tengerben van. Az Alföldet a vizes területek lecsapolásával és a folyószabályozással nagyrészt kiszárítottuk, és a természetes növényzet kiirtásával fel is melegítettük – véli a szakember. Szerinte, nincs több idő a halogatásra, az Alföld mikroklímájának a változása máris sokkal gyorsabb, mint amilyen sebességgel tudunk változtatni a szokásainkon.

HA FELPUMPÁLJUK A VIZET, MÉG TÖBB FOLYIK LE

Kiemelte, hogy ha felpumpálunk rengeteg vizet a Homokhátságra, még több folyik le róla, mert a jelenlegi csatornarendszer elvezeti a vizet, és ezt jogszabályok is előírják. A víz amiatt sem marad meg a talajban, mert a nagyüzemi mezőgazdaság módszerei miatt a földben „eketalp” alakult ki, egy vízzáró réteg, ami se lefelé a mélyebb rétegekbe, se azokból fölfelé nem bocsátja át a nedvességet, sem a növényeknek szükséges tápanyagokat. A szántások miatt a napsütés és a szél kiszárítja a termőföldet, a humuszt pedig elviszi a szél, azért kell annyit műtrágyázni. Ehelyett a mezőgazdaságban a vízmegtartó, víztakarékos módszereket kellene elterjeszteni és támogatni.

ÖT FONTOS TERÜLETEN KELL VÁLTOZÁSOKAT ELÉRNI

Ahhoz, hogy eredményes legyen a Homokhátság vízpótlása, Vasárus szerint 5 fontos területen kell alapvető változásokat elérni, de nem büntetésekkel és fenyegetésekkel, hanem az érintettek segítésével és támogatásával, és a bürokrácia csökkentésével.

• Szemléletváltozás szükséges: a vizet nem elvezetni, hanem megtartani kell.
• Mivel a jelenlegi túl kicsi víztározók és a csatornák összegyűjtik és elpárologtatják a talajvíz egy részét, ezeket ki kell iktatni vagy át kell alakítani.
• Vissza kell térni a régi, hagyományos magyar mezőgazdasági művelési módokhoz, ennek a segítésére kell alakítani a mezőgazdaság állami támogatását és a szabályozását.
• Rugalmasan kell kialakítani a vizes jogszabályokat, és helyi szinten szabályozni, mert az ország különböző részeinek vízgazdálkodása helyi megoldásokat igényel.
• Javítani kell a Homokhátság népességmegtartó erejét, mert ha elköltöznek az emberek, és senki nem műveli a földeket, tovább romolhat a helyzet.

A vízpótlást csak folyókból lehet megoldani, másképpen nem, de az is nyilvánvaló, hogy a Homokhátság vízpótlása a tervezett csatornák és a víztározók területe miatt igen sok embert érint, őket valószínűleg meg kell győzni az együttműködésre.

2,2 MILLIÁRD A KÖLTSÉGVETÉSBŐL

Az Energiaügyi Minisztérium a lap kérdésére a témában azt írta, hogy „a vízhiányos állapot javítása érdekében 2025-ben zárul a Homokhátság déli területéhez kapcsolódó Mórahalom térségének vízpótlását biztosító projekt, amelyre a 2025. évi központi költségvetés az Energiaügyi Minisztérium részére 2,12 milliárd Ft forrást biztosít”. Arra viszont nem válaszoltak, hogy az 1700 milliárdos Homokhátság vízpótlási programra mennyi pénz lesz az idén.

A teljes cikket ITT olvashatod el a témában.