A szegedi nyár egyik legzamatosabb főszereplője, amely nem csak a piaci standokat, de a családi asztalokat is meghódítja. Tele van színnel, ízzel és meglepetéssel – de vajon miért pont Szegeden az egyik legkülönlegesebb? És mi az, amit kevesen tudnak róla, pedig minden falatban benne van? Most elmondjuk, miért érdemes kihasználni az augusztusi főszezont, és hogy miért éri meg jobban, mint hinnéd.
A főszezon június végétől szeptember közepéig tart, ilyenkor a szegedi paradicsom íze a csúcson: édes, húsos, napérlelte. Az utószezonban – ősszel, télen – csak üvegházi vagy import változatok érhetők el, de az ízük nem versenyezhet a nyárival. A szegedi paradicsom különlegességét a napsütéses órák magas száma, a Tisza-menti termőföld gazdagsága és a generációkon átívelő termesztési hagyományok adják – ettől lesz íze egyszerre édes, telt és hamisítatlanul nyári.
A paradicsom a konyhában zöldségként él a köztudatban – hiszen saláták, lecsók, szendvicsek és szószok alapeleme – ám botanikailag valójában gyümölcs, azon belül is bogyós termés. Ennek oka, hogy a növény virágából alakul ki, és magokat tartalmaz – akárcsak az alma vagy a szőlő. Ez a kettősség nemcsak érdekes tény, hanem történelmi viták forrása is volt: az Egyesült Államokban például a 19. század végén bírósági döntés kellett ahhoz, hogy vámügyi szempontból zöldségként kezeljék. Így a paradicsom egyszerre a konyha praktikuma és a botanika meglepetése – ízében pedig mindkét világ legjobbját hordozza.
A paradicsom főszereplője a likopin: egy erős antioxidáns, mely véd a szív‑ és érrendszeri betegségek, valamint bizonyos rákfajták ellen. A paradicsom C‑vitamint tartalmaz, amely erősíti az immunrendszert, támogatja a bőr egészségét és segíti a vas felszívódását. Kevés kalória, sok rost: ideális diétázók számára; több mint 90 %-os víztartalma pedig frissít a tikkasztó hőségben – a magas víztartalmú gyümölcsök közé tartozik, ami megfelelő hidratálást biztosít.
És gondoltad volna? Egykor a paradicsomot Európában mérgezőnek tartották – csak a 18. századtól terjedt el széles körben, mára viszont a magyar konyha alapja.
