Szűkebb medrű lett és mélyebben folyik ma a Tisza, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején
A Tisza alföldi szakasza évszázadokon át természetes úton formálódott, majd az ember kezdte el átalakítani. A 19. század közepén elinduló folyószabályozások pedig máig érezhető hatást gyakorolnak rá. A HUN-REN-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoport közreműködésével egy új magyar kutatás most először hosszabb szakaszon és nagy időléptékben részletes adatelemzéssel vizsgálta meg, hogyan formálta át a Tisza hordalékháztartását az emberi beavatkozás
HÁROM JELENTŐSEBB BEAVATKOZÁS
A kutatáshoz 1838 és 2017 között készült térképeket, a meder keresztmetszeti felméréseit és vízépítési dokumentumokat elemeztek a szakértők – írja a Pecaverzum. A mederváltozások vizsgálatát a Tisza magyarországi középső és alsó, mintegy 243 kilométeres (Kisköre és a szerb-magyar határ közötti) szakaszán végezték. Három jelentősebb mesterséges beavatkozást definiáltak: 1846-1890 között végrehajtott kanyarulatátvágásokat, amelyek hatására a folyó hossza csaknem 40 százalékkal (!) csökkent; az 1930–1960 között megépített partvédőművek létesítését a folyószakasz 44 százalékán; valamint az 1970-es években épített és üzembe helyezett vízlépcsőket (Kiskörei Vízlépcső és Törökbecsei Duzzasztó).
Török Gergely, a HUN-REN-BME Vízgazdálkodási Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa elmondta, az eredmények alapján megállapítható, a Tisza a beavatkozások hatására egyre mélyebbre ásta magát (azaz bevágódott): átlagosan 1,2 méterrel alacsonyabban helyezkedik el a meder legmélyebb pontjait összekötő vonal, mint 1890-ben. A szakértő szerint az adatok alapján kimutatott trendek arra utalnak, hogy a jövőben a bevágódás miatt a partbiztosítások egyre gyakrabban károsodhatnak.
