Világjárvány, első hullám, második hullám, intézkedések: összeomlott gazdaság, online térben oktatás, határzár. Na de hogyan hat ez a magyar családokra, azon belül is a gyermekekre? A pánikkeltés a fals infók, az ismeretlentől való félelem milyen hatást gyakorol rájuk? Gyurkó Szilvit, Magyarország legelismertebb gyermekjogászát kérdeztük.
Hogyan hathat a magyar családokra, azon belül is leginkább az új tanévkezdés idején a gyermekekre a második hullám, ami itt kopogtat az ajtón?
Szerintem nagyon különbözőképpen hathat attól függően, hogy ki mennyire kiszolgáltatott az adott helyzetben egyénileg, a családban, a munkájában, a tervei megvalósításában. Nem csak a felnőttek, de a gyerekek is megérik a kontrollvesztést, a bizonytalanságot, a félelmeket – ráadásul több szinten is, a sajátjukén és persze a családjuk, szüleik szintjén is. Ők is hatnak rájuk. Lehet, hogy egy óvodás kisgyerek, akit elviekben semmilyen módon nem kellene, hogy érintsen a járványválság, a szülei szorongása és félelmei miatt fogja rosszul megélni a helyzetet. Nehéz tehát általánosítani. Az biztos, hogy figyelnünk kell a gyerekekre, de legalább annyira saját magunkra is, hiszen az a gyermeknevelési alaptétel, hogy a gyerek alapvetően attól van jól, ha a szülei jól vannak, most hatványozottan igaz.
A határok lezárása milyen nehézségeket generálhat az országban élők számára úgy anyagilag, mint szellemileg?
Nagyon egyéni, hogy kinek milyen nehézséget okoznak a járványügyi intézkedések. Minden korlátozás óhatatlanul potenciális veszteség is, hiszen egy megszokott rendbe hoz változást, ráadásul kényszerítő erővel (és nem az egyén saját döntéseként). Sok esetben lehetnek azért kedvező hatásai is egy ilyen kikényszerített változásnak, de jellemzően ezek hosszabb távon mutatkoznak meg. Ha a gyerekeket nézzük, itt is az lenne a fontos, hogy ne próbáljuk meg elrejteni az érzéseinket. Sok szülő fél kimutatni ha szomorú, vagy aggódik, miközben a gyerekeknek nagyon jók az “érzékelőik”. Leveszik, ha valami baj van, és, ha nem tudják, hogy mi az, azt hiszik, hogy ők csinálnak valamit rosszul. Ezért fontos, hogy az érzéseket megéljük, és kimutassuk olyan módon, hogy azt a gyerek értse mi történik.
Az iskolakezdés és annak minden nem megszokott velejárója szülhet feszültségeket a családoknál, ha igen, milyen megoldást javasolna a szülőknek?
Minden iskolakezdés változást hoz a mindennapokba, a változás pedig stresszes folyamat, úgyhogy az teljesen természetes, hogy vannak ilyenkor feszültségek. Emiatt senki ne érezze magát rosszul. A lényeg az, hogy ezeket a feszültségeket jól kezeljük. Ne legyenek kimondatlan, megoldatlan, tabusított problémák, ne elfojtással vagy szőnyeg alá söpréssel vagy destruktív módon (pl. alkohollal) “oldjuk meg” a nehézségeket, hanem keressünk valódi válaszokat. A gyerekek mintakövetéssel tanulják meg azt is, hogyan lehet a konfliktushelyzeteket megoldani – mutassunk nekik jó mintákat.
És végezetül véleménye szerint mekkora mértékben van jelen ma köztünk a koronavírussal kapcsolatos pánikkeltés?
Ez leginkább a közösségi média miatt alakulhat ki, azért, mert összemosódhatnak a tények és a vélemények az egyes online felületeken. Nagyon gyakran még a hírportálokon sem egyértelmű, hogy valami kapcsán mikor olvasunk magánvéleményt, és mikor egy objektivitási igénnyel megírt szöveget. Az álhírek felismerésére legalább annyira kellene oktatni a gyerekeket, mint a felnőtteket. Ezzel mindannyiunknak dolgunk van, hogy a kritikus gondolkozást kifejlesszük magunkban. Ezzel együtt is, jelen helyzetben az, hogy a járványügyi előírásokat be kell tartani, nem lehet egyéni vélemény kérdése. Ez a közösségeink érdeke, és a saját felelősségünk.
