Háború a Közel-Keleten: Prof. Dr. Tomka Béla szerint nem a harcok, hanem a drágulás érheti el Szegedet
“A Szegedre gyakorolt hatás kevéssé különbözik attól, amit az ország egésze érezhet. Egy rövidebb háború inkább átmeneti gazdasági sokkot okoz, például az üzemanyagárak átmeneti emelkedésével, míg egy elhúzódó háború mélyebben hat a gazdaságra és a mindennapokra” – írta szerkesztőségünknek Professzor Dr. Tomka Béla, a magyar történész, a Szegedi Tudományegyetem Történeti Intézetének egyetemi tanára.
Az elmúlt napokban ismét kiéleződött a feszültség a Közel-Keleten, ami világszerte bizonytalanságot okoz a politikában és a gazdaságban is. Bár a konfliktus földrajzilag messze zajlik, a hatásai például az energiaárakon vagy a globális kereskedelmen keresztül Európában is érezhetőek lehetnek.
A térségben Izrael és Irán között nőtt meg jelentősen a katonai feszültség: légicsapások, fenyegetések és nemzetközi diplomáciai nyomás jellemzi a helyzetet, miközben a nagyhatalmak, köztük az Egyesült Államok is szerepet játszanak a konfliktus alakulásában. Hogy mindez milyen következményekkel járhat hosszabb távon, és ebből mit érezhetnek majd a szegediek, arról kérdezte szerkesztőségünk Tomka Bélát, a Szegedi Tudományegyetem történész-professzorát.
Sz365.: Hogyan látja azt, hogy a Közel-keleti háborús konfliktus milyen tartós társadalmi és gazdasági hatásokat gyakorolhat Szegedre?
T.B: A hatás mértéke alapvetően függ attól, hogy mennyire húzódik el a konfliktus. Ennek megítélése jelenleg nehéz. Azt látjuk, hogy Trump elnök összevissza beszél az amerikai háborús célokról: egyszer korlátozott háborút emleget, amelynek célja az iráni hadi képességek mérséklése, máskor a teljes győzelmet és az iráni rendszerváltozást jelöli meg célként. Nyilván azon is sok múlik, hogy az iráni társadalom miként reagál: folytatódnak-e a rendszer elleni megmozdulások, vagy a külső beavatkozással szemben összezár a társadalom.
A Szegedre gyakorolt hatás kevéssé különbözik attól, amit az ország egésze érezhet. Egy rövidebb háború inkább átmeneti gazdasági sokkot okoz, például az üzemanyagárak átmeneti emelkedésével, míg egy elhúzódó háború mélyebben hat a gazdaságra és a mindennapokra. Egy tartósabb konfliktusnál a mindennapokban megjelenhet a hírfáradtság: a folyamatos sokkoló hírek miatt egy idő után kevesebben követik a háborús eseményeket, kevesebben beszélnek róla, miközben a feszültség és a bizonytalanság érzése mégis velünk marad.
Sz365.: Miben emlékeztetnek a jelenlegi háború hatásai a 20. századi európai háborúk és az azokat követő időszakok tapasztalataira, főként Szeged szempontjából?
T.B.: A történelem sohasem pontosan ugyanúgy ismétli magát, de a háborús következmények sokszor valóban hasonló mintát mutatnak. Itt is kulcskérdés, hogy mennyire elhúzódó konfliktusról beszélünk. Ha a konfliktus rövid idő alatt lezárul, mint például az 1967-es hatnapos háború egyfelől Izrael, másfelől Egyiptom, Jordánia és Szíria között, akkor a világgazdasági hatások mérsékeltebbek és rövidebb lefutásúak. Nyilván egészen más következményekkel járnak az elhúzódó háborúk, mint amilyet az Ukrajna elleni orosz támadás nyomán 2022 óta látunk: ilyenkor akadozik a nemzetközi kereskedelem, sérülnek a szállítási útvonalak, megdrágul az energia és a szállítás, ami a mindennapi cikkek árainak emelkedéséhez is vezet.
A mai veszély Magyarország esetében nem az, hogy „nálunk háború lesz”, mert ennek nincs realitása, hiszen NATO-tagok vagyunk, s ennél nagyobb biztonságot semmi nem garantálhat számunkra. Viszont reális az, hogy a bizonytalanság és a drágulás tartósan beépül a gazdaság működésébe. Ugyanis a globalizáció eredményeként a világpiacon mindenki a legolcsóbb és legjobb minőségű terméket, alapanyagot vagy szolgáltatást tudja beszerezni. Ha viszont a háborúk, vámok és más kereskedelmi korlátozások miatt a globalizáció akadozik, az inflációhoz vezet, mert ugyanazt az árut kerülő úton, drágábban, lassabban lehet pótolni. Ezt a mechanizmust a Covid idején is láttuk: amikor az ellátási láncok megroppantak, a drágulás gyorsan begyűrűzött a mindennapokba mindenhol a világon, ha nem is olyan mértékben mint Magyarországon, ahol különlegesen nagy drágulás zajlott. Utóbbinak már belső okai voltak.
Sz365.: Milyen történelmi példák alapján lehet következtetni a konfliktus lehetséges kimenetelére?
T.B.: Mint mondtam, a történelem tanulmányozása ritkán ad pontos forgatókönyvet a jelen vagy a jövő számára, de kínál lehetséges szcenáriókat, megoldási típusokat. Gyakori minta a hosszú, alacsony intenzitású konfliktus, melynek során időszakos fellángolásokkal tartós feszültségi állapot alakul ki — erre példa lehet az izraeli–palesztin konfliktus több évtizedes ciklikussága, vagy éppen az Irán és az Egyesült Államok közötti konfliktus az utóbbi évtizedekben, újabb és újabb amerikai intervenciókkal. Másik lehetőség a tűzszünet és a részleges politikai rendezés, ami nem old meg mindent, de jelentősen mérsékli vagy akár megszünteti az erőszakot és kiszámíthatóbbá teszi a környezetet — ilyen típusú kimenetelre példa az 1995-ös daytoni megállapodás Bosznia esetében. Egy harmadik visszatérő minta a konfliktus regionális kiterjedése, majd a kényszerű deeszkaláció: amikor több szereplőben megjelenik a „túl drága továbbvinni” felismerése, és ez tárgyalásokhoz terel — erre példa lehet az 1973-as arab–izraeli háborút követő nemzetközi válságkezelés és tárgyalási folyamat, vagy tágabb történeti párhuzamként a koreai háború lezárása fegyverszünettel 1953-ban, amikor a további háborúzás költsége mindkét oldal számára túl nagynak bizonyult.
Történészként azt hangsúlyoznám, hogy a kimenetelt nem csak katonai tényezők döntik el, hanem a gazdasági teherbírás, a nemzetközi nyomás és a belső társadalmi tűréshatár is — és minél tovább tart egy konfliktus, annál nagyobb szerepet kapnak ezek a korlátok.
Sz365.: Van okunk tartani attól, hogy a háború hosszabb távon a fiatalok terveit is befolyásolja Szegeden?
T. B.: Elhúzódó válságok idején a fiatalok egyszerre lesznek óvatosabbak és kreatívabbak: több a „B terv”, felértékelődik a képzés, a nyelvtanulás, a mobilitás, és sokszor erősödik a közösségi aktivitás. Szeged ebből a szempontból kedvező helyzetben van: erős regionális szerepkörrel könnyebben tud kapaszkodókat adni, mint egy periférikusabb település.
Sz365.: Ha egy mondatban kellene megnyugtatnia a szegedieket, mit üzenne?
T.B.: Bár sok múlik azon, mennyire húzódik el a konfliktus, Szegeden a szolgáltatószektor és az egyetemi háttér erőssége miatt a mindennapi gazdaság kevésbé függ közvetlenül a nemzetközi sokkoktól, így a hatások inkább átmeneti hullámként jelentkezhetnek, nem pedig tartós helyi megrázkódtatásként.
