“Aki ott talál engem, az kap egy mesét” – az ötlettől egészen a különleges erdőig: interjú Baranyi Ildikóval, a BergenDÓCiai Meseerdő megálmodójával

Egy három évvel ezelőtti fakivágási rendeletből indult, ma pedig már egy különleges mesevilág formálódik Dóc határában. Baranyi Ildikó nem csak fákat ültetett, hanem történeteket, közösséget és reményt is. A BergenDÓCiai Meseerdőben minden fa egy-egy emberhez, érzéshez vagy történethez kapcsolódik. Ez egy olyan fantasztikus hely, ahol a természet, a hagyomány és a mesék összeérnek.

EGY RENDELET, AMI MESERDŐVÉ NŐTTE KI MAGÁT

A Bergendóciai Meseerdő ötlete három évvel ezelőtt született, egy váratlan pillanatban. Egy csütörtök éjszaka jelent meg a fakivágási rendelet, ami Ildikót mélyen megérintette. „Csütörtök hajnalra arra ébredtem hogy bárki bárhol fát kivághat… na jó, akkor ha ti fát vágtok ki akkor én fát fogok ültetni.” A döntést tettek követték: Ópusztaszeren, a szilvásuk mellett egy fél hektáros parlag terület lett az álom kiindulópontja. „Aki engem ismer, az tudja, hogy nem csak egy fát fogok ültetni, hanem már erdőt” – mesélte a kezdeti lépéseket Ildikó, szerkesztőségünknek. A kezdeményezés mögött azonban nem csak egy ötlet áll, hanem egy hosszabb út: Ildikó évek óta építi ezt a világot, mesékkel, közösségi programokkal és hagyományőrzéssel.

MINDEN ITT ÜLTETETT FÁNAK TÖRTÉNETE VAN

A meseerdő egyik legkülönlegesebb sajátossága, hogy itt nem „csak” fák nőnek. Ildikóval egyeztetve bárki ültethet fát, így minden egyes növényhez személyes történet kapcsolódik. A fák előtt kis táblák mesélik el, kik ültették őket: szerelmes párok, baráti közösségek, különböző szervezetek, sőt még rendőrök is részt vettek az alkotásban. A Tündérkertből érkezett fák is helyet kaptak, amelyekhez szintén külön történetek társulnak. Így a Meseerdő valójában egy élő, folyamatosan bővülő történetgyűjtemény.

A MEZÍTLÁBAS ÖSVÉNY ÉS A MESEFÁK VARÁZSA

A meseerdő nem csak látvány, hanem élmény is. Egy tavalyi Rózsa Sándor kampány megnyerésének köszönhetően valósulhatott meg a mezítlábas ösvény, amely két különleges mesefa között kanyarog. Az egyik egy háromméteres diófa, amelyre fakivágás közben talált rá a hely megálmodója, a másik pedig egy idős, kivágott almafa, amely új életet kapott a meseerdőben. A megvalósításban rengeteg segítő kéz vesz részt: önkéntesek rendszeresen dolgoznak a területen. Március 21-én például az MKKP önkéntesei segítettek az ösvény alapjainak kialakításában – geotextil leterítésével, térkövezéssel és feltöltéssel. A mesetábla és a mesekapu még készül, de hamarosan minden a helyére kerül: április 11-én már látogatókat is fogad a Meseerdő.

EGY ÚT, AMI ÖSSZEKÖTI A TELEPÜLÉSEKET ÉS A MESÉKET

Ildikó álmai azonban messze túlmutatnak a jelenlegi erdőn. Egy teljes meseutat képzelt el, amely Pálmonostorától Ópusztaszeren át egészen Dócig vezet majd. A Bergendócia név is egy meséből született – a Bergengócia átirataként –, de egyben szimbolizálja a környék településeinek összefogását is: „Egy SZER volt, hol nem volt…” Az útvonal mentén hét meseházikó kap helyet, mindegyikben olyan történetekkel, amelyekben szerepel a „szer” szótag. Lesz itt vérszerződés-legenda, szerencséről és áldásról szóló mese, boszorkányos szertartás, valamint a szeretetről és szerelemről szóló mesék is helyet kapnak. Az első házikók már tavasszal elkészülnek, a teljes projekt pedig várhatóan őszre lesz készen.

NEM CSAK GYEREKEKNEK SZÓL

A meseerdő mindenkié. „A felnőttek legalább annyira élvezik a meséket, mint a gyerekek” – emelte ki Ildikó. Ezt a szemléletet tükrözik a programok is: mesék, hangfürdő, levendulaszüret és interaktív meseösvény várja az ide látogatókat.

A BergenDÓCiai Meseerdő lényege talán egyetlen mondatban összefoglalható: „Aki ott talál engem, az kap egy mesét” És talán ez az, ami igazán különlegessé teszi ezt a helyet. Nem csak nézni lehet, nem csak végigsétálni rajta – hanem megélni.

Fotók: Baranyi Ildikó Facebook oldal