A növény nélkül hagyott talaj nem pihen, hanem szenved – az SZTE geográfusa és talajkutatója szerint szemléletváltásra van szükség a mezőgazdaságban

A talajok állapotáról, a talajkímélő művelésről, a mezőgazdasági területeken lehullott csapadékvíz megtartásáról mesélt Dr. Hupuczi Júlia geográfus, talajkutató a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági karának docense. Úgy véli, hogy a vízmegőrzés nem pusztán öntözés, hanem talajállapot kérdése is. A szerves anyagok pótlása, a takarónövények használata és a tudatos vízgazdálkodás együtt vezethet javuláshoz.

A geográfus az SZTE-nek kiemelte, hogy a talaj nem élettelen közeg, hanem összetett, élő rendszer. Fizikai, kémiai és biológiai folyamatai szorosan összekapcsolódnak, és ha ezek közül az egyik sérül, az a másik kettő működésére is hatással van. Hupuczi Júlia szerint a talaj olyan, mint egy háromlábú szék: ha az egyik lába meggyengül, az egész rendszer billegni kezd.

A ROSSZ TALAJÁLLAPOTBAN VÉGZETT MŰVELET A PROBLÉMA

A geográfus szerint a régi mezőgazdasági szemlélet szerint az őszi, fekete szántás a talaj pihenését jelentette, ezt azonban újra kell gondolni, mert a rendszeres és mély bolygatás sok esetben rontja a talajszerkezetet, a talaj biológiai élete pedig különösen érzékeny a túlzott művelésre. A szántás átforgatja a talajrétegeket, ezzel megzavarja a talajban élő szervezetek természetes elhelyezkedését. Hupuczi Júlia úgy véli, hogy a rendszeres forgatás, tömörítés vagy rossz időpontban végzett művelés széttöri a finom szerkezetet. Ha a talaj túl száraz, a művelés porosítani és rögösíteni fogja, ha pedig túl nedves, akkor gyúrja, keni és tömöríti. Hupuczi Júlia kiemeli: nem önmagában az eke vagy egy-egy eszköz, hanem a rossz talajállapotban végzett művelet a probléma. Egyetlen hibás talajmunka akár három-négy évre is károsíthatja a talajt.

SZEMLÉLETVÁLTÁS KELL

Az egyetem szerint a beszélgetés fontos üzenete az, hogy a mezőgazdaságban szemléletváltásra van szükség, a művelési rendszereket a megváltozott csapadékviszonyokhoz kell igazítani. Időközben ugyanis más lett a csapadék eloszlása, gyakoribbak lettek a szélsőségek, és a talajok is leromlottabb állapotban vannak. Az átállás viszont nem hoz azonnali eredményt. A talaj élő rendszerként lassan alkalmazkodik, és csak később kezd regenerálódni, sőt, sok helyen „rászokott” a rendszeres művelésre, ezért a változtatás után eleinte akár romolhat is az állapota. Ez sok gazdálkodót elbizonytalanít, pedig a javuláshoz idő kell. Természetes úton egy leromlott talaj akár 20–30 év alatt is helyreállhatna. Megfelelő talajkímélő gazdálkodással ez az idő 3–4 évre is csökkenthető.

A TALAJ NEM PIHEN, HANEM SZENVED

A talajkímélő megoldások között fontos szerepet kapnak a növényi gyökerek. A talajt nemcsak vassal, gépel lehet javítani, hanem az élő növények gyökerei is hatékonyan lazítják. A takarónövények emellett táplálják a talajéletet, védik a felszínt és segítik a víz beszivárgását. Különösen hasznosak lehetnek az őszi-téli időszakban, amikor a talaj különben sokszor csupaszon maradna. Dr. Hupuczi Júlia szerint:

a fekete, növény nélküli talaj valójában nem pihen, hanem szenved.

Egy szerves anyagokra éhező élő rendszernek ilyenkor is táplálásra és védelemre van szüksége. A szerves anyag hiánya a magyar talajok egyik legsúlyosabb problémája – hívta fel a figyelmet a geográfus, aki szerint a növénytermesztés során a növényi részek jelentős részét betakarítják, leviszik a földről. Ha ezt nem pótolják, megszakad a természetes körforgás. 

A teljes beszélgetést ITT tekintheted meg a témában.