„49 nap, 7 hét, 7×7” – a szegedi Jakab Győző rekordot ment a Kékkörön, de az út többet adott neki, mint egy szám

Ahogy korábban már beszámoltunk róla, a szegedi Jakab Győző 49 nap alatt teljesítette a Kékkört. Hazatérése után azonban nemcsak a kilométereket, hanem az út során megélt élményeket is próbálja helyretenni magában. Szerkesztőségünknek adott interjújában elmondta, a mai napig szinte minden éjjel az úton jár álmában.

Jakab Győző számára a Kékkör teljesítése nem egyszerűen egy hosszú túra volt. A kihívásra hónapokon keresztül készült, végül pedig 49 nap alatt járta végig az Országos Kékkört – ráadásul egy olyan időt tűzött ki maga elé, amelyet még induláskor sem mert nyilvánosan kimondani. A cél ugyanis nem kevesebb volt, mint a korábbi, 57 napos nem hivatalos rekord megjavítása.

FURCSA KETTŐSSÉG

Most, hogy már otthon van Győző, furcsa kettősséget érez. Örül annak, hogy sikerült és annak is, hogy újra együtt lehet a családjával, közben azonban hiányzik neki az az egyszerű világ, amelyben 49 napon keresztül élt. „Örülök, hogy sikerült, örülök, hogy hazaértem, de hiányzik is” – fogalmazott. És hogy miért? Mert az út során az élet egészen más ritmusra váltott: „csak enni kell, menni kell, meg pihenni kell” – mesélte Győző a Szeged365-nek. Szerinte egy hosszabb kiszakadás után az ember arra is rájön, hogy valójában mennyire kevés dologra van szüksége.

„Egy embernek a teljes élethez annyi elég, ami benne van a hátizsákjában.”

GYŐZŐ A HAZATÉRÉSE UTÁN IS MINDEN ÉJJEL VISSZATÉR AZ ÚTRA

A 49 nap alatt kialakult rutin azonban nem tűnt el egyik pillanatról a másikra. Győző elárulta: az első tíz napban otthon is rendszeresen hajnalban ébredt, szinte automatikusan ugyanabban az időben, mint amikor úton volt. De ennél is beszédesebb, hogy az út még most is rendszeresen megjelenik az álmaiban. „A mai napig is minden éjszaka legalább egy álmom erről szól, hogy ott vagyok valahol a Kékkörön” – mondta Győző. Van, hogy valóban bejárt helyeken jár újra, máskor az agya teljesen átalakítja azokat. Egy azonban közös bennük: valamit mindig meg kell oldania, valamilyen nehézség vár rá, vagy éppen valami jó történik vele. A családjával egyébként a hosszú út alatt sem szakadt meg teljesen a kapcsolat. Feleségével és lányával szinte minden nap beszélt telefonon, ráadásul személyesen is többször találkoztak az út során. A befutás azonban így is különösen megható pillanat lett. Olyanok is ott vártak rá, akiknek érkezéséről nem tudott, és voltak közöttük olyanok is, akik komoly áldozatot hoztak azért, hogy ott lehessenek.

IDEGENEK, AKIK EGYSZER CSAK OTT VOLTAK MELLETTE

Az út egyik legfontosabb tanulsága számára ráadásul nem is feltétlenül a megtett kilométerekhez kötődik. Győző több olyan találkozást is felidézett az interjú közben, amikor számára teljesen idegen emberek segítettek neki. Az egyik ilyen történet különösen emlékezetes. Egy ultrafutó csoportban megosztotta, hogy mit csinál, mire egy környéken élő fiatalember ráírt, és felajánlotta, hogy ha szüksége van valamire, elviszi neki. A találkozásból aztán több közös séta, segítség és végül barátság lett. Volt, hogy a férfi a munkából jött el azért, hogy vizet vigyen neki, máskor pedig kilométereken keresztül csatlakozott hozzá. Győző szerint az ilyen találkozások megmutatták, hogy mennyi jó szándékú emberrel lehet találkozni, ha az ember egyszerűen útnak indul. De nem ez volt az egyetlen ilyen történet. Az út végén a felesége is meglepte: Győző éppen a 72 kilométeres, leghosszabb napját teljesítette, amikor az egyik pecsételőhelynél egyszer csak meglátta a családi kutyájukat és egy „lopakodó nőt”. Először fel sem ismerte őket, hiszen elmondása szerint annyira átszellemült már az útja során.

NEMCSAK A KÉKKÖRT, SAJÁT MAGÁT IS PRÓBÁRA TETTE

Győzőt már korábban is vonzották az extrém túrák. A Camino de Santiago teljesítésekor is próbált a saját fizikai állapotához képest komoly etapokat teljesíteni, a Kékkör ötlete pedig már régóta motoszkált benne. Eleinte még ő is úgy gondolta, hogy majd hétvégenként, szakaszokban járja végig. Aztán egyszer csak átkattant benne valami. „Ha már megcsinálom, akkor miért nem úgy, hogy egyben?” Ezután kezdett el komolyabban foglalkozni az időeredménnyel. A korábbi nem hivatalos rekord 57 nap volt, ő pedig először 50 napot tűzött ki célul. Végül azonban megszületett a 49-es szám. Nem véletlenül. Győző idén októberben lesz 49 éves, 1977-ben született, a 77 pedig 7×7, vagyis szintén 49. Ráadásul a teljes kihívás pontosan hét hétig tartott. 49 nap, 7 hét, 7×7 – a szám végül mindenhol ott volt.

Győző végül nemcsak 49 napnyi emléket, több ezer kilométert és egy rendkívüli teljesítményt, hanem egy olyan tapasztalatot is szerzett, amely a hétköznapokban is vele marad.