Százéves filmplakátok, határokon átívelő történetek és egy nagy kérdés: ott voltunk a Délvidék Ház különleges filmes találkozóján Szegeden (videó, galéria)
Kolozsvárról, Temesvárról, Szabadkáról, Szolnokról és Budapestről is érkeztek vendégek pénteken Szegedre, ahol „A Szomszéd szeme” címmel találkoztak Közép-Európa filmes műhelyeinek képviselői. Volt százéves magyar filmplakát, fesztiválfilm, kulisszatitok és játékfilmvetítés is, a legfontosabb azonban az asztal körül történt: arról gondolkodtak közösen, hogyan lehet egymás filmjein keresztül jobban megismerni a régió közösségeit. A találkozó végén pedig megszületett az elhatározás, hogy ennek bizony folytatása lesz.
Péntek előtt már megírtuk, hogy nem mindennapi filmes nap költözik a szegedi Délvidék Házba, most pedig ott voltunk, amikor mindez életre kelt. Szeptember 11-én „A Szomszéd szeme” címmel rendezték meg a közép-európai filmes műhelyek találkozóját a Közép fasoron, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Hat szaktekintély érkezett Szegedre Kolozsvárról, Temesvárról, Szabadkáról, Szolnokról és Budapestről, hogy ne csak filmekről, hanem arról is beszéljenek, hogyan látjuk saját magunkat és egymást a kamera lencséjén keresztül. Ha lemaradtál a programajánlónkról, itt tudod visszaolvasni:
A program küldetését Dr. Szabó Pál Csaba, „A Szomszéd szeme” Program vezetője ismertette, majd rögtön beindult a filmes időutazás. Siflis Zoltán Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendező a délvidéki filmes műhelyek múltjáról és jelenéről beszélt, Haág Zalán, a Szegedi Tudományegyetem Mozgóképkultúra Tanszékének mesteroktatója pedig annak a filmtörténeti kurzusnak a tapasztalatait hozta el, amely egyre népszerűbb a szegedi hallgatók között. Keresztes Péter, a Román Televízió Temesvári Területi Stúdiójának munkatársa azt is megmutatta, milyen kihívásokkal jár, amikor valaki gyakorlatilag „egyszemélyes stábként” dolgozik egy sokszínű, multikulturális régióban.
Bolyáki Attila, a Kulturális Filmek Fesztiváljának főszervezője arról beszélt, milyen ereje lehet azoknak az alkotásoknak, amelyek eltűnőben lévő hivatásokat és hétköznapi emberek történeteit viszik vászonra. A délelőttöt a XII. Kulturális Filmek Fesztiváljának díjnyertes filmjei zárták, délután pedig jött a látványos időutazás: százéves magyar filmplakátokat lehetett közelről megnézni. A plakátokat és a hozzájuk tartozó filmeket Dr. Boros Tamás, a Tiszatáj egykori újságírója mutatta be. A régi mozik világából aztán egyenesen a jövő felé fordult a társaság.
Talán itt jött el a nap egyik legfontosabb pillanata. Megalakult „A Szomszéd szeme” munkacsoport, amelynek kerekasztal-beszélgetésén már nemcsak benyomások, hanem konkrét szakmai kérdések, tapasztalatok és lehetséges irányok is előkerültek. Demeter István és Demeterné Papp Eszter, a szolnoki TISZApART Mozi megálmodói, egyben az Alexandre Trauner Art/Film Festival alapítói több évtizedes tapasztalatukkal segítették a fő irányok kijelölését. A kérdés közben végig ugyanaz maradt: hogyan lehet összegyűjteni, megőrizni és a közönség elé vinni mindazt, amit a térség filmjei rólunk, a szomszédainkról és a közös történeteinkről mesélnek. Ehhez az egészhez pedig különösen erős hátteret adott a százéves plakátok látványa.
Bizonyára sokan emlékszünk Törőcsik Mari vágyakozó pillantására, a furfangos libapásztorfiú kacajára, Hannibál tanár úr különös, félszeg járására, Petrovics Emil muzsikájára, a Pál utcai rivális bandák csatájára… Megannyi kézfogás, kalapemelés és csók… emlékezetünkbe vésődött. Örömmel idézünk fel ikonikus jeleneteket vagy épp örömmel idézzük a szállóigévé lett aranyköpéseket… Ahhoz, azonban, hogy megismerjük, megszeressük e filmeket, szükség volt a magányosan, asztal fölé görnyedő festőművészekre, grafikusokra, plakáttervezőkre… A „Százéves magyar filmplakát” kiállítással a szervezők e csendes alkotókra szerették volna ráirányítani a reflektor fényét…
A napot a „Shakespeare árnyékában” című játékfilm vetítése zárta, amelynek kulisszatitkaiba Tárkányi János rendező avatta be a közönséget. Kameránknak is arról beszélt, milyen különleges helyzetet teremt, amikor magyar és román filmes nézőpont találkozik, és amikor egymás alkotásain keresztül kezdjük figyelni a másikat. A beszélgetések után pedig nem került pont a történet végére: a résztvevők egyetértettek abban, hogy további szakembereket bevonva folytatni kell a munkát, és egy következő találkozón már a szakmai, szervezési és jogi kérdéseket is kidolgozhatják. Továbbá egy konkrét stratégia alapjait is lefektethetik, mely irányt mutat ahhoz, hogyan őrizzük meg azt, amit a kamera egyszer már rögzített, és hogyan adjuk tovább úgy, hogy a következő nemzedék ne múzeumi tárgyként, hanem saját történetének részeként nézzen rá. Pénteken Szegeden erre keresték a választ. És nagyon úgy tűnik, hogy ez még csak az első felvonás volt.
