Tíz napig az utcán aludt Marseille-ben, később világsztárokat és milliárdosokat furikázott Monacóban – elképesztő életútja van a szegedi Mérész Csabának

Van, aki huszonkét évesen még csak keresi a helyét a világban, Mérész Csaba viszont ekkor úgy döntött, hogy nekivág Franciaországnak, és szerencsét próbál. Pénz nélkül, szinte mindenféle biztos háttér nélkül indult útnak, a kalandból pedig olyan történet kerekedett, amelyben az utcán töltött éjszakák, a váratlan találkozások, a szerelem és a luxusautók egyaránt helyet kaptak.

A szegedi férfi öt évet töltött Franciaországban, később a Francia Riviérán dolgozott idegenvezető-sofőrként, majd hét éven át Monacóban szállított világhírű embereket, politikusokat és a világ leggazdagabbjait. David Hasselhoff, Kevin Spacey és Floyd Mayweather is az utasai között volt, ám a csillogó világ mögött kőkemény munka, kialvatlan éjszakák és személyes áldozatok húzódtak meg. Mérész Csaba a Szeged365-nek mesélt élete legemlékezetesebb kalandjairól, a mélypontokról, és arról is, hogy ma újra Szegeden építi az életét.

EGY SZEGEDI FIATAL, AKI EGYETLEN NAGY KALANDÉRT INDULT EL

Mérész Csaba Szegeden született, tanulmányai után pedig a vendéglátásban, pincérként dolgozott. Egy idő után azonban úgy érezte, váltania kell, hiszen fiatalon egyre inkább vonzotta a világ felfedezésének lehetősége. 2001-ben, mindössze 22 évesen egy családi ismerőssel indult Franciaországba. Nem volt mögöttük komoly terv, biztos állás vagy tartalék, csupán annyit tudtak, hogy Marseille-ben működik egy magyar étterem, ahol talán munkát kaphat. A terv azonban már az elején felborult. Az éttermi munka nem jött össze, pénzük pedig szinte egyáltalán nem maradt. Marseille-ben végül tíz napot töltöttek úgy, hogy az utcán aludtak, a bíróság környékén pedig más, hasonló helyzetben lévő külföldiekkel is megismerkedtek. Az utcán töltött éjszakák korántsem voltak romantikus kalandok. Csaba szerint Marseille-ben folyamatosan résen kellett lenniük, a városban többször is látott kést, és azt is megtapasztalta, milyen érzés, amikor az embernek szó szerint minden holmijára vigyáznia kell.

EGYRE TÖBB MAGYAR FIATAL CSATLAKOZOTT HOZZÁ

Velencétől Nizzáig jegy nélkül utaztak a vonatokon, ahol csak tudtak, megpróbáltak boldogulni. Marseille-ben még egy szájharmonikával is próbáltak pénzt szerezni: a barátja leült játszani, noha – Csaba mosolyogva mesélte – igazából nem is tudott harmonikázni. Végül akadt, aki gyümölcsöt adott nekik, más pénzzel segített. A kaland azonban nem ért véget Marseille-ben. Perpignanba mentek tovább, ahol egy lakatlan házban húzták meg magukat, majd egyre több magyar fiatal csatlakozott hozzájuk. Mivel 2001-ben a magyarok még nem dolgozhattak szabadon legálisan Franciaországban, sokan az utcai adományokból próbáltak megélni. Csaba itt tanulta meg, hogyan lehet túlélni az utcán, hogyan kell vigyázni magukra, és miként lehet pénz nélkül is napról napra továbbjutni.

EGY VÁRATLAN TALÁLKOZÁS, AMELY TELJESEN MEGVÁLTOZTATTA AZ ÉLETÉT

Perpignanban aztán egy egészen szokatlan találkozás fordította más irányba a történetét. Egy nap odalépett hozzá egy francia férfi, és megkérdezte, honnan érkezett. Beszélgetni kezdtek, a férfi pedig felajánlotta neki, hogy költözzön hozzá: szüksége lett volna valakire, aki vezeti az autóját. Csaba először gyanakodott, hiszen az utcán ülve nem mindennap kap ilyen ajánlatot az ember. Végül a barátjával együtt elment megnézni, ki is az a férfi, aki ilyen váratlanul segítő kezet nyújtott nekik. A férfiról kiderült, hogy Bernard Boursicot, egy korábbi francia diplomata, aki rendkívül kalandos életet élt, sokat utazott, és akinek a történetét filmen is feldolgozták. A filmben Jeremy Irons alakította őt, akivel Csabának később személyesen is alkalma nyílt találkozni. Bernard mellett Csaba sofőrként kezdett dolgozni, miközben a barátja festési munkákat vállalt. A korábban utcán alvó szegedi fiatal így egészen más világba csöppent: különleges emberekkel találkozott, utazott, és olyan helyekre jutott el, amelyekről korábban talán álmodni sem mert. Egy idő után a szerelem is megérkezett az életébe. Megismerkedett egy belga lánnyal, Dianával, akivel egymásba szerettek. Csaba közben Franciaország és Belgium között ingázott, Bernard mellett dolgozott, de az utcai megélhetés világát sem hagyta maga mögött teljesen.

Csaba öt év alatt Franciaország és Belgium jelentős részét bejárta. Aludt autóban, sátorban, elhagyatott házban, a tengerparton, de időnként olcsó szállásokra is bejelentkezett, ha tisztálkodásra vagy pihenésre volt szüksége. „Ez a csavargás, ez a koldulás arra jó, hogy bárhol meg tudsz élni igazából” – mondta Csaba az akkori tapasztalatairól. A történetének ez a része nem a gondtalan szabadságról szólt: kemény pillanatok, bizonytalanság és könnyek is kísérték. Mégis olyan élményeket szerzett, amelyek a mai napig meghatározzák, ahogyan a világra tekint.

HAZATÉRT, DE A KALANDVÁGY NEM HAGYTA NYUGODNI

Öt év után egy családi tragédia hozta haza Magyarországra. Hazautazott, és úgy döntött, egyelőre itthon marad. Szegeden a Tempó Taxi társaságnál horgonyzott le, és éveken át dolgozott a szakmában. Úgy tűnt, megtalálta a helyét, ám a külföldön megélt kalandok gondolata továbbra sem hagyta nyugodni. 2015 körül több olyan lehetőség is felbukkant, amely ismét Franciaország felé terelte. Egykori osztálytársa egy szállodai munkáról mesélt neki, emellett két, dokumentumfilmek készítésével foglalkozó ismerőssel is elkezdett egy, a csavargók életéről szóló filmes projekten dolgozni. Aztán jött egy átmulatott éjszaka, egy spontán ötlet és egy kolléga, akit megkért, hogy vezesse ki Franciaországba. Csaba meglátogatta Bernardot, majd úgy döntött, marad. A terv eredetileg egy szállodai menedzseri állás volt, ám ebből végül mosogatói munka lett. Nem sokáig maradt azonban a konyhában: kapcsolatokat keresett, megkereste a francia Riviérán működő idegenvezető-sofőr cégeket, és rövidesen felvették az egyikhez. Három évig turistákat szállított és kalauzolt a Riviérán, majd újabb nagy váltás következett: Monacóban kapott lehetőséget egy limuzinszolgáltató cégnél.

HUSZONKÉT NEKIFUTÁS KELLETT, HOGY SOFŐR LEHESSEN MONACÓBAN

A monacói munka megszerzéséhez azonban komoly akadályt kellett leküzdenie: speciális vizsgát kellett tennie. A francia nyelvet annak idején az utcán sajátította el, nem iskolában, a helyi közlekedési szabályok pedig eltértek attól, amit Magyarországon megszokott. A vizsgán újra és újra elbukott, de nem adta fel. Végül összesen huszonkét sikertelen nekifutás után jutott el odáig, hogy teljesítse a követelményeket. A vezetési részen már elsőre átment, az elméleti feladatok azonban jóval több fejtörést okoztak neki. A kitartása végül meghozta a gyümölcsét: hét éven át dolgozott Monacóban sofőrként, a szakma egyik legkülönlegesebb közegében.

DAVID HASSELHOFF, KEVIN SPACEY ÉS FLOYD MAYWEATHER IS AZ UTASAI KÖZÖTT VOLT

Monaco nem hétköznapi hely, és ez a sofőrök munkájában is megmutatkozik. Csaba olyan embereket szállított, akiknek a neve világszerte ismert: hírességeket, üzletembereket, politikusokat, hercegeket és hercegnőket, olajmágnásokat és banktulajdonosokat. A Szeged365-nek három olyan nevet is említett, akikről beszélhet: David Hasselhoff, Kevin Spacey és Floyd Mayweather is az utasai között volt. Azt mondja, a munkájában nemcsak a vezetés számított. Ismernie kellett a szállodákat, az éttermeket, a privát repülőtereket, és számos olyan részletre is figyelnie kellett, amely egy kívülállónak talán eszébe sem jutna. „Ebben a szakmában a diszkréció nagyon fontos, de a legfontosabb a biztonság” – hangsúlyozta. A hírességekkel való találkozások során többnyire pozitív tapasztalatokat szerzett. Meglepő módon a világ leggazdagabb és legismertebb emberei közül sokan kifejezetten kedvesen bántak vele. Csaba szerint ennek egyszerű oka van: egy sofőr munkája jóval több annál, mint hogy valakit eljuttasson egyik helyről a másikra. Az utasai biztonságáért felelt, ezért a munkája komoly felelősséggel járt. A monacói évekhez különleges feladatok is tartoztak. Dolgozott testőrökkel, rendőri kísérettel közlekedő konvojokban, és olyan események körül is megfordult, amelyeknél a biztonsági előírások rendkívül szigorúak voltak.

A LUXUS VILÁGÁNAK IS MEGVAN A SÖTÉT OLDALA

Kívülről talán úgy tűnhet, hogy Monacóban sofőrként dolgozni maga a megtestesült álom. Elegáns autók, világsztárok, luxusszállodák, különleges helyszínek – ám Csaba történetének ez a része is megmutatja, hogy a csillogásnak komoly ára van. A munkaidő gyakran kiszámíthatatlan volt. Előfordult, hogy csak előző este tudta meg, mikor kell másnap munkába állnia, és azt sem lehetett előre tudni, mikor ér véget a feladat. Mesélt olyan alkalomról is, amikor elindult egy útra, és csak menet közben derült ki, hogy három napig kell az utasaival maradnia. A szezonban a tizenkét órás munkanap már szinte jó napnak számított, de a tizennégy-tizenöt órás műszakok sem voltak ritkák. A kimerültség ráadásul nem pusztán kellemetlenség volt: Csaba olyan kollégákról is beszélt, akik súlyos egészségügyi problémák, illetve balesetek miatt vesztették életüket. „Szép meg jó, imádtam a szakmámat, de fizikálisan nagyon megterhelő volt” – fogalmazott. A munkája a magánéletére is rányomta a bélyegét. Egy ilyen életformában nehéz tartós párkapcsolatot fenntartani, hiszen sokszor azt sem tudta előre, mikor indul el, mikor ér haza, vagy mikor lesz egyáltalán szabadnapja. Végül nem egyetlen ok miatt döntött a hazatérés mellett. Egyrészt elfáradt, másrészt szeretett volna olyan életet, amelyben a munkája mellett a magánéletére is jut idő.

„NEM BÁNTAM MEG” – MÉG AKKOR SEM, HA SOK MINDENRŐL LEMARADT

Az interjú egyik legőszintébb része akkor következett, amikor arról kérdeztük, nem érzi-e úgy, hogy a kalandok miatt a fiatalságának egy része, a családalapítás lehetősége vagy a hagyományos életút maradt ki az életéből. Csaba nem kerülte meg a kérdést. Elmondta, hogy időnként ő maga is elgondolkodik azon, milyen lenne, ha lenne családja, gyereke, és másképp alakult volna az élete. A külföldön töltött évek alatt több családtagját is elveszítette, és számos temetésen nem tudott részt venni, mert éppen távol volt Magyarországtól. Ezek olyan veszteségek, amelyeket utólag már nem lehet bepótolni. Mégsem tekint keserűséggel a múltjára. „Ez volt megírva a sorsomba, ennek így kellett lenni” – mondta, majd egyértelművé tette, hogy a nehézségek ellenére sem bánja az átélt kalandokat.

ÚJRA SZEGEDEN, ÚJ FEJEZETTEL

Mérész Csaba története ma ismét Szegeden folytatódik. Hazatérése után újra a taxis szakmában helyezkedett el, és a Szegedi Törvényszéken is dolgozott sofőrként. Jelenleg ismét a Tempó Taxi csapatát erősíti, amelyhez – saját elmondása szerint – nagy megtiszteltetés tartozni. Külön kiemelte, hogy ők nem egyszerűen autók és sofőrök egy rendszerben, hanem egy közösséget alkotnak. Ismerik egymást, számíthatnak egymásra, és sokkal személyesebb kapcsolat van közöttük, mint egy egyszerű munkakapcsolatban.

A külföldön töltött évek emlékeit azonban nem hagyta maga mögött. A mai napig kapcsolatban van Bernarddal, és a régi fényképek, történetek, dedikált emlékek mind egy olyan korszakról mesélnek, amelyet nehéz lenne néhány mondatba sűríteni. Mérész Csaba életútja nem egy egyszerű sikertörténet, amelyben minden nehézség után rögtön jön a boldog befejezés. Sokkal inkább egy olyan ember története, aki fiatalon elindult a nagyvilágba, megtapasztalta a kiszolgáltatottságot és a luxust, találkozott különleges emberekkel, közben pedig rengeteget veszített és tanult. És ha megkérdezzük, megérte-e mindez, a válasza rövid és határozott: „nem bántam meg.” Talán ez mondja el a legtöbbet Mérész Csabáról. Nem azért, mert minden döntése könnyű volt, hanem azért, mert a nehézségek ellenére is a saját útját járta – és ma is úgy gondolja, hogy az életben néha érdemes elindulni az ismeretlen felé.