A Szeged365 a nők védelmében néven futó sorozatunkban ezúttal a gyászról, az általa kialakult pótcselekvésekről és annak feldolgozásáról esik szó. Ismét szeged egyik legkiválóbb szakértőjét és egyben a Nők Védelmében Egyesület elnökét, Dr. Szalma Ibolyát hívtuk segítségül.
Mikor beszélünk gyászról?
Általában a gyász fogalmát egy adott személy halálát követő állapotra értjük, azonban nem szabad elfelejteni, hogy gyászolhatunk más veszteségeket is (egyéni vagy kollektív traumák elszenvedése, partnerkapcsolat megszakadása, munkanélküliség, nyugdíjba vonulás, költözködés, iskola- vagy munkahelyváltás, elbocsátás stb.). Egy szeretett személy elvesztése azonban sokkal intenzívebb választ vált ki. Az erre a veszteségre adott reakciót meghatározza az elhunyttal való kapcsolat jellege, a halál módja, a gyászoló életkora, alapszemélyisége, előzetes életeseményei, korábbi betegségei, aktuális pszichés állapota, kulturális környezete, vallásossága. A gyász azonban pszichológiai szempontból tekintve nem állapot, hanem egy összetett és természetes folyamat.
Milyen hatással bír valakinek/valaminek az elgyászolása a lelkünkre és a testünkre?
A gyász minden egyes esetében egy összetett jelenségről van szó. Fontos tudni azonban, hogy a különböző szakaszokat nem lehet egymástól élesen különválasztani, a traumák után ugyanis vegyes érzések kavarodnak mindenkiben: bűntudat, önvád, harag, ezek mind összevissza vágtáznak, mint a hullámvasút, hol az egyik, hol a másik erősödik meg az adott egyénben és ez egy darabig így is van jól. Viszont, ha huzamosabb ideig nem tudjuk azt a valakit/valamit elengedni, akkor érdemes szakértőhöz fordulni annak érdekében, hogy mielőbb a megfelelő helyre kerüljön mindez a lelkünkben.
Milyen pótcselekvéseket válthat ki a gyász?
A gyász legtöbbször evészavarhoz, alkoholizmushoz, önképzavarhoz, depresszióhoz vezet. Motiválatlanok, kedvtelenek leszünk általa. Gyakorlatilag a leghétköznapibb dolgok is nehezünkre tudnak esni.
Hogyan építheti magát újra az, aki elszenvedi a gyászt?
Nos, a legfontosabb, hogy az, aki gyászt szenved el ne végezzen önvádaskodást. Még véletlenül sem szabad, hogy ilyen esetekben önmagunkat hibáztassuk. Ez azonban nagyon nehéz, általában szakértői segítséget igényel. Ezen felül fontos, hogy elfoglaljuk magunkat, hogy lekössük a gondolatainkat. Sokszor jót tesz, ha ezt egy új, addig még nem végzett tevékenységgel tesszük. Például: új mozgásforma kipróbálása, olvasás, írás, filmezés és természetesen a közösségben való lét.
A családon belüli erőszak esetében is beszélhetünk egy fajta gyászról?
Igen, sőt. Aki erőszakot szenved el, az aztán mindenképp fel kell, hogy dolgozza, amire rengeteg időre van szükség és nagyon nehéz is. Ezt az időszakot ezen személyek életében is gyásznak nevezzük. Viszont ebben az esetben a gyászt csak akkor tudjuk majd teljesen feldolgozni, ha azt az illetőt, aki bántott bennünket teljesen kiiktatjuk az életünkből. És talán itt még fontosabb, hogy ne higgyük azt, hogy azt a pofont, ütést, erőszakot megérdemeltük. Senki sem érdemli meg, hogy kínozzák. Sem lelkileg, sem fizikailag.
