A Hetedik 1995. szeptember 25-én került az amerikai mozikba (hozzánk csak egy évvel később, 1996. november 7-én jutott el), és egyből az élvonalbeli rendezők közé repítette David Finchert. A bibliai főbűnök tematikája szerint öldöklő sorozatgyilkos után loholó nyomozópáros története negyed évszázad távlatából is letaglózó filmélményt nyújt.
A Hetedik az a film, amit ha láttál, tutira nem felejted el, és ha még nem nézted meg, kevesebb vagy egy korszakos remekművel. Klasszikus thrillerként alaposan megborzongat, atmoszférája napokig veled marad, a film bátor társadalomkritikája pedig – sajnos – ma is aktuális.
HÉT FŐ BŰN, HÉT ÁLDOZAT?
David Fincher az Alien3-mal debütált a rendezői székben, de ott még csak a kirúgott Vincent Ward helyett vette át a gyeplőt, a Hetedik esetében viszont már a kezdetőktől az ő koncepciója szerint zajlott a forgatás. A sztori egy tökéletes neo noir és egy hajszálprecíz thriller találkozása: a nyugdíj előtt álló, tapasztalt Sommerset nyomozó (Morgan Freeman briliáns alakításában) és a törtető, fiatal Mills detektív (Brad Pitt) egy olyan sorozatgyilkost próbál elkapni, aki a bibliai hét főbűn alapján (kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség) választja ki áldozatait.
A két nyomozó életkora szerint eltérően állítja fel az üldözött gyilkos profilját, és a Hetedik egyik legerősebb tulajdonsága a két eltérő világnézet folytonos ütközése: a világ gonoszsága miatt kiábrándult, rezignált Sommerset bölcsessége vív örök párbajt az egy generációval fiatalabb, életerőtől és reménytől duzzadó nemzedékkel.
Persze hiba lenne a forgatókönyvnek csak ezen apró húzására visszavezetni a film kultstátuszba emelkedését. Fojtogató, noiros hangulat, gyomorforgató, rendkívül szemléletes halálesetek, parádés színészi játék és döbbenetesen merész történetvezetés és egy egészen brutális finálé kellett ahhoz, hogy a mai napig a legjobb mozik között tartsuk számon. No meg persze az is, hogy John Doe a világ egyik legintelligensebb sorozatgyilkosaként olyan gondolatokat fogalmazzon meg, amelyek a mai napig érvényesek a társadalomra…
