Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz – tartja a régi mondás, ami napjainkban talán még nagyobb jelentőséggel bír, mint valaha, hiszen köztudott, hogy multikulturális világunkban jobb esélyekkel vágnak neki az életnek azok, akik több nyelven is képesek kifejezni önmagukat. Baginé Gerse Andrea ezt mindenkinél jobban tudja, hiszen német nyelvtanárként végzett a Szegedi Tudományegyetemen, és saját maga tapasztalta annak az előnyeit, ha több nyelven is folyékonyan beszél valaki. A diploma megszerzése után, amikor Andi családot alapított elhatározta, szeretné gyermekeinek megadni azt a lehetőséget, hogy azzal az előnnyel vágjanak neki az életnek, hogy a nyelvek elsajátítása ne okozzon számukra problémát, ezért már egyéves koruk előtt a magyar anyanyelv mellett elkezdett angolul és később németül is beszélni kisfiaihoz.
Az eredmény pedig hihetetlenül csodálatos: a két öt év alatti gyermek lenyűgöző gyorsasággal szippantja magába mindhárom nyelvet, fogékonyak, érdeklődőek, és édesanyjukkal egyetemben rendkívül élvezik a nyelvtanulást. A következőekben Andi mesél nekünk arról, hogyan is zajlik náluk egy átlagos nap, hogyan lehet egyszerre több nyelv elsajátítását megvalósítani a mindennapokban.
Honnan jött az ötlet, mi ösztönzött abban, hogy többnyelvűen neveljétek férjeddel a gyerekeiteket?
Alapvetően az ötlet még egyetemista koromban született meg, amikor egy ismerős családnál besegítettem az idegen nyelvi nevelésbe. Ők 7 különböző nyelvre tanították a kislányukat, aki akkor volt hároméves, angolt majd később németet tanítottam neki. Teljesen lenyűgözött a kislány tudása, az, hogy minden erőfeszítés nélkül ráragadt a nyelv, szemrebbenés nélkül beszélt hozzám angolul, miközben az orosz tanárának oroszul válaszolt. Járt hozzá egy olasz, spanyol, és egy orosz tanár is, a nagymama románul beszélt hozzá, de még kínai anyanyelvi beszélőt is szereztek mellé a szülei. Azt láttam, hogy a kislány simán váltott a nyelvek között, és használta azokat, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Akkor eldöntöttem, ha nekem gyerekem lesz, akkor én is biztosan legalább két nyelvre – magyarra és angolra – születésétől fogva tanítani fogom őt. Aztán megszületett a nagyobbik kisfiam, és rájöttem, hogy az éjszakázások, az alig alvás és a gyereknevelés kezdő anyukaként minden energiámat kiszívja, és sokszor magyarul is nehéz volt megszólalnom, nemhogy egy idegen nyelven. Ezért kezdetben annyiban lett az angol az életünk része, hogy a gyerekdalokat angolul énekeltem a kisfiamnak, hogy hallja, szokja a nyelv hangzását, ne legyen idegen dolog számára. Amikor később nekem is több energiám lett, ez körülbelül a kisfiam egyéves kora környékén következett be, akkor már nagyobb gondot fordítottunk az angol nyelv elsajátítására: mondókáztam vele angolul pelenkázás közben, és heti rendszerességgel jártunk egy baba-mama angol klubba.
Mikor vált az alkalmankénti nyelvtanulás napi rendszerré?
Komolyabban a nyelvtanulásba akkor vágtunk bele, amikor 23 hónapos lett a nagyobbik fiam, és egyszer csak levett egy angol könyvet a polcról, és odahozta nekem, hogy azt szeretné, ha ebből olvasnék fel neki. És akkor gondoltam egyet, hogy ezt most nem fogom lefordítani magyarra, hanem angolul fogom mondani. Még egy párszor elolvastatta velem a könyvet, és ez idő alatt megtanult egy csomó állatot angolul, elkezdett a kérdésekre válaszolgatni, és akkor leesett az állam, milyen motivált abban, hogy nyelvet tanuljon, hogy milyen pillanatok alatt szívja magába a tudást. Ekkor vált egyértelművé számomra, hogy innentől kezdve muszáj komolyabban az életünk részévé tennem az angolt is. Először elkezdtem angol nyelvű könyveket beszerezni, még több angol dalt megtanulni, illetve utánajárni, hogyan működik ez a gyakorlatban. Ez nem olyan, mint az iskolai nyelvoktatás, nincs tanmenet a fejemben. Úgy zajlik nálunk is egy nap, mint bármelyik kisgyerekes családnál, azzal a különbséggel, hogy minden reggel más és más nyelven szólok hozzájuk, és aznap azon a nyelven beszélgetünk. Közben megszületett a kis tesó is, úgyhogy ő már abba nőtt bele, hogy otthon konkrétan felváltva használtuk az angolt és magyart.
Akkor nem kizárólagosan csak angolul kommunikáltok a gyerekekkel a mindennapokban?
Vannak olyan technikák, amelyek azt vallják, hogy egy személy egy nyelven beszéljen a gyerekkel, de nekem ez sose játszott, mert én szeretem a magyar nyelvet, az anyanyelvemet, ezért számomra elképzelhetetlen lenne, hogy egy Ringató, vagy Kerekítő foglalkozás kimaradjon az életükből azért, mert úgy döntöttem, hogy angolul is tanuljon a gyerek. Szerettem volna, hogy a nagymamákkal is tudjon beszélni, megismerje a magyar szokásrendszert, a magyar hagyományokat, gyerekdalokat, mondókákat, meséket, és inkább csak egy kiegészítésként terveztem az angolt. Aztán egy félév elteltével, amikor láttam, hogy mennyire erőfeszítés nélkül szívja magába az angolt, elgondolkoztam rajta, hogy jó, akkor lehet, hogy a németet is megpróbálhatnánk behozni a mindennapokba. Akkor múlt a kisfiam két és fél éves valamennyivel, amikor a németet is elkezdtem az angol mintájára szépen bevezetni. Először csak dalokat hallgattunk, aztán a reggeliztetés is németül zajlott: felajánlottam neki választásokat, például, hogy uborkát kérsz, vagy paradicsomot, ő pedig szépen válaszolgatott. Ez lehet, hogy kezdetben csak pár szót jelentett, de megszokta, hogy ha anya így beszél, akkor én így válaszolok. Mire hároméves lett, addigra simán el tudta különíteni a nyelveket: tudta, hogy ezt angolul így mondják, németül így, magyarul pedig úgy mondják. Tudta azt, hogy a nagyszülők nem beszélnek csak magyarul, ezért velük magyarul kell beszélni, apa beszél angolul és németül is, így ő vele lehet mindhárom nyelven beszélni, tehát hihetetlen rálátása lett ezáltal a nyelvekre.
Tehát egyáltalán nem keverednek bennük a nyelvek?
Nyelvtanárként nyelvek között nőttem fel, több is használok a mindennapok során, de a mai napig előfordul velem, hogy nem mindig jut eszembe az adott nyelven a megfelelő szó, és a nagyobbik fiam simán kijavít, hogy erre gondoltál anya, és ezt a mondatot így kell mondani helyesen, mert neki ez az alap. A kisebbik fiam pedig még inkább, hiszen ő teljesen ebbe nőtt bele, nem volt még féléves amikor az angolhoz hozzájött a német. Számára egy évesen, teljesen mindegy volt, hogy a három nyelv közül melyiken mondod neki, hogy a ruhát vidd ki a szennyes tartóba, ő megfogta és csinálta, nem tudta még, hogy melyik nyelv melyik, de tudta, hogy mit kell csinálni.
A kisebbik fiamnak pár hónapja robbant be a beszéde, jelenleg a nyelvkeverés szakaszában tart, ami teljesen normális a többnyelvű gyerekeknél. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy van, hogy egy mondaton belül akad, angol, német és francia szó is, amit esetleg magyarul ragoz. Szerencsére mivel a nagyobbik fiamnál ezt már megéltük, így tudom, hogy amint teljesen szétválasztódnak a nyelvek, ez is meg fog szűnni.
A testvérek milyen nyelven beszélnek egymás között?
Az, hogy egymás között melyik nyelvet használják, nagyban függ attól, hogy, milyen környezetben vannak: ha a nagyszülőknél, akikről tudják, hogy csak az anyanyelvünkön beszélnek, akkor a magyar nyelvet használják, ha velem vannak otthon, – én leginkább az angolt használom velük a hétköznapokban -, akkor ők is angolul beszélnek egymás között. Szeptemberben elkezdtük a franciát, csak kísérleti jelleggel, mert én nem beszélek franciául. A kisfiamnak megmutattam egy-két francia dalt, hogy lenne e kedve anyával megtanulni, és annyira rákattant a francia nyelvre, hogy most a kicsivel is folyton francia dalokat kell hallgatni. A nagyobb a Francia Intézet jóvoltából gyerekeknek szervezett, anyanyelvi tanárral francia órákat vett, aztán hazaérve tanítgatta a színeket, számokat a tesónak. A németet ritkábban használjuk, heti egy nap a németes napunk. A prioritás számomra az angol és a német nyelv elsajátítása, hogy legyen egy biztos alapjuk, amire később tudnak építeni. Szeretnék más nyelveket is megmutatni számukra, hogy szokják, hallják azt is, hogy ezeken kívül is vannak nyelvek a világban.
